SZTE Info

SZTE-sek a nagyvilágban: Bodó Réka és Bodó Angéla

A SZEM sorozatában külföldön élő volt SZTE-sek számolnak be tapasztalataikról. Most egy testvérpár, Bodó Réka és Bodó Angéla mutatkozik be, akik mindketten a GTK volt hallgatói és jelenleg Belgiumban élnek.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Milyen szakra jártatok, és mettől meddig az SZTE-re?


- BA: Gazdálkodási és menedzsment alapszakra 2006-2010-ig és Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás mesterképzésre 2011-2013-ig.


- BR: Közgazdász-gazdálkodási osztatlan képzés, pénzügy szakirány, 2004-2010

 

- Hol dolgoztok jelenleg? Hogyan kerültetek oda?


- BA: A Sony Europe Ltd. Belgium Branch-nél dolgozom az SQE (Service Quality Environment) részlegen 2016 Áprilisa óta. Sosem állt távol tőlem az utazás és külföldön való tapasztalatszerzés. Már az egyetemi éveim alatt is maximálisan kihasználtam a kínálkozó lehetőségeket, voltam CEEPUS, Erasmus ösztöndíjas Szlovéniában és Olaszországban. A kötelező szakmai gyakorlatomat Prágában töltöttem és még a pincérkedést is kipróbáltam egy ízig-vérig ír pubban Dublinban. Ezek után mégis hogy jött Belgium? A mesterdiploma megszerzése után a Sony-nál kezdtem el dolgozni Budapesten. Nagyon megszerettem a várost, a munkahelyemet és a barátommal Eguzkival is Budapesten ismerkedtem meg. 2015 őszén a belga cég, ahol Eguzki dolgozott felajánlott egy lehetőséget Brüsszelben, és úgy döntöttünk belevágunk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Sony-n belül is nyílt egy pozíció a belgiumi irodában, így többkörös belső interjú után megkaptam az állást.


- BR: A Siemens PLM Software leuveni irodájában dolgozom, Business Analyst-ként. Az én történetem egy kicsit boszorkányos, kellett hozzá Hugi jobb keze. 2016 tavaszán kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy továbbállnék Budapestről. Angi ekkor már kint élt Brüsszelben és meghívott egy hétvégére májusban. Véletlenszerűen választottuk Leuvent úticélnak az utolsó napomra. Szuper idő volt, a városka igazán szép arcát mutatta. Ahogy sétálgattunk teljesen átjárt az érzés, hogy nem utoljára vagyok itt. Két hét múlva a Siemens-től megkeresték Angit, aki az ajánlott pozíciót köszönettel elutasította. Cserébe viszont elküldte az én önéletrajzom, ha keresnének elemzőt is a csapatba. Néhány napra rá, már csörgött is a telefonom, amit június közepén személyes interjú, majd július 24-i költözés követett.

 

- Hogy nézett ki az első hónapotok? Sok időbe telt beilleszkedni?


- BA: Pénteki napon költöztem, és hétfőn már kezdtem is a Sony irodában, így elég gyors és éles váltás volt. Az első hetekben szinte fel sem fogtam mi történt, az az érzésem volt, hogy csak ideiglenes vagyok itt, és majd biztos megyek “haza”. A hivatalos ügyek elintézése úgy, mint a regisztráció, bankszámla nyitása, biztosítás elintézése gyorsan és könnyedén ment. Nagyon sokan tudnak angolul, a nyelv sehol nem jelentett problémát. A barátom már itt volt hónapokkal előttem, szerencsére ő már talált lakást és elintézte a szokásos “Ikea köröket”, nekem tényleg csak jönnöm kellett. Amit viszont nehezebben szoktam meg az a mindennapi ingázás a munkahelyemre a folyamatos késések és közlekedési dugók. Amint beálltak a rendes hétköznapok és elkezdtem sportolni és nyelvkurzusra járni a munka mellett szeptemberben már sokkal otthonosabban éreztem magam.


- BR: Én egy szál bőrönddel kezdtem és Angiéktól, Brüsszelből ingáztam néhány hétig. Az első meglepetés az volt, hogy július-augusztus a belgák "nyári szünete" jóformán alig van, aki ilyenkor dolgozik. Reggel 8-kor teljesen egyedül álltam nem egyszer Brüsszel egyik legforgalmasabb metróállomásán. Ez annyiban könnyebbség volt, hogy mind Brüsszel, mind Leuven tömegközlekedését sikerült nagyjából feltérképezni, így mire beállt a normál tempó és tömeg, már tudtam tartani a lépest. A leuveni lakáskeresésben, regisztrációban és egyéb mindennapi élethez szükséges papírmunkában rengeteget segített, hogy Flandriában szinte mindenki beszél angolul. A hivatalos dokumentumok mind franciául vagy hollandul készülnek, de bárhol kellett ügyet intéznem, készséggel segítettek fordítani, értelmezni. Ez azonnal azt az érzést keltette bennem, hogy itt örömmel látnak, elfogadnak.


A Siemens leuveni irodája egy vegyes, nemzetközi társaság sok fiatallal, és bár zömmel csendesebb mérnök és programozó elmék, általában nagyon jó a hangulat iroda szerte, nem volt nehéz beilleszkedni, megtalálni a közös hangot. Külön élvezem, hogy a cég támogatja, hogy sportoljunk ebédidőben, így a második hetemen már csatlakoztam az őrült spinninges társasághoz, és rendszeresen járunk többen futni a közeli apátság parkjába.

 

- Mennyiben tér el az ottani munkamorál a hazaitól?


- BA: Szerintem a munkamorál függ attól is milyen szektorban dolgozol. Könnyen el tudom képzelni, hogy vendéglátásban, építőiparban vagy kórházban teljesen más szabályok vagy szokások vannak, mint egy multinacionális cégnél. Saját tapasztalatomból kiindulva sokkal könnyedebben és rugalmasabban kezelik a munkaidőt. Reggel 7-től 10-ig be lehet érni és senki nem fogja megkérdezni miért és hánykor érkezel. Rengetegen választják a napi ingázást ahelyett, hogy közelebb költözzenek a munkahelyükhöz, így hatalmas dugók vannak csúcsidőben. Élesen elválik a magánélet és a munka, az emberek otthon tudják hagyni a problémájukat, kevesebbet panaszkodnak.


- BR: Munkaidőben sokkal jobban fókuszálunk magára a munkára, sokkal kevesebb a kávészünet, a terefere. Az ebédidő viszont egy óra, amit tartanak is, akár evéssel és beszélgetéssel, akár valamilyen sporttevékenységgel töltenek ki. A munkamegbeszélések pontosan kezdődnek, rövidebbek és lényegre törőbbek, általában felkészülten jön mindenki. Tetszik, hogy itt lehet hibázni, a lényeg a tanulságon és a hatékony megoldáson van, nem a bírálaton. A magánéletet pedig nem csak tiszteletben, de fontosnak is tartják. Erre akkor jöttem rá igazán, amikor először sikerült úgy elmerülni a munkában, hogy este fél 9-kor nem tudtam kijutni az irodából a saját belépőkártyámmal, mert már lezárt a rendszer, rég házon kívül lett volna a helyem.


A költözés és berendezkedés időszakában pozitív csalódás volt, hogy az otthoni munkavégzés sem külön kérvény és több körös magyarázkodás kérdése, ami egy alapvető bizalom meglétéről árulkodik.

 

- Milyen ott a jövedelemrendszer?


- BA: Idő kell hozzá és rengeteg utánajárás, amíg kitapasztalod, mi hogy működik. A teljesség igénye nélkül, íme néhány különbség, aminek kifejezetten örülök: karácsony és nyár előtt van egy bónusz úgynevezett 13 és 14. havi fizetés, ha a nemzeti ünnep hétvégére esik akkor kapsz egy extra szabad napot, és ha iskolába jársz vagy bármilyen kurzusra akkor 10 nap fizetett szabadság jár évente, azért hogy készülhess a vizsgákra. Nagyon gyakori a céges autó is, nemcsak a felső vezetők kiváltsága, hanem akár 1-2 éven belül is járhat.


- BR: Egyetértek Angival, bonyolultabb és összetettebb, mint a hazai, legalábbis így első ránézésre. Kiemelni, én is a fentieket tudnám, bár meg kell hagyni, komolyan meg is adóztatják a plusszokat.

 

- Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?


- BA: A család, barátok, Szeged, Budapest és a nyár.


- BR: A szüleim, a kisebbik húgunk, a barátok, a cicám és persze a túró rudi.

 

- Mennyiben tér el az ottani éghajlat a hazaitól? Mennyi idő volt ehhez hozzászokni?


- BA: Hűvösebb a tavasz és a nyár, de a tél sokkal enyhébb, mint Magyarországon. Nyáron akár este 10-ig is nappali világosság van, viszont télen reggel tovább van sötét, mint otthon. Az eső és a napsütés is szeszélyesebben váltja egymást egy nap, de akár egy óra leforgása alatt. Őszintén szólva, így lassan nyolc hónap után azt mondom sokkal rosszabbra számítottam, könnyen meg lehet szokni.


- BR: Szeles és sokkal párásabb a levegő, mint otthon. Én személy szerint rettentően élvezem. A szél mindig frissen tartja a levegőt, felébreszt reggel munkába tekerés közben, és még esős napokon is elő-elő csalja a napot. Képes vagyok hosszasan bámulni a hatalmas irodaablakon át, ahogy suhannak a felhők az égen és szivárványok kíséretében váltja egymást eső és napsütés.

 

- Milyen az ott élő emberek mentalitása? Mennyiben tér el ez a magyartól?


- BA: Belgium esetében az is kérdés kiket is hívunk helyinek? Erről eszembe jut Fehér Klára Hova álljanak a belgák? című könyve. A főszereplő Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak és besorozzák katonának. Az őrmester sorakoztatja az újoncokat és azt kiabálja, hogy “flamandok balra, vallonok jobbra” melyre a főszereplő megkérdezi “Hova álljanak a belgák?”. Számomra ebben minden benne van. Brüsszel egy kompromisszum a vallonok és a flamandok számára, de nem érzem azt, hogy mint várost magukénak éreznék. Brüsszel az EU-s intézményeknek, a köréjük csoportosuló lobbiknak, nemzetközi szervezeteknek és a NATO-nak köszönhetően egy kulturális olvasztótégely. Ezt a jelenséget hívják az itteniek “EU bubble”-nak, ami az itt élő expatriota közösségre értendő. Tényleg az EU fővárosa és nagyon élvezem, hogy ennek én is a részese is lehetek. Az irodám a flamand területen van, ami Brüsszelhez képest már olyan, mint egy külön ország. Számomra a flamandok olyanok, mint a hollandok és a vallonok olyanok, mint a franciák, de ezt biztos mind a két fél kikérné magának. A magyarokkal összehasonlítva sokkal toleránsabbak az itteniek, és sokkal kevesebb a mindennapi frusztráció a boltban, a buszon, a postán és még sorolhatnám. Nyitottabbak és könnyebben megközelíthetőek az itt élő emberek, erre jó példa, hogy nyáron utcabált rendezett a lakóközösség. Lezártak egy nagy útkereszteződést előttünk és egész nap sütögettünk és beszélgettünk a szomszédokkal. Mint utólag kiderült ilyet sok helyen rendeznek a városban, nem egyedi eset volt.

 

- BR: Leuven egy Szegedre sok mindenben emlékeztető egyetemi városka. Bár mindössze 30 km Brüsszeltől, mégis teljesen más képet mutat. Az egyetem és a kutatópark, ahol a mi irodánk is van, a belgák mellett széles nemzetközi palettáról vonzza az embereket, a város állandó belga lakói pedig javarészt flamandok. Brüsszelben, ahogy Angi is kiemeli, az összkép sokkal színesebb, ami nem csak a kulturális és kulináris élvezetek szélesebb kínálatát jelenti, az emberek mentalitásán is látszik. Ez a keveredés számomra úgy tűnik, távolságtartóbbá teszi a brüsszelieket. Összességében rendszerezettebbnek, nyitottabbnak és toleránsabbnak tálalom az embereket. A mindennapi dolgokban segítőkészek, a munkában következetesek, lényegre törőek, és amit különösen szeretek, humorral veszik el a szituáció élét és a megoldásra koncentrálnak.

 

- Volt valaha honvágyatok?


- BA: Persze hogy van honvágyam, ez egy teljesen természetes reakció. Ha valaki külföldön dolgozik, sokszor azzal az áldozattal jár, hogy a családjával és az otthoni barátaival nem tud minden nap találkozni. Szerencsére bármikor haza tudok utazni, akár egy hétvégre is, hogy ezen az érzésen enyhítsek.


- BR: Ilyen rövid idő alatt, még nem fordult elő. Szerintem ebben sokat számít, hogy Angi és még egy nagyon kedves barátnőm elérhető közelségben van. Ha pedig elfogna a honvágy, és otthon töltenék egy hétvégét, innen könnyen és kényelmesen megtehetem.

 

- Hol képzelitek el a jövőt?


- BA: Szeretnék még legalább egy-két évet itt dolgozni, hogy tudásban, tapasztalatban és anyagilag is gyarapodjak. A szívem persze haza húz, de sosem lehet tudni, mit tartogat az élet.


- BR: Dolgozom érte, hogy mindig legyen Magyarországon egy állandó bázisom, de alapvetően hosszabb távra tervezek Leuvennel.

 

- Miért ajánlanátok Belgiumot?


- BR: Rendkívül finomak a söreik és a csokoládéjuk, az íz variációk száma pedig megszámlálhatatlan. Egy nagyon élhető hely, alapvetően befogadó társadalommal, jó lehetőségekkel szorgalmas es kitartó emberek számára.


- BA: Ha valaki szeretné a francia tudását csiszolni, Brüsszelt csak ajánlani tudom. A franciák rossz hírnevével ellentétben a brüsszeliek nagyon örülnek neki, ha valaki meg tud szólalni a nyelvükön és készséggel segítnek. Persze az elmaradhatatlan belga sör és csoki is komoly súly lehet a döntésben, ha valaki Erasmust vagy szakmai gyakorlatot tervez.


SZTEinfo - Antal Éva Eső


További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. augusztus 31.

Desktop8-001

Jászay Tamás életében meghatározó szerepe van a színháznak. A 30. THEALTER-en művészeti tanácsadóként segítette a fesztivált, emellett a blog jr. szerkesztője és a fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik moderátora. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék adjunktusát kérdeztük a színházhoz fűződő viszonyáról és a kritikaírásról is.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.