Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A L’Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért díj nyertese, az MTA Bolyai-plakett kitüntetettje, és emellett 2011-ben az 50 legbefolyásosabb magyar nők listáján is szerepelt. Ő Prof. Dr. Széll Márta molekuláris biológus, aki jelenleg az SZTE Orvosi Genetikai Intézet vezetője, az egyetemen tanít – és SZTE-s öregdiák is.
- Sokáig a történelem vonzotta, régész szeretett volna lenni. Tart-e még a mai napig az eziránt való érdeklődés, és ha igen, miben nyilvánul meg?
- Továbbra is nagyon szeretem a történelmet és a történelmi regényeket, és amikor csak tudok, ilyen jellegű könyveket olvasok. Ami szakmai szinten szorosan ide kapcsolódik, hogy az elmúlt 10-15 évben a molekuláris biológia eszköztára olyan hihetetlen érzékenységű lett, hogy akár a több százezer éves csontokból is ki tudnak a kutatók nyerni olyan DNS-t, amely analízisével a sok ezer évvel ezelőtt elhunyt ember elődeinknek genetikai állományáról lehet információt szerezni. Az emberiség evolúciójáról, az emberi nagy rasszok kialakulásáról, azok vándorlásáról ezen vizsgálatok révén olyan mélységű adatokat tudunk nyerni, amelyek a korábbi antropometriai méréseken alapuló vizsgálatok meg sem közelítették. Ez egy hihetetlen fejlődést mutató tudományág napjainkban. Ez a mindennapi kutatási, Orvosi Genetikai Intézetben végzett diagnosztikai tevékenységünktől nagyon messze áll, de amennyire lehet, próbálom az ezzel kapcsolatos területeket is követni, szemmel tartani a nagyobb áttöréseket, eseményeket.
- Molekuláris biológus és biotechnikus szakon végzett az SZTE-n. Hogyan emlékszik vissza az egyetemi éveire?
- Kiváló öt év volt. 1983-88-ig voltam egyetemista, és ami kiemelkedően jó volt benne, hogy mindössze 10 főből állt a biológus csoport, így egy nagyon jól összeszokott, egymást támogató csapat voltunk. Az egyetem nem csupán a gyakorlatokon, de az előadásokon is személyre szabott „gondoskodást” tudott adni, és emellett nagyon jó, segítőkész tanáraink voltak.
- 1995-1997-ig Japánban dolgozott. Mi volt ekkor a munkája? Milyen volt ez az időszak? Mennyiben okoztak nehézséget a nyelvi különbségek a tudományos világban?
- Tokió határában, egy RIKEN nevű kutatóintézetben dolgoztam, ahol első sorban fizikai és kémiai kutatások folynak. Nagyon büszke arra az intézet, hogy nem sokkal azután, hogy Einstein megkapta a Nobel-díjat, ő maga is ellátogatott ide – ezt a hallban kiállított nagy képpel is mutatják. Az intézetnek már a két világháború között is nagy neve volt Japánban. Az eredetileg fizikai és kémiai kutatásokat az elmúlt évtizedekben kibővítették biológiai jellegű kutatásokkal is. Ezen intézeten belül indítottak egy Frontier Research Program nevezetű kutatóprogramot, azzal a céllal, hogy külföldi kutatókat vonjanak be a munkába. A kutatócsoportunkban vegyesen voltak japán és külföldi kutatók, a munka pedig angol nyelven folyt. Két évet töltöttünk itt a férjemmel, aki ez idő alatt a Tokiói Egyetemnek dolgozott.
Ami hosszútávon is meghatározó volt a család életében, hogy nagyon jó viszonyba kerültünk egy amerikai, illetve egy holland származású kutatónővel, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Amerikai kolléganőm valamint a holland kutatónő családjával együtt nyáron el is látogatnak hozzánk, hogy itt, Magyarországon együtt töltsünk egy hetet.
- Mit szeret leginkább a tanításban, a hallgatók TDK munkájának segítésében, a PhD hallgatók vezetésében?
- Az idő alatt, amíg csak a Bőrklinikán dolgoztam, elsősorban a PhD képzésben vettem részt, majd később kezdtem el bekapcsolódni a graduális oktatásba, de ez csak akkor kezdett nagy méreteket ölteni, amikor átvettem a Genetikai Intézet vezetését. Most ÁOK-s, GYTK-s, FOK-s és ETSZK-s hallgatókat is tanítunk, így igen széleskörű a tevékenysége az intézetnek. Ahhoz képest, hogy eredetileg csak kutatónak készültem, nagyon megszerettem az oktatást is. Szeretem azt, az egyénre szabott, szoros együttműködést, amit egy PhD hallgató vezetését igényel, de ugyanilyen nagy sikerélményt ad egy jó előadás után a hallgatók visszajelzése is.
- A férje és a három fia mivel foglalkoznak?
- A férjem fizikus, a legnagyobb fiunk kommunikáció és médiatudományt tanul Budapesten, a Metropolitan Egyetemen. Az ikerfiaink közül az egyik most kezd a Gazdaságtudományi Karon, a másik pedig orvostanhallgató.
- Mit szeret csinálni a család a szabadidejében?
- Régebben nagyon szerettünk táncolni a férjemmel, egy tanfolyamra is jártunk, de aztán sajnos ennek a kötöttségét már nem tudtuk felvállalni, így elmaradozott. Így hát olyan hobbira váltottunk, amit sokkal könnyebben tudunk magunknak beosztani, és szenvedélyes biciklisták lettünk. Rójuk a köröket itt Szeged körül, amiről talán azt gondolná az ember, hogy unalmas, pedig nem! Az évszakok mindig változnak, mindig új arcát mutatja a Tisza, jó elhaladni nyáron a napraforgóföldek mellett. De persze, amikor tehetjük, egy kicsit messzebbre is elmegyünk. A múlt héten nagyokat tekertünk Krakkóban és környékén, valamint a lengyel-szlovák határfolyó, a Dunajec mentén. Feledhetetlen élmény volt a magyar történelemmel is átitatott gyönyörű vidéken a biciklis kirándulás.
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
