A hónap Alma Mater tagja márciusban: Karkas Mihály

- Hogyan fogadták a hírt, hogy a bírálóbizottság Önök mellett döntött?

- Nagyon kellemes meglepetés volt számunkra, hogy megnyertük ezt a presztízs értékű díjat. Természetesen nem ennek elnyerése érdekében kezdtünk bele az egyetemmel való együttműködésbe. Úgy gondoljuk, hogy az SZTE olyan tudásközpont, olyan tálentumképző hely, ahonnan kikerülő hallgatók megfelelő kvalitásokkal rendelkeznek ahhoz a magas minőségű munkához, amelyet a cégen belül elvárunk saját magunktól és amelyet a mi vevőink, partnereink elvárnak tőlünk.

- A pályázati anyagukból kiderül, hogy az SZTE-nek nagy szerepe volt abban, hogy a leányvállalat Makóra lett létrehozva. Mennyire váltotta be az egyetem az előzetes elképzeléseket?

- Úgy vélem, hogy maximálisan. Az SZTE jelenléte és magas színvonalú szakmai és oktatói munkája voltak a fő paraméterek, amelyek alapján a cég úgy döntött, hogy Magyarországra és éppen Makóra telepíti a világszinten egyik legnagyobb gyárát. A 400 fős összlétszámból 74 az SZTE-n végzett diplomás kollégánk, ami egy elég kimagasló arány a diplomások körén belül. A szegedi egyetemről kikerülő hallgatók meghatározó szereplői, résztvevői gyári csapatunknak.

- Nemrégiben kutatási-fejlesztési együttműködési megállapodást is kötöttek az SZTE-vel.

- Alapvetően vissza-visszatérő kérdés, hogy hogyan lehetne még szorosabban összekapcsolni az egyetem és az ipari, gazdasági szereplők életét, munkáját. Több hallgató teszi a fel a kérdést, hogy ezt vagy azt miért kell megtanulnia az órákon, ha szerinte nem fogja majd hasznosítani a munkájában. Egyetemista koromban egy diákparlamenti ülésen valaki éppen ezt a kérdést tette fel. Igen frappáns válasz érkezett az akkori Élelmiszeripari Főiskolai Kar főigazgatójától, mely szerint lehet, hogy a megszerzett tudás 20-30 százalékát fogja hasznosítani a hallgató a végzés után, de nem tudni, hogy melyik 20-30-at, ezért kell minél több mindent megtanulni.

Úgy gondolom, hogy az egyetem egy olyan képzési hely, képzési lehetőség, amely a rengeteg új információ átadása mellett az annak befogadására és szintetizálására való képességet kell, hogy kiépítse a hallgatóban. Ha ez sikerül, akkor a frissdiplomás úgy hagyja el az egyetemet, hogy képes teljesen új és más jellegű kihívásokkal is szembenézni, illetve jól helytállni.

A kutatás-fejlesztési együttműködés fontos csatornát nyitott meg az egyetem és a Givaudan között, amely megfelelő eszköz ahhoz is, hogy a felsőoktatási intézmény is lássa, hogy a körülötte zajló a gazdasági életben milyen elvárások, kihívások és innovatív lehetőségek vannak. Vállalatunk pedig betekintést kap az egyetemen folyó műhely munkába, megismeri az ebben rejlő lehetőségeket. A kutatás-fejlesztési együttműködés jó hidat jelent az egyetem és a gazdasági szereplők, nevezetesen a Givaudan Hungary Kft. között. Több lehetőséget felmértünk, feltártunk és beazonosítottunk közösen: az első lépések környezetvédelmi témákat nyitottak meg. Együtt dolgozunk ipari problémák megoldásán, például műszaki, karbantartási illetve minőségellenőrzési területeken látunk még lehetőséget arra, hogy az együttműködést továbbfejlesszük.

- Miért döntöttek úgy 2014-ben, hogy csatlakoznak az Alma Mater Alumni Mentorprogramjához?

- Számunkra igen megkapó volt a program bemutatása. A tehetséggondozás mindenképpen abba az irányba mutat, hogy magas minőségű humánerőforrás hagyja el az egyetem kapuit és kapcsolódik be a mindennapi gazdasági élet és a munka világába. Tehetségeket támogatni nagyon illeszkedik abba a stratégiába, világnézetbe, amit a Givaudan képvisel Makón és világszerte. Ahogy már említettem, ahhoz, hogy mi magas minőségben tudjunk termelni és szolgáltatni a vevőinknek, igazán jó kvalitású kollégákra van szükségünk. Ez a program előgondozást tesz lehetővé számunkra, olyan hallgatók megismerését, akikből komoly erőforrásokat tudunk meríteni később. Az Alumni Mentorprogram harmadik éve folyik gyárunkban, és az eddigi 6 résztvevőből 3 már főállásúként dolgozik nálunk. Mi a munkánk során rengeteg paramétert és mutatószámot vizsgálunk, amelyek alapján mérjük a teljesítményünket, így például ezt is. Véleményem szerint ezek a számok jól kifejezik, hogy mennyire sikeres a kezdeményezés.

- Hallgatói éveinek egy részét Szegeden töltötte.

- Az Élelmiszeripari Főiskolai Kar a budapesti karral közösen induló, legelső évfolyamához tartoztam. Az akkor még a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem karaként működő intézményből a kiválasztott hallgatók az első két év után továbbmehettek plusz hároméves, nevezzük a mai nyelv szerint MSc képzésre, Budapestre. Én a plusz három évet tehát a fővárosban töltöttem, de a szegedi évek mindenek felett kedves számomra. A Hónap Alma Mater tagjával kapcsolatos felkérés nagyon kellemesen érintett, hiszen lokálpatrióta vagyok. Született szegediként ez a hely a szívem csücske és az is marad. Szerencsésnek érzem magam, mert az eddigi karrieremet meg tudtam úgy szervezni, hogy véglegesen soha nem hagytam el a várost, amire vezetőként ma már kevés példa van.

- Mivel teltek a mindennapjai élelmiszeripari főiskolásként?

- Már a felvételi előtt is nagyon vonzott az élelmiszeripari terület. Foglalkoztatott, hogy mi hogyan készül, és mindezt figyelemmel is kísértem a TV csatornák ismeretterjesztő filmjei által. Rendkívüli módon megfogott az a fajta műhelymunka, ami az intézményünkben évtizedek óta működött.

Igazán szerettem a Mars téri főépületbe járni. Tagja voltam a hallgatói önkormányzatnak is, és a budapesti évek alatt az ottani testület elnökévé is megválasztottak. A HÖK által rengeteg hallgatóval és oktatóval kerültem kapcsolatba, és részese lehettem az egyetemi közéletnek is. Ezt a tevékenységet igazi küldetésnek fogtam fel annak idején, és a mai napig büszke vagyok rá, hogy részese lehettem.

- Mit javasol a mai hallgatóknak? Hogyan készüljenek az „egyetem utáni életre”?

- A legelső tanács talán az lehet, hogy vegyék komolyan a jelenlegi munkájukat, feladatukat, mert ezen időszak tanulási folyamatai fontos állomások az ember elméjének képzése útján. Ha valaki igyekszik kihozni magából a maximumot az egyetemen, akkor rendkívül jó alappal rendelkezik majd ahhoz, hogy később is meg tudjon felelni a kihívásoknak, bárhová is kerüljön a munkája során. A mai világban véleményem szerint csak akkor lehet valaki sikeres, ha nagyon komolyan veszi, amit csinál, legyen az bármilyen jellegű munka. Ennek megfelelni csak nagyfokú mentális felkészültséggel lehet. Amennyiben a hallgatók az egyetemi évek alatt nem mulasztják el ezt erősíteni, akkor megalapozhatják későbbi karrierjüket, különösen akkor, ha ez kitartással és odaadással is párosul.