Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
2017. április 6-án alumnusunk, a költő, gyerekkönyvíró Kollár Árpád volt az SZTE Klebelsberg Könyvtár vendége a X. Könyvtári Éjszakán. A Fiatal Írók szövetségének elnöke Váradi Zitával gyerekkönyvekről, versekről, azok születéséről és a Milyen madár című kötetről beszélgetett, amellyel Kollár Árpád 2015-ben elnyerte a legjobb gyerekkönyvírónak járó díjat. Mi egyetemi éveiről, legjobb élményeiről, a szegedi időszak jelenre gyakorolt hatásáról kérdeztük.
- Milyen élményekre emlékszel legszívesebben vissza a szegedi évekből?
- Mi, magyar szakosok talán a Mojóra emlékszünk a legjobban. Azért vágtam rá kapásból, hogy Mojo, mert az az érzésem, hogy legalább olyan fontos volt az egyetemhez kapcsolódó, de az intézmény falain kívül zajló élet, mint a Bölcsészkaron belül zajló. Nagyon sokat lehetett tanulni a csoporttársaimmal való beszélgetésekből, sörözésekből, vitákból, nagyon jó közösségünk volt, akikkel együtt készítettük a Bölcső nevű bölcsészlapot a Petőfi épület szerkesztőségében, ami bázist jelentett számunkra.
Ha az élményeket nézzük, akkor ezek fantasztikusak, de sok előadásról, szemináriumról is csak jót tudok mondani: különösen azt szerettem, amikor egy szöveget cincáltunk darabjaira.
- Szerinted hogyan lehet kamatoztatni egy magyar szakos képzést a későbbiekben?
- Én borzasztó sokat kaptam a magyar szakon és párhuzamosan a szociológián is, javarészt a szakmában maradtam. Például az összetett mondat szemináriumon értettem meg igazán, hogyan épül fel egy mondat, pedig – ahogyan a magyarosok 90%-a – nem a nyelvészet iránt érdeklődtem jobban.
Sokat tanultam itt, de elsősorban nem a lexikális tudást emelném ki, hanem a szemléletmódot. A szegedi egyetem kritikus, nyitott szellemisége hatással volt rám, és a kortárs irodalom szemléletéből is sokat lehetett meríteni. Hadd mondjam el a bölcsészek és a magyar szakosok védelmében, hogy ha tisztességesen végigcsinálják a képzést, komolyan veszik, elsajátítanak egy-két nyelvet és a kocsmázás mellett olvasnak is (mint említettem, kocsmázni sem árt, sőt, nagyon fontos), akkor komoly szemléletmódot és a dolgok rendezésének logikáját is képesek befogadni. Én jelenleg foglalkozom pénzügyekkel, jogszabályokkal, szervezetirányítással, kultúramenedzsmenttel is, tehát olyan rémületesen hangzó dolgokkal, amikkel nem gondoltam, hogy valaha fogok.
Egy rátermett bölcsész nagyon sok mindent meg tud tanulni magyar szakon is, egyszerűen nyitottnak és kreatívnak kell lenni. Meg kell tanulni emberekkel bánni, befogadni az új tudást és jól leplezni, ha valamivel kapcsolatban hiányosak az ismeretei. Több évvel a végzésem után merem állítani, hogy a piacon is meg tudják állni a helyüket a magyar szakosok is, pláne, ha komolyan veszik magukat.
- Kik voltak számodra a legmeghatározóbb oktatók?
- Nem csupán tiszteletből, de az idősebbeket emelném ki, ami nem azt jelenti, hogy mások nem voltak fontosak. Ilia Mihály (irodalomtörténész, irodalomkritikus és szerkesztő – a szerk.) és Fried István (irodalomtörténész – a szerk.) ajtaja a mai napig nyitva áll az írók előtt. Nagyon sokat lehetett tanulni a „nagy öregektől”, olyan lexikális tudást is, amit mi már talán sosem fogunk összeszedni. Ők klasszikus és meghatározó tanárok, aki nagyon odafigyelnek az irodalmi folyamatokra. Nem születik úgy sor a Kárpát-medencében, hogy azonnal ne tudjanak róla. Ők komoly hálózati központok és nagyon fontos, hogy vannak nekünk.
- Milyen a kapcsolatod most az egyetemmel?
- Itt írom a doktori disszertációmat Virág Zoltán vezetésével, akivel rendszeresen konzultálok. Van még egy szociológia dolgozatom, amit most célkeresztbe vettem. Voltak félévek, amikor tanítottam a PhD képzés alattt, olykor óraadó vagyok, ha hívnak kreatív írást tanítani, vagy olyan témakörökhöz kapcsolódóan, mint a szerkesztés, a kultúrpolitika vagy az irodalmi intézmények. Szívesen vissza-visszajárok az egyetemre akár egy óra, akár egy kurzus erejéig.
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
