Évszázados érv: Trianon ellenszere „a haza kulturnívójának” emelése

„Nyolcvanmilliárd kárt okoztak a megszálló csapatok.” Ez ötször nagyobb, mint „amennyit jóvátétel címen fizetnünk kell” – rögzítette 1920 utolsó hónapjában a SZEGED című napilap. A világháború és Trianon okozta károk enyhítésének receptjeként megfogalmazódott: „az államnak, a társadalmi szervezeteknek és minden egyes embernek arra törekedni, hogy a haza kulturnívóját emelje”.

„SZEGED MÁSFÉLSZÁZEZER LAKOSÁVAL SÖTÉTBEN ÉL”

Mi jellemezte 100 éve a Tisza-parti várost, amely egyetem után vágyakozott?

Szeged hanyatlott kultúrájáról cikkezett az 1920. december 2-i városi napilap. A SZEGED című újság publicistája, „(cvs.)” szerint: „a művelődés eddigi sok haladásának nagy hiábavalósága sehol nem érezhető annyira, mint itt, Magyarország második városában, a nagy magyar Alföld dobogó szívében, csonka Magyarország határvárosában, amely arra volna hivatott, hogy a magyar kultúrának bástyája, de egyszersmind fáklyahordozója legyen.

A legszomorúbb és legvigasztalanabb, a rezignált visszatérés a természethez – ez az, ami Szegedet ma jellemzi: a visszatérés azokhoz az állapotokhoz, amikor otthon faggyúgyertyát égetett az ember, az utcákon pedig csak a hold jóvoltából nem zúzta be az orrát; amikor hordókban hordották a vizet: a szüretlent, a halálos mérgűt; amikor pénzért alig és csak csereárukért bírja szükségleteit a termelőtől beszerezni. (…)

Visszatérés ez a természethez, de nem az a visszatérés, amelytől felfrissül, új erőre kap az enervált, idegekben legyengült kultúrember, nem Anteusz erőkölcsöne ez a földanyától – ez a mi visszatérésünk szédületes bukás, nagy süllyedés, pótolhatatlan és helyrehozhatatlan mínusz a kultúrában. (…)

Szeged másfélszázezer lakosával sötétben él, nincs mosdóvize, elemi szükségleteket nem tud megfizetni. Ez a magyar kulturempórium nem csalogat vissza senkit Csonka Magyarországhoz, sőt inkább eltaszít. (…)”

MI LESZ AZ EGYETEMMEL?

„Mi lesz az egyetemmel?” – kérdezte 1920. december 10-én vezércikkében a SZEGED publicistája. A magát „(cvs.)” monogrammal azonosító szerző szerint is: „Húzódik, kínlódik a szegedi egyetem ügye. A város régi óhajtását, mely most oly közel volt a megvalósuláshoz és csak a kétségbeejtő helyiségkérdésen múlott, hogy az máris meg nem valósult, ezt a régi, jogos óhajtást ezer és ezer egyéb tekintet, ok és érdek fenyegeti ismét.

Nem nyithatott kaput ezen az őszön az Alma mater és azzal vigasztaltak meg bennünket, hogy majd jövőre, a jövő őszi szemeszteren már itt lesz az egyetem Szegeden, a Kolozsvárról menekült tudomány itt tárhatja kincseit a tanuló ifjúság elé.

Az a bizottság, mely akkor bejárta a várost és az összes számbajövő helyiséget, közintézményt stb. végignézve arra az eredményre jutott, hogy az egyetem megnyitását egy esztendős alakító, adoptáló, rendezkedő munka kell, hogy megelőzze, az a bizottság Budapestre tért vissza és delegálta néhány tagját, hogy a Szegedre való költözés előmunkálatait folytassa és befejezze. Az eredmény, a siker és az igazság ezen a bizottságon nem múlik, mert ha csak ezen a bizottságon múlnék, akkor már rég itt élné a kolozsvári egyetem, nevelő, áldásos életét.

A szegedi kultúra ilyen nagy, lendületes előlépésének két nagy akadálya van: idegen érdek és saját nemtörődömség.

Az idegen érdek abban nyilvánul meg, hogy a tanárok egy része Budapesten már megteremtette azt a kört, azt az életviszonyt, amelyben jól érezi magát, s amelyet most már rosszul esnék elhagynia. Ezért a tanárok részéről olyas passzív rezisztencia észlelhető. Másrészt Debrecen városában akadt erős konkurense Szegednek, melynek meglévő egyetemén az orvosi fakultás hiányzik és ezt a kínálkozó alkalmat, hogy a kolozsvári egyetemmel együtt annak orvosi fakultását megkaparintva az egyetemét kiegészítse, nem akarja elszalasztani és ebben az irányban minden lehetőt és lehetetlent elkövet.

A tanárok passzív rezisztenciájának és Debrecen agilitásának szinte fegyvertásra Szeged város nemtörődömsége, amely, hogy egyebet ne említsünk, hosszú hónapokig nem kérelmezte az illetékes minisztériumoktól az egyetem céljaira felhasználandó középületeknek átengedését. (Valószínű, hogy ez az intézkedés máig sincsen még végrehajtva.)

Most, amikor már csak egy szemeszter aránytalanul rövid ideje áll a rendelkezésre, fel kell emelni a hangunkat, hogy a szegedi egyetem ügyét idegen agilitás, saját nemtörődömség el ne ejtse, meg ne döntse.

Nemzeti érdek ez az egyetem itt a végeken, kultúrdefenzívánk, kulturoffenzívánk hathatós fegyvere és ha már az állam belátta ennek az igazát, hát legalább mi ne legyünk az akadálya a megvalósulásának.”

60 EZER KORONA SZEGEDTŐL A NÉPFŐISKOLÁNAK

Hogyan emelhető a „haza kultúrnívója”?

Fókuszba került a népfőiskola a 2021. decemberi szegedi napilapokban. December 9-én a népfőiskolák hivatásáról és jelentőségéről cikkeztek.

„(…) Ezredéves hazánk letiporva, területben megcsonkítva, gazdasági élete csaknem teljesen megbénítva – ez ma a helyzet. (…) Ezért kell az államnak, a társadalmi szervezeteknek és minden egyes embernek arra törekedni, hogy a haza kulturnívóját emelje.

Ezt a célt szolgálják a népfőiskolák. Dánia a példa arra, hogy ezt a feladatot kitűnően be is töltik.

(…) A népfőiskoláknak (…) egyetlen célja, hogy hallgatóik műveltségét emeljék, tudásukat, látókörüket szélesítsék, a vallásos s hazafias érzést mélyítsék s megtanítsák egyrészt a gyakorlati életben szükséges elemi ismeretekre, másrészt beléjük neveljék az önművelés iránti vágyat s e téren útbaigazítással is lássák el őket. (…)

Hasonló feladat vár a szegedi népfőiskolára is. E mellett a szegedi népfőiskolának még egy fontos kulturmissziója van. Tudvalevőleg ez a népfőiskola Magyarországon az első ily intézmény, ennek a működésétől s eredményeitől jelentős részben függ a most megindult népfőiskolai mozgalom jövője. (…)

Az első magyar népfőiskola fel-állítása fontos kultúrtörténeti esemény s Szeged városáé s társadalmáé a dicsőség, hogy az első magyar nép-főiskolát magáénak mondhatja. (…)”

A szegedi népfőiskola avató-ünnepe címmel tudósított 1921. december 10-én a SZEGED az előző nap jeles eseményéről.

„(…) A nemzeti műveltség rendkívül fontos orgánumát teremtették meg a népegyetemmel. (…) Hosszú évek álma, fáradozása és terve vált valóra tegnap a tiszaparti magyar metropolisban és a nagyszerűnek ígérkező legújabb közművelődési intézmény alapkőletétele (…)

Szeged szab. kir. város törvényhatósága nevében dr. Gaál Endre tanácsnok (…) Nagy tetszés közt bejelentette, hogy Szeged szab. kir. város 60.000 koronát szavazott meg. Haller István kultuszminiszter pedig 50 000 koronát utalt ki a' szegedi népfőiskola céljaira. (…)

A főiskola vezető motívuma az erkölcsi gondolat. A népfőiskola hallgatóinak meg kell ismerni a nemzeti műveltség posztulátumait, a nemzeti irodalmat és történelmet, de a természettudományból is azt, ami a gyakorlati életben okvetlen szükséges. Hivatása végül a főiskolának, hogy a mai élettel megismertesse hallgatóit. (…)

Somogyi Szilveszter polgármester üdvözli a népfőiskolát, mint annak a gondolatnak életreválását, hogy a ’bölcs nem búsul tétlenül veszteségin, hanem sorsának javításához vígan hozzáfog’.”

Apró győzelme a Tisza-parti városnak, hogy a népfőiskolát eredetileg Kecskeméten akarták elhelyezni a főispán fáradozása, lelkes ajánlása biztositotta Szegednek ezt a kultúrintézményt”. (…)”

HELYSZÍNI RIPORT 40 HALLGATÓRÓL

Milyen a szegedi „parasztegyetem”?

A „(j. gy.” monogram valószínűleg Juhász Gyulát takarja. Így hát „Szeged költőjének” képzeletbeli szemüvegén keresztül nézhettek szét a SZEGED 1920. december 15-i számának olvasói a szegedi népfőiskolán.

„(…) Kimentünk a Boldogasszony sugárúton lévő tanítóképző intézetbe, ahol egyelőre a népfőiskolát elhelyezték. A földszinten van a tanári szoba, itt tartózkodnak napközben azok, akik az új népfőiskola ifjúságának tanításával és nevelésével foglalkoznak. Gombkötő Antal tanfelügyelő, a népfőiskola derék és lelkes buzgalmú igazgatója, aki maga is a szegedi nép sorából került ki” – tudatja a Látogatás a szegedi népfőiskolán tudósítója.

„(…) A népfőiskola előadó-helyisége az első emeleten van. Nagy, világos terem, kényelmes padokkal, katedrával, táblával, a katedra felett feszület, mellette Magyarország (a régi és jövendő, nagy Magyarország) térképe. A hallgatók száma már elérte a negyvenet. Ez nem látszik soknak, de vannak dán népfőiskolák, ahol alig húsz a növendékek száma. Szép, komoly és okos turáni fejek tekintenek ránk. Alsóváros és a tanyavilág „jóképű” gyermekei várják az előadás kezdetét. Az első sorban katonafiúk ülnek. Vannak olyan hallgatók is a népfőiskolán, akik nyolc kilométeres utat tesznek meg naponta a tanyákról (…)”

Megtudhatták: „az első tanfolyam március 15-én végződik, amikor az ifjak absolutóriumot kapnak. Addig is indexük lesz, amely igazolja, hogy ők a szegedi népfőiskola rendes hallgatói (…)”

*

Az új és Magyarországon első intézmény jelentőségét jelzi, hogy több országos terjesztésű újság is beszámolt a szegedi népfőiskola megnyitójáról. Például a Magyarország 1920. december 5-i száma A szegedi népfőiskola hármas irányú képzést ad címmel adott összegzést. A Friss Újság 1920. december 10-én tudósított a megnyitóról. „Az iskolán kívüli paraszti népművelés” dán mintára létrehozott intézmény-rendszerének részei – a szakirodalom, például Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században című kötete szerint – „néhány éves küszködés után rendre megszűntek, s tartós sikereket nem tudtak felmutatni”.

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Forrás, fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár

Az SZTE Hírportál Egyetemtörténet rovata itt elérhető.

Korábban írtuk a 100 éve történt… sorozatban:

Kárpótlás a „parasztegyetemnek” nevezett, elsőként Szegeden megnyíló népfőiskola?

Kulcskérdés Szegeden az egyetem orvosi fakultásának elhelyezése

100 éve: „Tanárok ellenezték az egyetemnek Szegedre helyezését”

Főispáni feladattá minősült „az egyetem régen vajúdó kérdése”?

A „szegedi egyetem kártyavára megint összedűl”het?

100 éves terv: Pozsony és Kolozsvár egyeteme is Szegeden?

100 éve: A szegedi egyetem ügye Trianon árnyékában

100 éve: Kolozsvárott megszűnik a magyar egyetem, amelyet Szeged befogadni készül

Évfordulók: Címlapon a szegedi egyetem ügye