SZTE magazin

Margaret_Island_

„A színpadon vagyok otthon” – mondja Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője

Már öt éve annak, hogy a Margaret Island névről nem a budapesti Margit-sziget jut eszünkbe elsőre – Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf jóvoltából, akik 2014-ben alapították meg az azóta példátlan népszerűségre szert tett zenekart. Bár a Margaret Island alapvetően Budapesten él és mozog, Lábas Viki, az együttes énekese nekünk, szegedi egyetemistáknak az „iskolatársunk”, hiszen egykor a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakának levelező tagozatos hallgatója volt.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Labas_Viki_2019– Fonyód a szülővárosod, Szeged az iskolavárosod. Miért éppen a Szegedi Tudományegyetemre jelentkeztél?

Azért akartam Szegedre menni, mert a néprajz gyakorlatias oldalát szerettem volna megfogni, nem pedig egyből kutató lenni.

 

Levelezősként is sikerült megtapasztalnod, milyen a szegedi egyetemi élet?

– Persze! A hétvégéket, péntektől vasárnapig általában Szegeden töltöttem, szóval, nagyon jól ismerem a várost.

 

– Hogyan emlékszel vissza az itteni egyetemi évekre?

– Nagyon szerettem a szegedi egyetemre járni, jók voltak a tanáraim, rengeteget tanultam tőlük. Gyakran mentünk ki terepgyakorlatra, múzeumi gyakorlatra, vagy anyagot gyűjteni, és ez jól jött, ugyanis ezzel párhuzamosan tanultam Pesten népzenét, és a kettőt nagyon jól össze tudtam kötni.

 

Örömzenéléssel kezdted, eleinte angolul énekeltél, újabban dalokat írsz. A társadalomtudományok miként inspirálhatnak egy zenészt?

– Jól tudom hasznosítani az egyetemi tanulmányaimat abban is, amit most csinálok, vagyis a zenélésben. Társadalomtudományi területen, néprajz szakon végeztem, és sokszor eszembe jutnak azok a módszerek, amikkel kutattunk a kis falvakban. A mi zenekarunk a társadalom nagyon sok rétegével találkozik, és jó azt megtapasztalni, hogy milyen és mekkora kulturális különbségek lehetnek egy ilyen kicsi országban is. Vegyük csak azt példának, hogy különböző helyeken hogyan buliznak az emberek.

 

labas_viki_margaretisland_


Ötéves a zenekar: Viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy milyen népszerűek lettetek. Mikor összeállt a Margaret Island, gondoltátok volna, hogy ilyen utat jártok majd be?

– Nem, de nem is az volt a cél, hogy híresek legyünk. Mi csak szerettünk volna zenélni meg koncertezni, és amikor egyre több lett a koncert, akkor tudatosult bennünk, hogy „Úristen, ez tetszik az embereknek!” Amikor elkezdett játszani minket a rádió, arra eszméltünk, hogy „Jé, van jogosultsága, helye annak a zenének, amit játszunk!” – bár azóta egyébként nagyon sokat változott a zenekar és a zenénk is… Sosem az volt a cél, hogy híresek legyünk, hanem az, hogy minél többet lehessünk együtt, zenélhessünk, alkothassunk közösen valami jót.

 

A Margaret Island és az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja között hosszú távú együttműködés formálódik. Kiknek segítettetek még? Mi alapján választjátok ki a szervezeteket?

– Ebben az évben az UNICEF-et, tavaly a Tűzoltó utcai gyermekklinikát támogattuk. Vannak kisebb kezdeményezések is az UNICEF mellett, amik nem kapnak akkora fényt és hírverést, de azt gondolom, érdemes ilyen szervezeteket is támogatni, mert igazán jó ügyekért küzdenek. Amikor kiválasztunk egy szervezetet, nálunk az elsődleges szempont, hogy gyerekeket támogassunk, de szoktunk gyűjteni hátrányos helyzetűeknek, sérülteknek is.

 

Határozott célkitűzésetek, hogy segítsetek a zenéteken keresztül?

– Igazából úgy voltunk ezzel, hogy ha mi kapunk egyfajta fényt, figyelmet, akkor ebből nem csak elvenni szeretnénk, hanem adni is, jó dolgokra fordítani. Szerintem ez mindenkinek kötelessége.

 

Sok helyen írták és mondták rólad – és azt gondolom, így is van –, hogy a színpadon teljes átadással, lélekből énekelsz. Mit szeretsz a fellépéseken a legjobban?

– Igazából mindent. A színpadon érzem igazán otthon magam, ott vagyok önmagam, mert tényleg azt csinálhatom, amit szeretek, úgy, ahogy szeretném. A való életben egy kicsit nehezebben találom a helyem, egy kicsit nehéz volt mindig is beilleszkednem a társadalomba. A színpadon találtam meg az igazi önkifejezést.


Kósa Boglárka

Fotó: Takács Márk Ádám, Pályi Zsófia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés




SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

klinika_magazin_2019_osz
SZEM_magyar_borito_2018_2SZEM_angol_borito_2018_2

SZEM_borito_HUN_2018 SZEM_2018_cover_eng