SZTE magazin

kiemelt_drrock

„A pedagógia legfontosabb princípiumát találtam meg a zenében” – rockkurzus a Szegedi Tudományegyetemen

Pleskonics András, Plesi, avagy Dr. Rock – aki egy kicsit is jártas a szegedi zenei élet területén, annak feltételezhetően ismerősen csengenek ezek a nevek. Plesi 11 éve jegyzi az általánosan művelő tantárgyak körébe sorolt Rocktörténet nevű kurzusát a Szegedi Tudományegyetemen, minden szemeszterben óriási az érdeklődés a kurzus iránt.Pleskonics Andrással a klub 5 éves fennállása alkalmából beszélgettünk.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Öt éves Dr. Rock Klubja


Plesi öt évvel ezelőtt létrehozta Dr. Rock Klubját, eleinte a kurzus meghosszabbítása gyanánt, később azonban a klub egy zenész-zenész, illetve zenész-közönség találkozóvá nőtte ki magát, szervesen beépülve a szegedi kulturális életbe.


- Honnan jött neked a Dr. Rock becenév?

- Egyszer, a Hegyalja fesztiválon ragadt még rám, amikor is írtak rólam egy cikket „Dr. Rock szabadegyeteme” címmel. Akkor ilyen fesztiválarc-szerűség voltam. A Motörhead egyik száma egyébként a Dr. Rock, innen merítette a cikk szerzője az ötletet.


- Hogyan kezdte meg működését a Dr. Rock Klubja?

- Én – ahogyan magamat szoktam illetni ezzel a szép, állandó eposzi jelzővel – szellemi alkalmi munkás vagyok, ami azt jelenti, hogy az égvilágon szinte mindent csináltam már. Amikor már egy jó ideje tanítottam az egyetemen rocktörit, észrevettem, hogy mennyire szereti ezt a hallgatóság, milyen hatalmas a lelkesedésük, és ez hihetetlen energiát adott! Gondoltam, ezeknek a drágáknak még többet szeretnék adni, hiszen a heti másfél óra nagyon szűk keret, így „meghosszabbítottam” a kurzust, és létrehoztam a klubot, aminek most az IH Rendezvényközpont ad otthont rendszeresen.


Először is azon kezdtem el agyalni: Mi az, amit a legjobban tudok csinálni a világon? Nos, azon túl, hogy biológia-földrajz szakos tanár vagyok, a zenei pedagógia, ismeretterjesztés, népszerűsítés; illetve a színjátszós és nevelőtanár koromból megmaradt közösségteremtés az, ami mindig is a legjobban ment, és amit a leginkább akartam, szerettem csinálni.


- Hogyan zajlik egy ilyen esemény?

A klubot – ahogyan már többször is megfogalmaztam – egyfajta istentiszteletként tudnám jellemezni. Egy-egy esemény során a világ legkülönbözőbb pontjairól, a legváltozatosabb stílusokban hallgatunk zenéket, amikről beszélek is, kiegészítve azokat saját történeteimmel, így szórakoztatva a közönségem. Itt négy órán keresztül Plesi mesél a zenéről. Ez a klub, bár alapvetően egyetemistákat célzott meg, mára már az ötvenen túli, zenész, vagy zenekedvelő korosztály kultúr-csomópontja is.


- Hogyan lett a földrajz-biológia szakos tanárból zene-prédikátor?

- Abban az időben – huszonévesen – rengeteget beszélgettünk a polihisztorokról, és engem a mindentudás eszménye bűvölt el nyiladozó értelmem korában, tehát késő gimnazista- és egyetemistaként.


Csak egy jellemző példa: földrajz-biológia szakosként tudod, miből írtam a szakdolgozatomat? Irodalom esztétikából. Harminchat oldalas munkámban Lukács György és Thomas Mann gondolkodói útját hasonlítottam össze. Mindig azt mondtam egyébként, hogy az emberből bármi lehet, és teljesen mindegy, ki milyen szakos, azt kell csinálnia, ami ténylegesen beteljesíti őt.


Nekem első sorban a zene volt az, ami mindig is végig kísérte az életemet. Amikor biológia tanárként dolgoztam, vittem be az órára a lemezjátszót. Mondták is a kollégák: „De hát nem énekórád lesz!” De gondoltam, így jobban fogják szeretni... Mindig találtam egy kapcsolódási pontot, amibe bele vihettem a zenét is: például amikor az erdők-mezők élővilága került terítékre, vittem nekik Beethoven Pastoral szimfóniáját. És a gyerekek imádták! Később, nevelőtanár koromban zenélő-fülelő klubot indítottam. Ekkor a diákok nem kocsmába mentek, nem ittak, vagy cigiztek, nem szedték fel a parkettát sem, hanem várták, hogy mikor lesz a Plesi bácsival fülelő kör.


Ekkor rájöttem, hogy a pedagógia legfontosabb princípiumát találtam meg a zenében: hogy bárki legyél, bármilyen szakon tanulj, a legtökéletesebb hatást elérheted a zenével. Amikor a szavak hatástalanok, a zene beszél helyettük. Mert a zene, ha kell, lenyugtat, leföldel, vagy akár felráz, mozgósít és ezt nagyon is alkalmazni kellene a tanításban. Már 10-15 évvel ezelőtt is szó volt róla, hogy bajban van az ének-zene oktatás Magyarországon, a gyerekeket nem lehet megfogni már népdalénekléssel, meg szolmizálással. Erre én is azt mondom: Vigyünk rockzenét az iskolákba – és általa majd eljutunk oda, ahová kellene!


- Mit szeretnél átadni a zenén keresztül? Mire akarod tanítani a hallgatóidat, közönségedet?

- Az én mesterségem címere: A zenehallgatás művészete. Ez azt jelenti, hogy meg akarom tanítani az embereket, hogyan kell jól zenét hallgatni. Kicsit filozofikus a „hallgatás művészete” elnevezés, amit egy rádióműsorom mottójául is választottam.


- Mi jelent az, hogy „jól hallgatni zenét”? Mi a különbség a „laikus” hallgatása és a zenehallgatás művészete között?

- A lényeg, hogy tudjál hallgatni és ne csak hallani. Müller Péter „Sziámi” fogalmazta meg egy számában: „Gondolkozz egész testtel!” Ez nagyon inspirált engem. Egész valóddal, egész tudatoddal hallgasd a zenét, ne pedig csak azon a két lyukon, ami a fejeden van. A legtöbb ember azt sem tudja, milyen hangszert hall éppen, vagy, hogy miről szól az adott szám. Én a kurzusomon és a klubban is arra törekszem, hogy beszéljünk a zenéről, értelmezzük azt, és ne csak bambuljunk rajta. Az egész modern művészet erről szól, nem? Nézzük meg Picasso-t, az ő műveit is értelmezni kell, és ha bemész egy kiállítására, az nem arról fog szólni, hogy „de szép fák, de szép bárányok”, hanem, hogy gondolkozz, neked is van közöd az alkotásomhoz!


Szerintem ez a fajta aktivitás a legfontosabb. Az én fiatalkoromban hason csúsztunk bármilyen információmorzsáért, lopkodtuk az újságokat, kölcsönkértünk könyveket, amiket aztán sosem adtunk vissza, Szabad Európát hallgattunk és jegyzeteltünk – fonetikusan, mert persze angolul nem tudtunk – csak hogy egy kis információhoz jussunk! Ma meg ennek a már-már nyomasztó ellentéte figyelhető meg, amikor két kattintás alatt hatalmas mennyiségű tudáshalmazhoz jut az ember.


- Mit jelent neked a zene?

- A jó zene lényege, hogy ne maradj ki belőle. Vegyük például a jazz-t. Ott nem az a dolgod, hogy csak úgy üljél! Ha nem érzed azt, hogy a zene szétáradt a világba, és az a fickó most olyat rázott azon a szaxofonon, hogy százszor belehalt, vagy olyan mámort eresztett ki belőle, ami jobb, mint a heroin – akkor végső soron semmi közötök nincs egymáshoz. A jazz nekem erről szól, nálam - ez a mérték.


- Mire vagy a legbüszkébb a Dr. Rock Klubjával kapcsolatban?

- Megszámlálni sem tudnám, öt év alatt mennyien fordultak meg a klubban, de egy kemény mag ettől függetlenül mindig jelen van. Amire tényleg a legbüszkébb vagyok, hogy itt a legkülönbözőbb ízlésvilágú, mindenféle korosztályból érkező emberek tudnak együttműködni, és meghallgatni a másik által kedvelt zenét is. Egyfajta nyitottságra, toleranciára is tanít ez. Szeretném éreztetni, hogy nincs olyan, hogy a divat szerint egy műfaj, szám, jó vagy rossz; e helyett léteznek tartalmas, maradandó zenék, amikre érdemes odafigyelni – na és ott van az a trutymótenger is, amiben úszkálnak sokan, és hiába látják ott a zöld szigetet a távolban, ha nincs, aki elvezesse őket odáig, nem fogják elérni. Ezt szeretném én csinálni, megmutatni az utat az igényes zenéhez, mindenkinek, aki érdeklődik és el tud rugaszkodni...


SZTEinfo - Kósa Boglárka

Fotó:szegedma.hu


További részletek a Szegedi Egyetem magazin lapcsaládhoz tartozó Szegedi Egyetem Magazin 2017. számában.


Dr._Rock


További cikkek a Szegedi Egyetem Magazin 2017. számából:

A PhD a negyedik gyermekem

Tévhitek a gyógynövényekről

Digitális örökkévalóság versus világvége

Fajmentő program indul a SZTE Füvészkertjében

Közérthetően a túlsúlyról

Forradalmasíthatja az energiatárolást az SZTE új kutatási projektje

Mobil applikáció és újfajta fejőrendszer segíti a hatékonyabb tejtermelést az SZTE-n

Szeptembertől SSC kurzus a szegedi GTK-n

Versenyzőt és embert formálni - Interjú Sík Márton olimpikonnal

A Monguz Információtechnológiai Kft. kapta az SZTE Alma Mater díjat

Duális képzésről állapodott meg az SZTE és a Coca Cola

Díjazott orvosok párban a családban és a munkában

A szájüregi rák korai felismerését kutatják

Antibiotikumot fejlesztenek szegedi kutatók – megpróbálják „becsapni” a géneket

Ritka betegségek kutatására nyert támogatást a szegedi egyetem

Molekuláris orvostudományi kiválósági központ alakul Szegeden

Megérteni a memória működését

Baracskai Judit szerepálmai

A szabadság volt az útravaló

Sija Éva: "A mozgás az örök fiatalság egyik titka"

Zeneszerző a felhők felett

Lencsevégre kapott biciklik

Öregdiákjaink sikertörténete - Wodala Márk, az Oscar-gála szinkrontolmácsa

A hónap Alma Mater tagja januárban: Menyhei Szabolcs

Vacsora Zsuzsival – almások Szeged legfrissebb kultzenekarában

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01