SZTE magazin

Öregdiákjaink sikertörténete: Szita Szilvia

Az SZTE-n végeztem, mesterségem címere sorozatunkban a szegedi egyetemen végzett egykori diákok sikereit mutatjuk be. Ezúttal Szita Szilviát kérdeztük, aki magyar-német szakos tanárként diplomázott, ma Hollandiában él. Magyart mint idegen nyelvet és németet tanít, német és magyar nyelvkönyveket készít, de foglalkozott holland nyelvű regények fordításával is, sőt egy ideje verseket is publikál.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Mikor végeztél az SZTE-n, milyen szakra jártál?

- 1996-ban végeztem magyar-német szakos tanárként.

 

- Hol élsz jelenleg és hol dolgozol?

- Jelenleg Hollandiában élek. Előtte Németországban, Franciaországban, az USA-ban és Nagy-Britanniában is laktam.

 

- Mivel foglalkozol?

Szita_Szilvia- Sok vasat tartok a tűzben egyszerre, de én így szeretek élni, így érzem hasznosnak magam. A Pécsi Nyelv és Kultúra Nyári Egyetemén magyart, a Goethe Intézet megbízásából pedig az Európai Szabadalmi Hivatalban, Hágában németet tanítok. Pécsett fejlesztettük ki Pelcz Kata szerzőtársammal és barátnőmmel a MagyarOK tankönyvcsaládot, amelybe a legújabb nyelvészeti kutatások eredményeit is beépítettük, és örömmel mondhatom, hogy sok diák és kolléga használja. Katával magyartanároknak is tartunk műhelyeket, továbbképzéseket.


Németből egy teljes könyvsorozatot - nyelvkönyveket és ezeket kiegészítő gyakorló nyelvtanokat - tudhatok magam mögött… és előtt is, mert éppen most zártuk le az új nyelvkönyv-sorozatunk első kötetét. Hat kötetet tervezünk, ahogy a Begegnungen című sorozatnál is, amelyek a Közös Európai Referenciakeret hat szintjéhez igazodnak. Néhány évig műfordítással is foglalkoztam, az Európa Kiadónak fordítottam hollandból regényeket. Egy ideje verseket is publikálok, tavaly jelent meg az első önálló verseskötetem Térkép nélkül címmel.

 

- Az SZTE-n megszerzett tudás mennyiben segít a mostani munkahelyeden?

- Rengeteget segített. A 90-es évek elején egészen különleges volt a hangulat a szegedi egyetemen. Én első generációs értelmiségi vagyok, nekem ez az időszak hat olyan évet adott, amelyben teljes szabadságot élveztem, és sok területen kielégíthettem a kíváncsiságomat. A családomban előttem ebben nem volt része senkinek, ezt a fajta életformát senki nem ismerte. Az egyetem számomra olyan volt, mint egy kincsesbánya. Talán naivan hangzik, amit mondok, de ez az igazság. Egy gyökeresen másfajta életformát ismertem meg, mint amit otthonról hoztam. Talán ez volt ennek az időszaknak a legfontosabb tapasztalata.

 

Szita_Szilvia_tanitas1
Munka közben.


- Hogy ment a beilleszkedés az új munkahelyen és az új országban? Mennyiben tér el az ottani munkamorál a hazaitól?

- Nagyon sokat tanulok nap, mint nap. Az emberek mindenütt emberek, legfeljebb kulturálisan egy-egy probléma megoldására vagy éppen a jutalmazásra más-más megoldást éreznek hatékonynak. A perspektívaváltás lehetősége engem "felébresztett": ha az ember sok-sok kultúrával találkozik, valamennyire belelát a működésükbe, minden napja izgalmas felfedezőút. Nem lehet "visszaaludni", amikor az ember naponta 4-5 nyelvvel zsonglőrködik. A többnyelvűség állítólag jó orvosság szenilitás ellen, de erről majd 25 év múlva tudok többet mondani.

 

- Mit tanácsolnál azoknak a jelenleg SZTE-s diákoknak, akik hozzád hasonló területen külföldi munkában gondolkodnak?

- Azt gondolom, néhány hónap, esetleg év egy másik országban mindenkinek jót tehet. Nem szabad félni az újtól. Öt-hat évvel ezelőtt a Pécsi Nyári Egyetemen tanítottam. Órák közti szünetben a padon ült egy kínai és egy brazil fiú, egy francia és egy lengyel lány. Angolul beszélgettek, és a telefonjukon slágereket mutattak egymásnak az országukból. Szíven ütött, hogy ezek a fiatalok mialatt a legnagyobb természetességgel társalognak egymással egy közös idegen nyelven, olyan spontán módon ismernek meg távoli kultúrákat, ami egész életükre meghatározó jelentőségű lesz. Nekik az "idegen" nem úgy lesz idegen, mint azoknak, akik csak nagyritkán láttak közelről más kultúrából érkező embert.

 

Szita_Szilvia_tanitas2
Szita Szilvia magyart mint idegen nyelvet és németet tanít.


- Van olyan ottani kulturális tevékenység, amivel nem tudsz azonosulni? Esetleg valami, ami tetszik, és szívesen ajánlanád nekünk, magyaroknak is?

- Munkámnál fogva abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy beszélgetnem "kell" azokkal az emberekkel, akikkel találkozom. Az a dolgom, hogy kikérdezzem őket a kultúrájukról, és meséljek nekik a sajátomról. Ha európai intézményben tanít az ember, szinte minden országból találkozik emberekkel, minden régióról és országról lehetősége van megtudni valamit. Ez a tapasztalat gazdagít, segít megérteni, hogyan működnek hétköznapi szinten az európai kultúrák.

 

Aztán amikor vége az óráknak, hazamegyek, és gondolkodhatok az újabb tankönyveink koncepcióján, gyűjthetek ötleteket a következő workshophoz, olvashatok szakirodalmat, írhatok verset. Ennél örömtelibb és változatosabb életmódot nehezen tudnék elképzelni. Nekem ez a sokszínűség jelenti a valódi luxust.

 

- Milyen a holland emberek mentalitása? Mennyiben tér el ez a magyartól?

- Szeretem a hollandok gyakorlatiasságát, nyugalmát. Mintha nem lennének akkora elvárásaik az élettel szemben és alapdolognak tekintenék, hogy az élet tele van problémákkal, így hamarabb kijelentik magukról, hogy elégedettek. Persze ebben a világlátásban az anyagi jólét is szerepet játszik, de nem ez az egyetlen tényező. S ahogy a hollandoktól talán a pragmatikus gondolkodást, önmagunk sikeres menedzselését, a mindenki számára előnyös helyzetek keresését lehet leginkább megtanulni, úgy a franciáktól a biztatás, az odafigyelés erejét, a spanyoloktól a könnyedség előnyeit, a németektől az átgondolt döntések meghozását... és sorolhatnám tovább, a lista végtelen. Igaz, az, hogy ki mit lát és érez meg egy másik kultúrából, mennyire akar általánosítani, erősen személyfüggő: az ember talán mindig arra tud leginkább figyelni és arra a legérzékenyebb, amin a saját életében dolgoznia kell.

 

- Mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Mi a helyzet a honvággyal?

- Immár több mint 20 éve élek külföldön, tehát megszoktam ezt az életformát. A magyarkönyvek, a továbbképzések, a tanítás, az irodalmi élet követése, a szakmai fórumokon való folyamatos részvétel lehetővé teszik, hogy kapcsolatban maradjak a nyelvvel és a kultúrával. És hát itt van az internet, a közösségi oldalak, az újságok. A túrós buktát meg a gulyáslevest pedig annál jobban értékelem, amikor Magyarországon vagyok.


SZTEinfo - Gajzer Erzsébet


További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01