SZTE Info

SZTE-sek a nagyvilágban: Daru Orsolya

Az SZTE hallgatói közül a diploma megszerzése után sokan külföldön próbáltak szerencsét. Ebben a számban Daru Orsolyát kérdezzük, aki német szakon végzett 2004-ben, az egyetem után Indonéziában, majd Balin próbált szerencsét, ahol búvártúrákat szervez, és egy magyar éttermet is üzemeltet. Ezekről a tájakról nagyon extravagáns elképzeléseink vannak, de vajon tényleg mindenki delfinekkel és tengeri teknősökkel úszkál szabadidejében? Erről mesélt nekünk Orsi.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Minden országnak és kultúrának megvannak a saját szokásai, de olykor ezek egészen egyediek és számunkra furcsák (pl. Japánban cipővel lépni a lakásba illetlenség), de vannak egyszerű gesztusok is, melyek véletlen használata sértő lehet. Milyen számodra különös, érdekes szokásokat tapasztaltál Balin? (Pl. azt olvastam, hogy Indonéziában nagyon komolyan veszik a spiritualitást, és nem szabad hozzáérni senki fejéhez, mert a legszentebb testrésznek tartják.)
- Hirtelen nem is tudom, melyiket meséljem, mert annyi van! Egy igazi kultúrsokk, ami a mai napig kitart. Párom indonéz így első sorból figyelem az érdekesebbnél érdekesebb szokásokat. Persze néha összetűzésbe is kerülünk ezek miatt, hiszen a mi agyunkkal felfoghatatlanok a miértjeik. Legyen akármennyire is forró az idő, akkor is bezárják a házuk összes ablakát és ajtaját éjszakára, miközben egy lámpát égve hagynak a lakásban. A fény azért bír nagy jelentőséggel, mert a szellemeket távol tartja. Esténként minden ház bejáratánál vagy a garázsnál világítanak a lámpák, hiába nem várnak már senkit haza. A hangoskodás bármily furcsán hangzik is, szintén a kultúrájuk része és imádnak ünnepelni. Legkésőbb reggel hat-hét felé elkezdenek ordibálva beszélgetni egymással, hahotáznak, dudálnak, túráztatják a motort; mindezt, mintha rajtuk kívül nem létezne más ember. Amiért ezek a tevékenységek különösen idegesítőek lehetnek, hogy az ajtók, ablakok nincsenek szigetelve, sőt a ventilláció miatt igazából sok helyen minden szobában szépen faragott nyitott ablaknyílások vannak; minden zaj full decibelen áramlik be a napjainkba. A helyi tömegközlekedésben használt kisbuszokból sokszor úgy bömböl az indonéz diszkó, mint itthon egy fesztiválon este 8-kor és az is megér egy misét, amikor valamelyikük telefonál. Azt, hogy a bal kézzel ne nyújtsak át semmit, mert az tisztátalan (mind a hindu, mind a muszlim kultúrában), roppant nehéz volt megszoknom. Főleg, mert pl. ez a fajta felfogás egyáltalán nincs jelen a keresztények körében azon a szigeten, ahonnan a férjem származik (Manado). Amire Indonézia folyamatosan tanít az az, hogy elfogadjam a dolgokat úgy, ahogy vannak, és felül tudjak emelkedni azon is, ami kívül esik a tolerancia határomon. Persze van olyan, amit meg kell változtatni. Ilyen az állat- és környezetvédelem, de ez sajnos nagyon lassan megy, néha hiábavaló harcnak tűnik.

- A szokások mellett milyen kulturális különbségeket fedeztél fel, melyek eltérnek a hazaitól, vagy fordítva: meséltél nekik olyan magyar szokást, amit ők találtak furcsának, szokatlannak?
- A húsvéti locsolkodás pl. úgy ahogy van, jót mosolyogtak rajta. Kádban elnyúlva fürdeni, napi 4-5 villámtusolás helyett szintén érthetetlen a legtöbbjük számára. Magyar lagzik, azokon is a násznagy szerepe volt az egyik olyan magyar sztori, amit elég sokszor ki kellett már fejtenem társaságban.


- Mennyire volt nehéz a beilleszkedés, az idegen nyelv és kultúra elsajátítása? Szerinted bárki fel tudná találni magát külföldön, vagy ehhez sajátos találékonyság szükséges?

- Indonézia előtt már jó pár éve Ázsiában éltem, nem esett nehezemre a beilleszkedés. A nyelv igazán könnyen tanulható, szemben pl. a thai-jal, a kultúrájukat pedig külföldiként el kell, hogy fogadjam, ha ott akarok élni. Mégha nem is tetszik, ez egy ilyen dolog, mindig az alkalmazkodik, aki vendégként érkezik. Azt gondolom, bárki fel tudja találni magát bárhol, ha akarja és van vele célja (nyelvtanulás, tapasztalatszerzés, pénzkereset), de ismerek sok olyat, aki hátat fordított, mert nem neki való.


- Azok számára, akik még nem jártak olyan egzotikus helyeken, mint Bali vagy Dubai, külső szemmel nagyon idilli világnak tűnnek: minden lakásnak kilátása nyílik az óceánra, mindennapos szabadidős tevékenység a delfinekkel úszás. Valóban ilyen idilli a környezet és a lehetőségek, vagy ez csak egy turistacsalogató illúzió, „Instagram-világ”?
- A második.


- Van valamilyen különleges hatása egy ember életére, ha egy gyönyörű, egzotikus helyen, környezetben él? 
- Megtanultam mindenben a szépet keresni, amit előtte készpénznek vettem. Elfogadtam, hogy emberi tulajdonság az állandó (el)vágyódás, és nem feltétlenül kell teret adnunk ennek az érzésnek, inkább magunk körül megpróbálni kialakítani azt a környezetet, ami álmainkban él.


- Biztosan sokan kérdezik, de nincs honvágyad?

- De, nagyon. Mióta édesanya vagyok, elmondhatatlanul feszít a honvágy, olyannyira, hogy nem kizárt, hogy pár évet Európában töltsünk.

- Mit üzennél azoknak, akik tervezgetik, vagy most készülnek hátukra venni a külföldi úti-batyut? Mire figyeljenek, ügyeljenek?
- Hajrá, egy örök élmény lesz! Minden örömet, kudarcot, mosolyt zsebre tenni és hagyni, hogy formáljon Benneteket az út, amin lépdeltek. Nem minden fekete-fehér, ne ítélkezzetek, tanuljatok mindenkitől!

- A legfontosabb kérdés:Úsztál már delfinekkel, vagy tengeri teknősökkel?
- Persze, 11 éven át ez volt a szakmám, hogy turistáknak mutassam meg ezeket az élőlényeket!


Korsós Brigitta


További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:

2016

Prof. Dr. Szecsődi Ferenc

Sárközy Bence

Karkas Mihály

Kollár Árpád

Kecsmár Zsuzsanna

Márton Anita

„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András

Molnár Gyula

2017

Menyhei Szabolcs

Kurucz Éva

Wodala Márk

Vincze Veronika

Kopasz Katalin

Dóczi Attila

Kondor Vilmos

Thuróczy Szabolcs

2018

Szilassi Péter

Antoni Rita

Angyal Dorottya

Kiefer Ferenc

Szilasi László

Seres Erika

Bató Ágnes és Gera Judit

Sun City Brass

2019

Tóth Icó

Dr. Roszik Melitta

Gál Béla

Lábas Viki

Szabó Dominika

Hajnal Dániel

„I am Soyuz” Lili

2020

Dr. Zolnay Kriszta

Cser Krisztián

Dr. Letoha Tamás

*

az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:

Miklósa Erika

Fool Moon Énekegyüttes

Grecsó Krisztián

Vedelek Balázs és Viktor

Márton Anita

Prof. Dr. Széll Márta

Kecsmár Zsuzsa

Ádám Zsuzsanna

Lobó-Szalóky Lázár

*

az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:

Bodó Réka és Bodó Angéla

Horváth Dóri

Pekár Tamás

Szita Szilvia

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. augusztus 31.

Desktop8-001

Jászay Tamás életében meghatározó szerepe van a színháznak. A 30. THEALTER-en művészeti tanácsadóként segítette a fesztivált, emellett a blog jr. szerkesztője és a fesztivál szakmai beszélgetéseinek egyik moderátora. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék adjunktusát kérdeztük a színházhoz fűződő viszonyáról és a kritikaírásról is.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.