Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Miklósa Erika nevét nem csak Magyarországon, de a tengerentúl is jól ismerik: a kiskunhalasi születésű operaénekes bámulatos pályát járt be, többek közt Kossuth-díjjal és Liszt Ferenc-díjjal is kitüntették. Miklósa Erika a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban tanult, most pedig elkötelezett támogatója a fiatal tehetségeknek. A Szegedi Tudományegyetem Hallgatói Díjkiosztó Ünnepségének díszvendége volt december 5-én, ahol lehetőségünk nyílt interjút készíteni vele.
- Hogyan emlékszel vissza a szegedi évekre?
- Szegedről nekem csak pozitív emlékeim vannak, hiszen fantasztikus, koncentrált egyetemi élet van itt. Az egyetemisták közössége egészen egyedülálló, és ez anno is így volt, amikor én jártam ide - akkor ezt az épületet (a Rektori Hivatal - a szerk.) még JATÉ-nak hívták, ide jártunk a főiskoláról amatőr színjátszókörbe, ahová az egyetemről bárki becsatlakozhatott. Azokban az években nagyon sokat szerepeltem, akár az amatőr színjátszókör, akár a Konzervatórium darabjaiban. A város meghatározó élete a diákélet éjszaka és nappal egyaránt: amikor a Partitúrát forgattuk Batta Andrással, bevetettük magunkat a diákok közé, és fantasztikus érzés volt újra átélni azokat a dolgokat, amik harminc év elteltével sem változtak.
- Nagyon sok szó esett ma este a tehetséggondozásról, mentorálásról. Kik azok, akikre mentoraidként tekintesz, akik nagy befolyással voltak a pályádra, a karriered alakulására?
- Először is a felfedezőtanáromat említeném meg, Dr. Maday Lillát - aki szegedi származású - ő egyébként jogász volt, de elvégezte a zeneművészetit is. Ő fedezett fel, majd mentorált és támogatott - nem tehetős családból származom, így a kották vagy akár a fellépőruhák beszerzése nagy gondot okozott volna, és ezeket mind tőle kaptam meg. Nem beszélve a szakmai elindulásról, az alapokat is ő adta át. A következő mesterem Berdál Valéria volt, aki anno nagyon meghatározó része volt itt az opera életének: vezető operaénekes volt, emellett nagyon jó színésznő és kitűnő pedagógus is. Amellett, hogy nagyon jól tanított, igazi közösségformáló ember is volt; és szerintem ez nagyon fontos, főleg egy olyan individuális szakmánál, mint az operaénekes, ahol az exhibicionizmus egyébként is a tetőfokára hág. A következő meghatározó személy Gregor József volt, tőle kezdő és haladó művészként is nagyon sokat kaptam, úgy, mint mentor, kolléga és barát. Mindhárman nagyon sokat tettek értem, és mindig segítettek bizonyos nehéz pontokon továbblendülni - mert szerintem egy mentornak ez is a feladata, hogy ezeken a sorsváltó pontokon, amikor az ember nem tudja, mi lehet a helyes út, valaki, akinek már nagyobb tapasztalat van a háta mögött, rávilágítson a lehetséges kimenetekre. Aztán most már én jövök a sorban - már nekem kell „nézegetnem” a fiatalokat.
- Te is mentorálsz fiatalokat? Mi az, ami a legjobban motivál a mentorálásban?
- Szeretek a vérpezsdítő forgatagba belekerülni, a mai fiatalság életébe, és szeretném megérteni az ő lelkületüket, életüket. Valljuk be, nagyon kinyílt a világ, amikor én kezdtem, akkor még egy kicsit zártabb volt – muszáj, hogy érezzem, értsem őket, hogy átadhassam a tapasztalataimat, akár életvezetési, akár szakmai tanácsokról van szó. Nagyon sokrétű fiatalsággal foglalkozom, a zenészek közül a könnyűzenétől kezdve a népzenészen át a komolyzenészig, plusz a sport világában is tevékenykedem, fogyatékkal élő sportolókat mentorálok, támogatom őket erkölcsileg és anyagilag egyaránt; valamint egy utánpótlás akadémiának is az alelnöke vagyok, így már a kezdetektől követhetem a fiatal sportolók életét. Valószínűleg a személyiségemnek is szüksége van erre a sokszínűségre - ebből táplálkozom, így mondhatni, a mentorálás valahol egy ilyen „önző” dolog is.
- Hogy gondolod, létezik született tehetség, vagy ez egy tanulható folyamat?
- A tehetség abszolút született, szerintem ez nem tanulható… és ki is kell emelni a tehetségeket! A mai világ hajlamos arra, hogy automatizálja, gyárivá, futószalag-szerűvé tegye az embereket és az életet. Nekem az a meggyőződésem, hogy nagy szükség van a kiemelt tehetségekre, olyanokra, akik valóban őstehetségek, őket ki kell emelni, kitüntetni, hogy jó példával járjanak az emberek előtt. Szerintem az embernek szüksége van ikonokra, idolokra. Nem mindenki született arra, hogy előtérbe kerüljön, erre a tehetségek születnek. És ha a tehetségeket elnyomjuk, nem pedig kiemeljük, akkor a többi embernek sem lesz táplálkozási lehetősége, valami, amiből erőt meríthetnének. Szerintem azért is nagyon fontos dolog kiemelni a tehetségeket, mert gyakran rászorulnak erre – ugyanis nem mindig látják belülről olyan reálisan az adottságaikat, mint kívülről valaki, ami már megjárt egy nagyobb utat.
- Tulajdonképpen te már mindent elértél, amit egy ember elérhet. Van esetleg valamilyen álmod?
- Szeretnék még egy gyermeket! És még azt is, hogy a Virtuózok égisze alatt egy olyan akadémiát hozhassunk létre, ahol sokkal többrétű képzést nyújthatunk a tehetségeknek.
SZTE Alma Mater - Kósa Boglárka
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
