SZTE Info

Szabo_Dominika_nyito

A hónap Alma Mater tagja szeptemberben: Szabó Dominika

Szenvedélyesen hiszek a történet teremtő erejében - írja Szabó Dominika vállalkozása, a Storyndipity honlapján. Magyart, angolt és kommunikációt tanult a Szegedi Tudományegyetemen, dolgozott multiknál, PR-ügynökségeknél és civil szervezeteknél, az utolsó állandó munkája az UNICEF Magyarország kommunikációs vezetői pozíciója volt. Azóta már szabadúszóként tevékenykedik, workshopokat tart egyetemeknek, cégeknek - emellett pedig továbbra is kreatív kampányokban segít civil szervezeteknek - jelenleg például a Greenpeace Magyarországnak.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Milyen volt Szegeden egyetemistának lenni?

- Szegeden egyetemistának lenni ajándék: a városban nincsenek igazán nagy távolságok, rengeteg a diákoknak szóló program, itt a Tisza, ami imádnivaló, és úgy általában tök jó a szegedi egyetemi légkör. Én nagyon szerettem itt egyetemistának lenni, az, hogy végül nem itt, hanem az ELTE-n diplomáztam le, csak annak köszönhető, hogy el akartam költözni a szüleimtől, mert elérkezett az önállósodás ideje.


- Mivel foglalkozol most pontosan?

- Tulajdonképpen szabadúszó kommunikációs szakember vagyok, de nagyon sok területen dolgoztam korábban: a projekt-menedzsmenttől kezdve a fordítóirodán keresztül, a PR-ügynökségig, mindenfélét. Aztán egy idő után elkezdtem azt érezni, hogy szeretnék valami olyasmivel foglalkozni inkább, ami szívhez szóló, és társadalmi haszna van. Akkor fordultam a civil szervezetek felé. Az utolsó fix civil szervezetes munkám az UNICEF Magyarországnál volt, kommunikációs menedzseri pozícióban. Innen lettem szabadúszó, mert úgy éreztem, hogy engem igazán projektek, megoldandó helyzetek, kampányok érdekelnek, nem szeretnék csak egyetlen, bizonyos szervezetnek segíteni.

Amikor szabadúszó kommunikációs szakember lettem, rájöttem valamire: hogy minden üzenet mögött az ember áll a középpontban – és pont ekkor ismerkedtem meg a storytelling módszertanával. Akkoriban nagyon jóban voltam a Bánkitó Fesztivál szervezőivel, és adódott a lehetőség, hogy tartsak egy kommunikációs workshopot civileknek, én pedig felvetettem az ötletet, hogy egy storytelling tréninget vinnék a fesztiválra. Ez végül olyan jól sikerült, és annyira beleszerettem a módszertanba, és a workshop műfajba, hogy eldöntöttem, ez lesz a vállalkozásom fő iránya. De emellett különböző kommunikációs kampányokban, stratégiák tervezésében továbbra is részt veszek.


- Kiknek tartasz most workshopokat?

- Legfőképpen cégeknek: néhány hete például a Porsche Hungáriának tartottam, de dolgoztam már a Microsofttal, a KPMG-vel, hamarosan pedig a Metropolitan Egyetemen és a BGE-n fogok a diákokkal foglalkozni. Ami nagyon aktuális, mivel a Greenpeace-szel egy projektem, amiben a klímaváltozás emberarcúságát igyekszünk nyakon csípni, storytelling módszertanával.


- Jól értem, hogy az is célod, hogy a munkáid egy részében társadalmilag felelősséget vállalj?

- Igen, ezt nem tudom elengedni. Nyilván a nagyvállalati munkákban is van bőven kihívás, szakmai öröm, de az, amit az ember igazán szívből csinál, azok a társadalmi haszonnal járó feladatok. Ez volt mindennek a kezdete, és ez kitart.


- Miért szerettél bele ennyire a storytellingbe?

- Egyrészt – ahogy említettem – úgy gondolom, hogy minden üzenet középpontjában az ember áll. Másrészt pedig a hosszú évek alatt megtanultam, hogy az őszinte kommunikáció az, ami igazán hatással tud lenni. Minden helyzetben emberek vagyunk, a döntéseinket is az agyunk azon féltekén hozzuk meg, ahol az érzelmek laknak, nem pedig ott, ahol az érvek. Engem az a téma hoz nagyon lázba, hogy hogyan tudjuk úgy megfogalmazni az üzenetet, hogy az tényleg hatással tudjon lenni.


- Amikor elkezdted az egyetemet, mi szerettél volna lenni?

- Szabad ember. Fogalmam sincs. Annyit tudtam, hogy szerelmes szeretnék lenni, meg szabad. Azt tudtam, hogy szeretek olvasni, szeretek helyzeteket megoldani, szerintem izgalmas terület a nyelvészet is, angolból meg már volt egy felsőfokúm, megúszósan gondoltam, a felvételi sem lesz akkor olyan nehéz. De fogalmam sem volt, hogy mi lesz az egyetem alatt és főleg utána pontosan. Aztán ezek a dolgok, amikkel jelenleg foglalkozom, útközben jöttek, derültek ki - vagy nem derültek ki, mert végül is szerintem minden bölcsész életében van egy ilyen állandó keresgélés, folyamatos kérdőjelek. De ettől izgalmas ez az egész.


- Mit jelent pontosan a storyndipity?

- Az én kedvenc angol szavam a serendipity, ami valamilyen szerencsét, váratlan örömöt jelent. Például amikor sétálsz a tengerparton, és a homokban találsz egy 500 euróst, amin nincs se név, se cím, de telefonszám. A story-t meg ugye nem nagyon kell lefordítani. Egy álmatlan éjszakán a húgommal üldögéltünk nálam, akkor már tudtam, hogy ezt a vállalkozást el szeretném indítani, és azt is tudtam, hogy valamilyen mozaikszót szeretnék, ami megmutatja a lényegét annak, amivel foglalkozom. Aztán talán valahogy olyan éjjel háromkor teljesen véletlenül összegabalyodott a nyelvem, és kimondatott a storyndipity. Így lett a vállalkozásom neve storyndipity. Véletlen? Aligha.


- Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

- Azt, amikor azt láthatom valakin, hogy inspiráltam: hogy valami az eszébe jutott, megoldódott benne, ötlete támadt, vagy akár egy újabb kérdés bukkant elő. A felismerés pillanatát, ezt szeretem. Amikor lehajolunk azért az 500 eurós bankóért.


SZTE Alma Mater - Kósa Boglárka


További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Prof. Dr. Széll Márta

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Daru Orsolya

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. május 26.

IMG_9666

Marton Ákos Barnabás és Vinkó Leó fiatal festőművészek, mindketten a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar rajz szakán végeztek. Évek óta alkotnak együtt, és dekorálnak: szórakozóhelyeken, fürdőben és épületek hatalmas tűzfalain csodálhatjuk meg monumentális munkáikat. Az alkotópárossal aktuális megbízásuk helyszínén beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.