Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Öregdiákunk, Kecsmár Zsuzsa, az Antavo merketing vezetője nevével néhány nappal ezelőtt a Forbes magazin hasábjain találkozhattunk. A Forbes május 23-án a neves berlini startup magazin, a „The Hundert” a sikeres női cégalapítók TOP 100-as listáját tette közzé. 2012-es végzése óta nem ez az első olyan eredmény, amelyeknek köszönhetően a jelenlegi hallgatók és kortársak joggal nevezhetik Kecsmár Zsuzsát példaképüknek. A 28 éves vállalkozónő, anyuka, feleség tulajdonképpen boldogságának titkáról mesélt nekünk.
- Kezdjük azzal, hogy hol indult részedről az Antavo-történet.
- Az Antavo társalapítója és marketing vezetője vagyok. Az Antavo egy marketingszoftver webshopok számára, amelynek segítségével hűségprogramokat tudnak készíteni. 2011-ben kezdtük el ezt munkát, én akkor végeztem kommunikáció szakon. 2006-tól tehát kommunikáció- és médiatudomány szakos, 2009-től pedig kereskedelem és marketing szakos voltam, ezeket a képzéseket 2011-ben és 2012-ben fejeztem be.
Amikor 2011-ben külföldön éltem cserediákként, akkor tanultam a mini-multinational company-kről. Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy cég nem óriási, mégis külföldiek a vásárlói. Akkoriban a startup fogalma Magyarországon még csak egy forrásban szerepelt: az European Enterpreneurship Foundation weboldalán. Ez a cég az azóta elhunyt Zábóji Péter nevéhez fűződik, akinek a kurzusán részt is vettünk.
A barátom, aki azóta férjem, tudta, hogy valamilyen skálázódó terméket szeretne csinálni, ahelyett, amit korábban csinált. Egy webes ügynöksége volt, amely weboldalkészítéssel foglalkozott. Annak a műfajnak az sajátossága, hogy a boldog vásárló nem tér vissza, ezért ő akart valami fenntarthatóbbat. Egy szoftvert kezdett készíteni, aztán jöttem én azzal, hogy csináljuk angolul és csináljuk másképp, majd elkezdődött a közös munka.
Attilának volt egy kollégája, akivel már 6 éve együtt dolgozott, ő lett a másik társalapító. A negyedik társalapító a már említett Zábóji-kurzuson csatlakozott hozzánk. Akkoriban neki egy másik startupja volt, előtte pedig New Yorkban és Londonban bankárkodott. Ebből elege lett, valami olyasmit akart csinálni, mint mi, és csatlakozott hozzánk 2011-ben.
- 2012-ben jött a Seedcamp mentorálási versenye, egy háromperces prezentálás Tel-Avivban, majd egy iroda a Google-nél. Hogy is volt?
- Tudtuk, hogy szeretnénk bevonni egy magvető tőkekört, nem csupán a pénz miatt, hanem azért, hogy segítsenek nekünk, mert nem értünk ahhoz, hogy hogyan kell felépíteni egy nemzetközi céget. A Seedcamp akkoriban - és talán még ma is - Európa legjobb magvető tőke alapja volt. Mini Seedcampeken – így nevezik az eseményeiket – találkoznak cégekkel. Arra az eseményre száz cég jelentkezett, ebből tízen lehettünk ott, kettőnkbe fektettek be.
Ez azzal járt, hogy felajánlották, ha akarunk, Londonba költözhetünk és ott a befektetésen felül mentorálnak is bennünket. Odaköltöztünk és nagyszerű emberekkel találkoztunk, de hamarosan elfogyott a pénzünk, és úgy éreztük, hogy nem vagyunk elég hatékonyak, aminek az is volt az oka, hogy az a rengeteg hatás, ami ott ér, nagyon el tudja vonni a figyelmedet a munkától. Hazaköltöztünk, ami 2013-ra tizenegyszeres bevételnövekedést eredményezett.
- Mi történt azóta?
- Azóta az Antavo fejlődik, már tizenhatan vagyunk, vontunk még be tőkét és 2014 vége felé egy másik terméket kezdtünk el fejleszteni. Az a szuper áttörés és exponenciális fejlődés, amit a startupok várnak, még bőven előttünk van, de próbálkozunk, és nagyon kitartóak vagyunk.
- Azt mondod, hogy várjátok az áttörést, de a hírekből úgy tűnik, hogy egyre jelentősebb, gazdasággal foglalkozó médiumok tartanak számon Benneteket. Szerinted ez minek köszönhető?
- Őszintén, nem tudom, mert én még nem tartom magunkat olyan szupersikeresnek, de ez nyilván nézőpont kérdése. A „The Hundert” nevű berlini startup magazin keresett fel interjúkérdésekkel, nem tudom pontosan, hogy mi alapján, de biztosan azért is, mert nő vagyok, ami pozitív megkülönböztetéssel jár a tech világában. Az általuk készített listát publikálta utána a Forbes.
Természetesen mindent összevetve sikeresnek érzem magam abból a szempontból, hogy egy tizenhat fős csapatunk van, ez tizenhat család, akinek az életét segítjük, a kollégáink jól érzik magukat nálunk, én is jól érzem magam, nagyszerű munkánk van, szuper ügyfeleink vannak, egyszerűen jó együtt dolgozni, jó a téma is, és innen Szegedről dolgozunk az egész világnak. Harmonikus az életünk, jut bele család, edzés, kikapcsolódás is, ami szerintem siker.
- Sokszor lehet látni az utcán a babahordozóban Annával, aki egyéves múlt. Hogyan teremted meg az anya-nő-marketing vezető szerepek közötti harmóniát?
- Jelenleg hat órában dolgozom. A nyolc óra, ami általában inkább tízet jelent, még sok lenne. Anna már elmúlt egyéves, és más egyévesek már egy egész napot töltenek a bölcsiben, de én ezt nem akartam. De így éjszaka vagy a hétvégén is kinyitjuk a gépet mindketten a férjemmel. Rugalmas a munkaidő, ami nekünk jó.
A kislányom öt hónapos kora óta dolgozom, amit eleinte bébiszitterrel oldottunk meg, most pedig a bölcsivel. Úgy érzem, hogy Annából kikapcsolódás a munka, és amikor éppen úgy érzem, hogy szünet kellene a munkában, akkor újra jön Ő. Egyébként eddig nem tudtam, hogy mennyire jó fiatal anyukát alkalmazni, de most magamon látom, hogy ilyenkor olyan hatékony az ember, mint soha máskor. Mivel limitált mennyiségű idő áll rendelkezésemre, egyre jobban priorizálok és minden időm be van osztva.
- Úgy tűnik, hogy mindez nagyon jól működik Nálad. Tervezted, hogy pontosan hogy lesz, amikor ő megszületik?
- Amikor megszületett, nem tudtam, hogy meddig szeretnék vele otthon lenni. Néztem mindenféle nemzetközi példákat: Európában tizenöt hét a szülési szabadság, Angliában kilenc hónap, Amerikában hat hét – ez szóba sem jöhetett volna. Nem tudtam, hogy mi lesz pontosan, de gondoltam, hogy majd érzem. Egyszer csak eljött a pillanat, amikor azt mondtam, „na jó, szeretnék dolgozni, és jöjjön a bébiszitter”. Eleinte kettő órát, majd hármat, négyet, ötöt. Most 6 óránál tartunk és a bölcsinél.
Korábban is elég jól osztottam be az időmet: a Google kalendáriumom úgy nézett ki, mint egy órarend, színkódokkal jelöltem a betervezett munka típusát. Az aktuális dolgokat mindig úgy vezettem, hogy ha ránéztem a naptárra, tudtam, hogy mi az, amit már elvégeztem. A szabadidős dolgokat ugyanígy vezetem, és idő van allokálva az edzésre, az ebédre is. Mindig is törekedtem arra, hogy minél jobban gazdálkodjak az idővel.
A mostani munkám már inkább vezetői, mert 4-5 főre tudtuk növelni a marketing csapatot. Most őket segítem, így nehezebb beosztani az időmet, mert az ő beosztásuktól is függök.
- Tervek mondjuk a következő 5 évre?
- A startupok definíciójuk szerint is a „kiugrásra” vannak kiélezve. Az alapítók nem az osztalékból élnek, mint egy „rendes vállalkozásnál”. Persze egy rendes vállalkozás is pont olyan nehéz, mit egy startup, csak az arra van berendezkedve, hogy profitot termeljen a tulajdonosoknak. Mi arra vagyunk berendezkedve, hogy növeljük-növeljük a céget.
- Mi az, amit kifejezetten a szegedi egyetemi légkör, az itteni képzés adott Neked?
- Szerintem nagyszerű dolog, hogy mivel a miénk egy kisebb egyetem, kisebb karokkal, személyesebb kapcsolat tud kialakulni oktató és hallgató, valamint hallgató és hallgató között. Előbbi akár mentor-mentorált viszonnyá is tud fejlődni. Vannak oktatóim, akikre tényleg hálával gondolok. A budapesti egyetemek sokkal közelebb állnak az üzleti világhoz.
Amikor kommunikáció szakos voltam, akkor a marketinget Prónay Szabolcs tartotta. Ő hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy közgazdász szakos legyek. Felkészített, hogy tudjam, hogy 80%-ban olyanok a tárgyak, amelyeken túl kell lenni, mint például a számvitel vagy a kalkulus, de a maradék 20% az nagyon érdekes lesz. Én ezt akkor bevállaltam. Nagy hatással volt rám Révész Balázs és Márki-Zay Péter, aki akkor óraadó volt a GTK-n. Neki már akkor nagyon nagy tapasztalata volt a versenyszférából, amit be tudott hozni, sokat mesélt és esettanulmányokkal is foglalkoztunk.
- Gondoltál rá BTK-s vagy GTK-s hallgatóként, hogy ilyesmibe vágsz majd bele? Mit tanácsolsz a mostani generációnak, hogyan induljanak?
- Szerintem az a titok, hogy azt kell csinálni, amit szeretnél. Ha olyan jövőt képzelsz el, amiben egy hűtött irodában ülsz, délben lesétálsz ebédelni, ötkor pedig hazamész, akkor erre kell törekedni. Ha azt akarod, hogy pörgősek legyenek a napjaid, mint a kommunikáció szak esetében például egy riporternek, ha mindig utazni szeretnél, új dolgokat látnál, akkor tarts ebbe az irányba. A mi munkánk olyan, amilyennek mi alakítjuk, de megvan mindennek az előnye és hátránya is. Szoktunk például éjszaka is dolgozni és néha nehéz, hogy ennyi ember munkája függ tőlünk. Ez is egy út, ahogyan az összes többi.
Emellett mindenkit biztatok arra, hogy vállalkozást csináljon. Nem kell feltétlenül startupban gondolkodni, nagyon sok lehetőség van. Amíg fiatal az ember és nincs vesztenivalója, addig könnyebben elkezdhet vállalkozni. Amikor gyerekei lesznek vagy beletanul egy munkába, akkor már sokkal nehezebb lehet valamit otthagyni.
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
