SZTE Info

Thuroczy_Szabolcs_nyito

A hónap Alma Mater tagja decemberben: Thuróczy Szabolcs

Az Aranyélet című remake-sorozat rég nem látott sikert hozott a magyar filmpiacra. A sorozat egyik főszereplőjét, a Miklósi Attilát alakító Thuróczy Szabolcsot Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb színészeként tartják számon. A József Attila Tudományegyetem jogi karán 1996-ban végzett színész telefonon mesélt nekünk munkásságáról és az egyetemi éveiről.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Elvégezted az SZTE jogi karát és már középiskolában is színészkedtél. Miért nem színművészetire mentél, ha már akkoriban is vonzott ez a terület?

- Akkoriban, aki engem felfedezett, Gaál Erzsébet, azt mondta, hogy nem biztos, hogy passzolna az én világomhoz a Színművészeti Főiskola – és én elhittem neki. Plusz, mivel egyből belekerültem a mélyvízbe, már 19-20 éves koromban játszottam előadásokban. Meg nem is biztos, hogy felvettek volna, talán nem is az a stílusú ember voltam, akire szükségük volt. Már akkor sem voltam igazán befolyásolható. Vagy legalábbis úgy gondoltam. Szegeden esti tagozatra jártam, folyamatosan ingáztam Szolnok, Szeged, Nyíregyháza és Budapest között. Vonaton éltem, meg a színházban, néha az egyetemen.


- Mennyire volt így nehéz végezni az egyetemet?
- Hát, nem volt könnyű. Azt tudni kell, hogy ez egy ilyen klasszikus történet – az apám ügyvéd volt, a bátyám is jogot végzett Szegeden, így adta magát, hogy jogra menjek. Jó voltam magyarból és történelemből, így bátran belevágtam. Sok problémám és kudarcom volt, de valahogy mindig átvészeltem, felszívtam magam.
Szoktam is mondani, hogy a vonaton, amikor Kisteleknél jártunk, kidugtam a fejem az ablakon és már nem is emlékeztem semmire abból, amiből épp aznap vizsgáztam.


- Az egyetem után csináltál valamit, ami a joghoz köthető?
- Semmit, egyetlen momentum sem volt. Aláírtam egy szerződést, amikor lakást vettem, nagyjából ennyi. Soha semmilyen szinten nem vettem részt ebben a munkában. Nem is gondoltam rá soha.


- Milyen volt Szegeden egyetemistának lenni?
- Jó volt. Sok szenzációs dolog történt. Ahol több tízezer diák fordul meg, ott van élet is. A JATE Klub, egyetemi bulik, koncertek, Ifjúsági Ház, a szegedi színház… nagyon komoly, jó barátaim voltak ott. Szóval nagyon szerettem Szegeden lenni. A kikapcsolódásom meg az volt, hogy elmentem a Somogyi-könyvtárba és ott olvasgattam. Ha egy kicsit el akartam vonulni, oda bújtam el.


- Mit olvastál?
- Élet és Irodalmat, folyóiratokat, Színház és Filmvilágot, mindent, ami érdekelt. Egy huszonéves csávónak, akinek még semmilyen kötöttsége nincs, aranybányák az ilyen helyek. Olvastam szépirodalmat, filozófiát, mindenfélét. Sosem felejtem el, hogy filozófiát tanultunk az egyetemen is. A transzcendentális appercepcionalitást is vettük Kanttól. Ebbe úgy kicsit belehülyül az ember, hogyha komolyan veszi. Voltak ilyen dolgok. De mondom, nagyon szerettem ott lenni.


- Jelenleg az egyik legkeresettebb színész vagy Magyarországon. Gyorsan jött ez a siker, vagy inkább egy hosszú folyamat eredménye volt?
- Nem, nem jött gyorsan. Szeretek kitartani a saját kortárs alkotóim mellett, akikkel dolgozom, és azért, hogy feljebb jussak, valahogy soha nem csaltam vagy hazudtam meg a színházzal együttműködő kollégáimat. Minden úgy szépen lassan jött, lépésről lépésre. Most forrta ki magát a helyzet, ilyen 4-5 éve, amikor már rendszeresen komolyabb feladatokat bíztak rám, és azt gondolták, hogy elbírom ezt a terhet. Na meg, már én is elhiszem magamról.


- Nagyon nagy siker övezi az HBO sorozatát, az Aranyéletet, amiben az egyik főszerepet te játszod. Ráadásul hamarosan érkezik a harmadik évad is. Mire számíthatunk ebben?
- Nyilván erről nem sok mindent árulhatok el. Abban biztos vagyok, hogy egy nagyon impulzív, izgalmas, kicsit talán inkább a kamaradrámára hajazó évad lesz, sok akcióval az előtérben. És hát, csodálatosan megírták a forgatókönyvet az írók. Nagyon elkapták annak a lényegét, amit ez a sorozat meg akar fogalmazni 2017 körül Magyarországról. Szóval nagyon jó lesz, most még forgatjuk januárban és februárban is, és ha minden úgy alakul, akkor jövő ősszel lesz bemutatva.


- Az Aranyélet sokak szerint elég jól lefesti a „mai magyar valóságot”. Egyetértesz ezzel?
- Hát hogyne. Bizonyos mértékben az aljas, mocskos emberek a népszerűek. A filmekben is így van, amióta kitalálták a gengszterműfajt és ezeket a karaktereket, mindenki nekik szurkol. Az emberek szeretik az ilyeneket. Elgondolkodtató és zavarba ejtő, de meg kell fogalmazni, hogy mi zajlik itt, mert sok TV csatorna nem teheti meg, de az HBO egy szabad piac, szabad pálya, és azt mondanak, amit akarnak, arról beszélnek, ami igazán fontos, vagy amiről beszélni kell.


- Érzel ezzel kapcsolatban egyfajta küldetéstudatot? Szeretnéd megmutatni a valóságot a médián keresztül?
- Természetesen. Az Aranyélet például nagyon sok embert szólít meg, mindenféle társadalmi rétegből, a taxisofőrtől kezdve a pénztároson át az orvosig, meg a tanárig. Szerintem ez a jó, amikor valami nem csak egy bizonyos csoportot érint, hanem mindenkit. A korrupció az élet minden területére beszivárog. Örömmel tapasztalom azt, hogy ha valami egyszerű, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem jó, sőt ellenkezőleg: az a legjobb, amikor valami egyszerűen, lényegre törően van megfogalmazva. Ez minden falat átfejel a nézőknél, mert érzik, hogy ez róluk szól, nem valamilyen álságos, fantáziával kitalált történet, hanem hús-vér problémák, hús-vér emberek szerepelnek benne.


- A Spektrumon futó új dokumentumsorozat, a Tabukról tabuk nélkül is ehhez a témához köthető, amiben te vagy a műsorvezető. Testhez illő ez a feladat, igaz?
- Igen-igen. Az én gyűrött arcomhoz illik ez a karakter, és ezt szívesen ki is használták. Szinte katartikus élmény volt olyan különös sorsú emberekkel találkozni, akikkel talán soha az életben nem találkoztam volna. Ezért nagyon hálás vagyok a készítőknek, hogy rám gondoltak. A magyar társadalomban a csendes elhallgatás, meg a rafinált titkolózás azért eléggé jelen van, szinte nincs olyan része a sorozatnak, ami valamilyen szinten ne érintené az embereket. Különböző családi titkok, szexuális függőségek – van, hogy az emberek 30-40 évig elélnek ezekkel a terhekkel. Ha ilyen formában szembe jön velük, esetleg elgondolkoznak, hogy „úristen én ennek gyakorló betege vagyok, csak nem tudtam róla”. Ezek nagyon fontos megvilágosodások szerintem.


- Mennyire nehéz ezt a műsort vezetni? Megterhelő lelkileg?
- Én nem műsorvezető vagyok itt, inkább egy figyelő szempár, összekötöm, felvezetem, az egész műsort narrálom a hangommal. Próbálok kicsit a háttérben maradni, remélem, sikerül is.


- Máté fiaddal sokáig nem tartottad, csak az utóbbi időben vetted fel a kapcsolatot. Hogy alakult ez azóta?
- Jól alakul, ő is színésznek készül. Nagyon szurkolok a sikerének, meg azért is, hogy ne keseredjen el, hogyha nem olyan hamar jön a siker, vagy a tehetség kiforrottsága; mint ahogy nekem se jött. Nagyon sokat van Pesten nálunk, amikor teheti, és próbálok én is ott lenni minden nagyobb pillanatában, amikor valami fontos dolog történik vele.


- Van-e valamilyen „álomszereped”, amit mindenképpen szeretnél még eljátszani?

- Álomszerep? Hát, a Dr. Bubót nagyon szeretném eljátszani, de nem musicalben hanem úgy élőszereplős Dr. Bubóként. Viccet félretéve nincsen semmilyen olyan, amit mindenképpen szeretnék eljátszani. Talán, ha a Nagymenőket megcsinálnák élőszereplősben, abban szívesen szerepelnék, már ha philadepphiai színész lennék. De magyar színészként nincs ilyen.


SZTE Alma Mater - Kósa Boglárka

Fotó: HBO Magyarország



További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Prof. Dr. Széll Márta

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. augusztus 31.

Desktop8-001

Jászay Tamás életében meghatározó szerepe van a színháznak. A 30. THEALTER-en művészeti tanácsadóként segítette a fesztivált, emellett a blog jr. szerkesztője és a fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik moderátora. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék adjunktusát kérdeztük a színházhoz fűződő viszonyáról és a kritikaírásról is.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.