SZTE Info

Kiefer_Ferenc_nyito

A hónap Alma Mater tagja májusban: Kiefer Ferenc

Hogyan lesz abból a diákból nemzetközileg elismert nyelvész, aki orvosi egyetemre készül, majd matematika-fizika szakon végez az egyetemen?

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Kiefer Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át május 7-én az Akadémiai Aranyérmet. A 87 éves professzor az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója, 1952 és 1965 között pedig a József Attila Tudományegyetem padjait koptatta. Május hónap Alma Mater tagja, Kiefer Ferenc interjúnkban életéről, pályaválasztásáról és SZTE-s éveiről mesél.


Kiefer Ferenc már gyermekkorában három nyelven beszélt, szülővárosában a magyar anyanyelve mellett németül is megtanulhatott, emellett pedig szerb iskolába járt. A háború alatt a családja Bajára költözött, ahol a bajai Ciszterci Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait.


- A bajai Ciszterci Gimnáziumból 1948-ban eltanácsolták. Ez miért történt?

- A gimnázium, ahová jártam, egy egyházi iskola volt, amíg 1948-ban nem államosították. Már ’48 őszén is mindenféle gondom volt itt, mert faliújságszerkesztő voltam, és nem az akkor kormánynak, vagy iskolaigazgatóságnak megfelelő szellemben szerkesztettem a faliújságot. Tiltott volt a cserkészet, az irodalmi önképző kör, de mi tovább csináltuk, illegálisan. Ezekért önmagukban még nem rúgtak ki, „csak” fegyelmit kaptam. Azonban jött a Mindszenty-per, meg kellett félemlíteni a diákokat is, amire a legjobb módszer volt, hogy kirúgnak néhány embert az iskolából. És kit választottak ki? Nyilván azokat, akiknek már volt valamilyen problémája - például a faliújságszerkesztőt. Az eltávolítás után még sehol nem tanulhattam tovább.


- Ezután elment dolgozni.

- Így van, ekkor kerültem az akkori Sztálinvárosba (a mai Dunaújváros - a szerk.) ami felvevőpiaca volt a büntetett előéletű embereknek. Nagyon jó társaság jött össze ott.


- Hol érettségizett végül?

- Sokat házaltam, hol fogadnának be - ugye Bajáról szó sem lehetett, hiszen onnan kirúgtak. Pesten próbálkoztam, egyik gimnáziumból a másikig mentem. A sorsom nagyrészt az igazgatókon múlott. Volt, aki félt, volt, aki csak egyszerűen nem akart felvenni egy rossz múltú diákot. Végül a Fazekasba kerültem, és ott érettségiztem le.


- Miután leérettségizett, az orvosira szeretett volna menni, matematika-fizika szakra került a József Attila Tudományegyetemen, majd végül nyelvész lett. Minek köszönhető, hogy eredeti terv ilyen nagy változáson ment keresztül?

- Az igazság az, hogy sem orvos, sem nyelvész, sem matematikus nem akartam én lenni. A Ciszterci Gimnáziumban nagyon jó tanárok voltak - és egy jó tanár nagyban befolyásolja a diákjai érdeklődését. Volt egy kiváló némettanárom, aki foglalkozott pszichológiával és egy másik, aki filozófiával. Engem akkor főleg a pszichológia és a filozófia érdekelt. Azonban filozófiára nem volt érdemes menni, mert az akkor gyakorlatilag marxizmus volt. Pszichológiaoktatás pedig egyáltalán nem létezett, az orvosin keresztül lehetett eljutni a pszichiátriához, ahol az ember már tanulhatott pszichológiát. Ezért akartam én az orvosira menni - de a múltam miatt nem vettek fel erre a szakra. Döntés elé kerültem: volt egy kitűnő érettségim, és közben fenyegetett a katonaság - három év szolgálat, nem akartam ennyi időt elveszíteni az életemből. Gondoltam, kezdenem kell valamit magammal, mert ha nem tanulok tovább, előbb-utóbb behívnak. Végül Szegedre kerültem, matematika-fizika szakra.


- Na és hogy jött a nyelvészet? Végül miért ezt a pályát választotta?

- A nyelvek egyrészt gyerekkoromból jöttek, hiszen én már tudtam anyanyelvi szinten magyarul, németül, a szerbből is maradt meg valamicske. Már matematikus koromban Szegeden is lehetett nyelvet tanulni - de nem szakként, mert a nyelvszakok megszűntek az 50-es évek elején, a forradalom egyik eredményeként hozták vissza ezeket 1957-ben. Az egyetem mellett tehát különórákra jártam: franciára, németre, angolra, heti 2-3 órákban. Rossz családi hátterem, és fiatalkori eltanácsolásom miatt nem taníthattam gimnáziumban, így kerültem Soltvadkertre, egy általános iskolába, ahol éneket, tornát, mindenfélét tanítottam. Közben megalakult Baján a német tannyelvű gimnázium, oda kerestek tanárt. És érdekes módon, onnan, ahonnan kirúgtak, visszahívtak engem, hogy tanítsak matematikát és fizikát németül. Hát így kerültem vissza Bajára. De hogyan is jött a nyelvészet?


Ez a gimnázium kvázi egy kirakatiskola volt, amivel megmutathattuk, hogy milyen jól bánunk a kisebbségeinkkel - emiatt gyakran érkeztek hozzánk látogatók, hogy megnézzék az oktatást. Ezek nem csupán politikai látogatások voltak, gyakran jöttek hozzánk budapesti egyetemekről is professzorok. Egy alkalommal egy professzor nekem szegezte a kérdést, hogyhogy ilyen jól beszélek németül, én pedig elmondtam neki, hogy még gyerekkoromban tanultam meg, nem az iskolában. „És matematikus vagy, ugye?” - kérdezte, „akkor tulajdonképpen nyelvészetet kéne csinálnod”.


Így kerültem kapcsolatba a nyelvészettel. 1964-ben megajándékoztak egy amerikai ösztöndíjjal. Azért mondom, hogy „megajándékoztak”, mert én korábban nem pályáztam erre az ösztöndíjra, egyszerűen csak szóltak nekem, hogy jött egy amerikai úr, aki szeretne velem beszélni. A Gellért szállóban találkoztunk, ahol először megkérdezte tőlem, mit tanultam, mit végeztem, majd azt, hogy volna-e kedvem Amerikában tölteni egy évet. Az állam is leesett! Abban az időben nem olyan volt a világ, hogy egy amerikai csak úgy felbukkan a semmiből, és felajánl egy ilyen lehetőséget. Egy évet töltöttem kint, és megtanultam az igazi nyelvészetet. Ott dőlt el igazából, hogy nem matematikus leszek, nem is számítástechnikus, hanem nyelvész.


- Tulajdonképpen jelenleg hány nyelven tud beszélni?

- Ezt sokszor kérdezik tőlem, és azt szoktam válaszolni, hogy egy kritériumom van magam felé: ha felkérnek egy előadásra, milyen nyelven tudom elmondani a mondanivalómat? Ezek a nyelvek a magyar, német, angol, francia és a svéd, ezeken bármikor elő tudok adni. Lengyelül beszélek, de előadni nem tudok, oroszul is gagyogok egy kicsit.


- Hogyan emlékszik vissza a JATE-n eltöltött évekre? Milyen volt Szegeden egyetemistának lenni?

- Nagyon szerettem egyetemre járni Szegedre. Igazán közvetlen kapcsolatban voltunk a tanárainkkal, akik gyakran hívtak az otthonaikba is, és ott elbeszélgettünk mindenféléről. Néha boroztunk is együtt neves professzorokkal, jó volt a kapcsolatunk. Ezért is örülök, hogy Szegedre jöttem, hiszen egy budapesti egyetemen ezeket talán kevésbé tudja megtenni az ember.

 

Kiefer Ferencet az Akadémiai Aranyérem mellett Munkácsi Bernát-díjjal, Széchenyi-díjjal és a Révai Miklós-emlékéremmel is kitüntették. Élete során számos külföldi intézetben tanított, kutatási területe a nyelvi pragmatika, valamint a nyelvek areális hatása. Munkássága során megreformálta az alaktan sajátosságainak kutatását, ahol új módszereket kezdett el kidolgozni és alkalmazni. Eredményei jelentősek a jelentéskutatás (szemantika) és a nyelvi pragmatika területén is.

 

Kiefer Ferenc megjelent művei:


SZTE Alma Mater - Kósa Boglárka

További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Prof. Dr. Széll Márta

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. augusztus 31.

Desktop8-001

Jászay Tamás életében meghatározó szerepe van a színháznak. A 30. THEALTER-en művészeti tanácsadóként segítette a fesztivált, emellett a blog jr. szerkesztője és a fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik moderátora. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék adjunktusát kérdeztük a színházhoz fűződő viszonyáról és a kritikaírásról is.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.