Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Hogyan lesz abból a diákból nemzetközileg elismert nyelvész, aki orvosi egyetemre készül, majd matematika-fizika szakon végez az egyetemen?
Kiefer Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át május 7-én az Akadémiai Aranyérmet. A 87 éves professzor az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója, 1952 és 1965 között pedig a József Attila Tudományegyetem padjait koptatta. Május hónap Alma Mater tagja, Kiefer Ferenc interjúnkban életéről, pályaválasztásáról és SZTE-s éveiről mesél.
Kiefer Ferenc már gyermekkorában három nyelven beszélt, szülővárosában a magyar anyanyelve mellett németül is megtanulhatott, emellett pedig szerb iskolába járt. A háború alatt a családja Bajára költözött, ahol a bajai Ciszterci Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait.
- A bajai Ciszterci Gimnáziumból 1948-ban eltanácsolták. Ez miért történt?
- A gimnázium, ahová jártam, egy egyházi iskola volt, amíg 1948-ban nem államosították. Már ’48 őszén is mindenféle gondom volt itt, mert faliújságszerkesztő voltam, és nem az akkor kormánynak, vagy iskolaigazgatóságnak megfelelő szellemben szerkesztettem a faliújságot. Tiltott volt a cserkészet, az irodalmi önképző kör, de mi tovább csináltuk, illegálisan. Ezekért önmagukban még nem rúgtak ki, „csak” fegyelmit kaptam. Azonban jött a Mindszenty-per, meg kellett félemlíteni a diákokat is, amire a legjobb módszer volt, hogy kirúgnak néhány embert az iskolából. És kit választottak ki? Nyilván azokat, akiknek már volt valamilyen problémája - például a faliújságszerkesztőt. Az eltávolítás után még sehol nem tanulhattam tovább.
- Ezután elment dolgozni.
- Így van, ekkor kerültem az akkori Sztálinvárosba (a mai Dunaújváros - a szerk.) ami felvevőpiaca volt a büntetett előéletű embereknek. Nagyon jó társaság jött össze ott.
- Hol érettségizett végül?
- Sokat házaltam, hol fogadnának be - ugye Bajáról szó sem lehetett, hiszen onnan kirúgtak. Pesten próbálkoztam, egyik gimnáziumból a másikig mentem. A sorsom nagyrészt az igazgatókon múlott. Volt, aki félt, volt, aki csak egyszerűen nem akart felvenni egy rossz múltú diákot. Végül a Fazekasba kerültem, és ott érettségiztem le.
- Miután leérettségizett, az orvosira szeretett volna menni, matematika-fizika szakra került a József Attila Tudományegyetemen, majd végül nyelvész lett. Minek köszönhető, hogy eredeti terv ilyen nagy változáson ment keresztül?
- Az igazság az, hogy sem orvos, sem nyelvész, sem matematikus nem akartam én lenni. A Ciszterci Gimnáziumban nagyon jó tanárok voltak - és egy jó tanár nagyban befolyásolja a diákjai érdeklődését. Volt egy kiváló némettanárom, aki foglalkozott pszichológiával és egy másik, aki filozófiával. Engem akkor főleg a pszichológia és a filozófia érdekelt. Azonban filozófiára nem volt érdemes menni, mert az akkor gyakorlatilag marxizmus volt. Pszichológiaoktatás pedig egyáltalán nem létezett, az orvosin keresztül lehetett eljutni a pszichiátriához, ahol az ember már tanulhatott pszichológiát. Ezért akartam én az orvosira menni - de a múltam miatt nem vettek fel erre a szakra. Döntés elé kerültem: volt egy kitűnő érettségim, és közben fenyegetett a katonaság - három év szolgálat, nem akartam ennyi időt elveszíteni az életemből. Gondoltam, kezdenem kell valamit magammal, mert ha nem tanulok tovább, előbb-utóbb behívnak. Végül Szegedre kerültem, matematika-fizika szakra.
- Na és hogy jött a nyelvészet? Végül miért ezt a pályát választotta?
- A nyelvek egyrészt gyerekkoromból jöttek, hiszen én már tudtam anyanyelvi szinten magyarul, németül, a szerbből is maradt meg valamicske. Már matematikus koromban Szegeden is lehetett nyelvet tanulni - de nem szakként, mert a nyelvszakok megszűntek az 50-es évek elején, a forradalom egyik eredményeként hozták vissza ezeket 1957-ben. Az egyetem mellett tehát különórákra jártam: franciára, németre, angolra, heti 2-3 órákban. Rossz családi hátterem, és fiatalkori eltanácsolásom miatt nem taníthattam gimnáziumban, így kerültem Soltvadkertre, egy általános iskolába, ahol éneket, tornát, mindenfélét tanítottam. Közben megalakult Baján a német tannyelvű gimnázium, oda kerestek tanárt. És érdekes módon, onnan, ahonnan kirúgtak, visszahívtak engem, hogy tanítsak matematikát és fizikát németül. Hát így kerültem vissza Bajára. De hogyan is jött a nyelvészet?
Ez a gimnázium kvázi egy kirakatiskola volt, amivel megmutathattuk, hogy milyen jól bánunk a kisebbségeinkkel - emiatt gyakran érkeztek hozzánk látogatók, hogy megnézzék az oktatást. Ezek nem csupán politikai látogatások voltak, gyakran jöttek hozzánk budapesti egyetemekről is professzorok. Egy alkalommal egy professzor nekem szegezte a kérdést, hogyhogy ilyen jól beszélek németül, én pedig elmondtam neki, hogy még gyerekkoromban tanultam meg, nem az iskolában. „És matematikus vagy, ugye?” - kérdezte, „akkor tulajdonképpen nyelvészetet kéne csinálnod”.
Így kerültem kapcsolatba a nyelvészettel. 1964-ben megajándékoztak egy amerikai ösztöndíjjal. Azért mondom, hogy „megajándékoztak”, mert én korábban nem pályáztam erre az ösztöndíjra, egyszerűen csak szóltak nekem, hogy jött egy amerikai úr, aki szeretne velem beszélni. A Gellért szállóban találkoztunk, ahol először megkérdezte tőlem, mit tanultam, mit végeztem, majd azt, hogy volna-e kedvem Amerikában tölteni egy évet. Az állam is leesett! Abban az időben nem olyan volt a világ, hogy egy amerikai csak úgy felbukkan a semmiből, és felajánl egy ilyen lehetőséget. Egy évet töltöttem kint, és megtanultam az igazi nyelvészetet. Ott dőlt el igazából, hogy nem matematikus leszek, nem is számítástechnikus, hanem nyelvész.
- Tulajdonképpen jelenleg hány nyelven tud beszélni?
- Ezt sokszor kérdezik tőlem, és azt szoktam válaszolni, hogy egy kritériumom van magam felé: ha felkérnek egy előadásra, milyen nyelven tudom elmondani a mondanivalómat? Ezek a nyelvek a magyar, német, angol, francia és a svéd, ezeken bármikor elő tudok adni. Lengyelül beszélek, de előadni nem tudok, oroszul is gagyogok egy kicsit.
- Hogyan emlékszik vissza a JATE-n eltöltött évekre? Milyen volt Szegeden egyetemistának lenni?
- Nagyon szerettem egyetemre járni Szegedre. Igazán közvetlen kapcsolatban voltunk a tanárainkkal, akik gyakran hívtak az otthonaikba is, és ott elbeszélgettünk mindenféléről. Néha boroztunk is együtt neves professzorokkal, jó volt a kapcsolatunk. Ezért is örülök, hogy Szegedre jöttem, hiszen egy budapesti egyetemen ezeket talán kevésbé tudja megtenni az ember.
Kiefer Ferencet az Akadémiai Aranyérem mellett Munkácsi Bernát-díjjal, Széchenyi-díjjal és a Révai Miklós-emlékéremmel is kitüntették. Élete során számos külföldi intézetben tanított, kutatási területe a nyelvi pragmatika, valamint a nyelvek areális hatása. Munkássága során megreformálta az alaktan sajátosságainak kutatását, ahol új módszereket kezdett el kidolgozni és alkalmazni. Eredményei jelentősek a jelentéskutatás (szemantika) és a nyelvi pragmatika területén is.
Kiefer Ferenc megjelent művei:
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
