Díjazott orvosok párban a családban és a munkában

Hírek, Események

SZTEhírek

Hírarchívum

2017. Január

Hírarchívum

kiemelt_kutatopar_FK_MJ

Díjazott orvosok párban a családban és a munkában

2017. január 03.

8 perc

A L’Oreál Unesco díjas Farkas Klaudia és a Junior Príma díjat elnyert Maléth József orvosházaspár, a 8 hónapos Marci boldog szülei. Mindkét díjazott az SZTE Általános Orvostudományi Karhoz és az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központhoz tartozó I. számú Belgyógyászati Klinikán dolgozik: egyikük gyógyítóként, a másikuk kutatóorvosként. A párra hulló díjeső után beszélgettünk. Kiderült: félszavakból is értik egymást, így aztán a kérdező is csak hívószavakkal „operál”.

Cikk nyomtatás

Link küldés

– Kitüntetés?
Farkas Klaudia: – Mindketten kaptunk ifjúsági tudományos díjakat, a gasztroenterológiához kötődő szakmai elismerést, Bolyai kutatási ösztöndíjat, mielőtt elnyertük idén azokat a rangos díjakat, amelyek alapján most ránk irányul a közfigyelem. A negyedik vagyok a sorban azok között a kiemelkedő kutatónők között, akik a Szegedi Tudományegyetem munkatársaként lettek L’Oreál Unesco díjasok. A kitüntetéshez kötődve ismertem meg a női kutatók helyzetét jellemző számokat: míg a diplomások között nagyjából fele-fele a férfi-nő arány, ám fele annyi nő lép tudományos pályára, mint férfi. Ezért tartom fontosnak, hogy ezzel a csak a nőknek szóló díjjal ráirányul a figyelem a kutatónők munkájára.

Maléth József: – A Junior Príma díjasok csapatában tartozni nagy öröm és jelentős elismerés. Ha csak a szegedi egyetemre gondolok, eszembe jut, hogy – többek között – Berényi Antal is elnyerte ezt a díjat. Remélem, hogy ez az elismerés a kutatási területemre is reflektorfényt irányít!

– Indulási pont?
M. J.: – Én Mezőberényből 5 osztályos gimnáziumból, Klaudia a szegedi Radnóti gimiből érkezett a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karrára. PhD-hallgatóként a sejtélettani kutató laboratóriumban dolgoztunk, mikor megismerkedtünk.

– Közös pont?
F. K.: – Mindketten tudományos diákköri munkát végeztünk, mielőtt a doktori iskolába jelentkeztünk. Mindketten 33 évesek lettünk mikorra közös otthont alapítottunk és megszületett a kisfiunk…

Fókusz?
F. K.: – Elsősorban klinikus vagyok és betegellátással foglalkozom. Az SZTE I. számú Belgyógyászati Klinikája kolorektális, azaz a vastagbél betegségeit vizsgáló munkacsoportban Nagy Ferenc professzorral kezdtem dolgozni negyedéves orvostanhallgatóként. Az én témám az egyik immunszupresszív terápiára mutatott intolerancia esetén alkalmazott másik készítmény hatásosságának vizsgálata volt. Nagyon megtetszett a munka, ezért Nagy Ferenc professzor javaslatára kezdtem PhD-ézni, aki azt javasolta: alapkutatással is foglalkozzak. Szinte kézen fogva kísért át a sejtélettani laborba Hegyi Péter professzorhoz. Ez eleinte nem vonzott annyira, mert mindig is betegekkel szerettem volna törődni. A váltás mégis jó döntésnek bizonyult, mert a gondolkodásmódot hasznosítani tudtam a gyógyításban. A betegellátás melletti tudományos munka beépülhet a gyógyító orvos mindennapjaiba. Az alapkutatással való ismerkedéssel együtt megváltozott a kérdezéstechnikám: kérdés kérdés hátán, de mindegyik arra irányul, hogy mit és hogyan lehetne jobban csinálni? Első mentorom a belgyógyász Nagy Ferenc professzor volt, akinek munkáját e szempontból is folytatja Molnár Tamás professzor.
M. J.: – Negyedéves orvostanhallgatóként kerültem a farmakológiai gyakorlatot vezető Hegyi Péter professzor csoportjába. Itt tetszett meg az alapkutatás komplexitása, a folyamatosan megújuló kihívások. Ebben a munkacsoportban lettem tudományos diákkörös, elvégeztem a doktori iskolát, a 13 hónapnyi amerikai ösztöndíj után ide tértem vissza. A gasztroenterológián belül is a hasnyálmirigy betegségek kialakulása és lehetséges kezelési módszereit vizsgálva jutottam el a sejtek közötti kommunikáció kutatásáig. Azt vizsgálom, hogy adott élettani vagy kórélettani hatásokra milyen jeleket generálnak, s e jelek miként befolyásolják a sejtek sorsát: például túlélését, vagy a fiziológiás élettani működését. A betegre, az adott szervre, szövetmintára, sejtre fókuszálunk. Kísérleteket is végzek, de saját kutatócsoportot is kialakíthattam.

FK_MJ

– Cél?
M. J.: – A fő cél, hogy a megfigyelés eredményét a betegekre vetítve is meg tudjuk fogalmazni. Az élettani működést feltérképezni azért fontos, mert abból tudunk következtetni a betegségben betöltött szerepükre. Olyan sejtkommunikációs utakat vizsgálunk, amelyek ezekben a sejttípusokban még nincsenek feltérképezve, ezáltal azt sem tudjuk, hogy a betegségben hogyan játszanak szerepet. Így tudunk azonosítani olyan pontokat az adott sejtsorozatban, amelyeket ha befolyásolunk – gátolunk vagy serkentünk – akkor a betegségnek a lefolyásán tudunk javítani.

– Specialitás?
M. J.: – Epitél sejtekkel foglalkozom. Ezek a teljes gasztrointesztinális traktusban, a bélrendszerben, de az egész szervezetben is megtalálhatóak, minden szerv működésében alapvető szerepet játszanak, mert elhatárolnak a külvilágtól, folyadék és enzim kiválasztást is végeznek. Igaz, e sejtek minden szervben eltérőek, mégis nagyon hasonlítanak. Ezért egyegy eredmény általánosítható érvényű lehet.
F. K.: – Gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozom. A Szegedi Tudományegyetem I. számú belgyógyászati klinikája az egyik országos, biológiai terápiás központja a gyulladásos bélbetegek ellátásának. Hazánkban körülbelül 45-50 ezer az ismert krónikus gyulladásos bélbetegek száma, évente kb. ezer új esetet diagnosztizálnak. Köztük valamennyivel több a Crohn-betegek száma, kevesebb a krónikus vastagbélgyulladástól szenvedő pacienseké.

– Megelőzés?
F. K.: – Ezekben az esetekben megelőzésről nehéz beszélni, mert pontosan még mindig nem ismert a bélgyulladás kiváltó oka. Annyi bizonyos, hogy a dohányzásnak káros hatása van, a Crohn-betegség súlyosságát, a sebészeti beavatkozás esélyét is növeli. Nagy valószínűséggel táplálkozással és az életmóddal – például a stresszel, a túlsterilizált környezettel – is összefügg a krónikus vastagbélgyulladás kialakulása.

– Pályázatok?
F. K.: – Lejárt egy posztdoktori OTKA-pályázatom, a munkacsoportommal nyertünk egy új kutatási OTKA-t, amelynek segítségével a biológiai terápia hatásvesztésének a vizsgálatára fókuszálhat a vastagbél betegségeivel foglalkozó csapatunk. Ezek mellett rendszeresen adunk be nemzetközi pályázatokat is.
M. J.: – A szakmai kérdésekre fókuszálok, nem számolom, hány pályázatban vagyok érintett. Például egy posztdoktori OTKA-pályázatom megvalósításán témavezetőként dolgozom, miközben több egyetemi pályázatba, illetve a Hegyi Péter professzor
projektjeibe különböző pontokon kapcsolódom be szakmai koordinátorként.

– Alapkérdés?
M. J.: – Alapkutatóként a klinikus feleségem gyakran kérdezi: hogyan tud ebből a beteg profitálni? Ám Szent-Györgyi Albert is úgy vélte: a kutatónak önzőnek kell lennie, fontos, hogy azzal foglalkozzon, ami érdekli. Manapság viszont egyre fontosabb a hasznosulás. Ez nálunk otthon is elvárás.

– Munkanap?
M. J.: – Kísérletezés tette ki a munkaidőm 95 százalékát PhD hallgató koromban. Mostanában a nap felét a kutatómunka, a másik részét a pályázatok, projektek koordinálása, a publikációk előkészítése alkotja.

F. K.: – A kisfiunk 8 hónapos, vele én maradtam otthon, így csak terveim vannak, milyen lesz egy munkanapom gyerekes anyukaként. Terveim szerint 2017 februárjától dolgozom. Persze tapasztalatom azért van, mert nehéz időszakon vagyok túl, amit 2016 októberében szakvizsgával zártam. De azóta is vagy cikket írok, vagy szöveget nézek át, vagy konferenciára készülök, bekukkantok a laboratóriumba. Visszatérésem után ezek mellett segíthetem a betegek gondozását Molnár Tamás professzor úrral együtt. Persze a kicsivel is minél többet együtt szeretnék lenni. Így amikor ő alszik, este folytatom a tudományt. Ez csak úgy lehetséges, hogy nekem is sokan segítenek, otthon a szüleink, a munkahelyen a csapattagok.

– Folytatás?
Maléth József: – Fontos, hogy a díjeső után se veszítsük el a munka iránti alázatot. Nem dőlhetünk hátra a székben, hiszen több projektünk is fut, befejezésre vár. Ezek közül az egyik közös munkánk lesz, teljesen új: organoid sejtkultúrákon szeretnénk tovább dolgozni, mert reményeink szerint széleskörűen hozhat áttörést. A betegekből létrehozott sejtkultúrák ugyanis egyrészt lehetővé teszik, hogy az eddig csak állatokon elvégezhető vizsgálatokat emberi szöveteken folytassuk, így konkrétabb bizonyítékot ad arra, hogy az élettani megfigyelésünk releváns az emberi szervezetben is. Másrészt a különböző gyógyszerek tesztelését, illetve betegségmodellek létrehozását is lehetővé tenné.
F. K.: – Pozitív töltetet, erőt ad mindkettőnknek a díj: itthon is lehet és érdemes színvonalas szakmai munkát végezni, csapatban dolgozni. Józsinak az oganoid sejtkultúrára épülő ötlete és kivitelezése révén olyan témákat indítunk el, amelyek összefüggnek az alapkutatással és a gyógyítással. A laborokban ismét összeért az utunk.

– Kívánság?
Farkas Klaudia: – Legyünk egészségesek és továbbra is érdeklődők a témáink iránt, hogy ugyanilyen elszántsággal folytathassuk a munkáinkat!

Újszászi Ilona
Fotók: Bobkó Anna

További részletek a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2017. számában.