„A kijárások szomorú korszakában Szeged volt a mindenkori kormányok Hamupipőkéje. Az Alföld porában, a Tisza sarkában hagyták, árván, magára, szegényt. Egyetem volt minden vágya, egy kis egyetem, később nem is kellett volna már neki minden fakultás, csak egy, egyetlenegy, de az egyetemet Pozsony kapta, meg Debrecen és Kassának, Temesvárnak is mindig több kilátása volt rá, hogy elnyeri, mint szegény Szegednek” – kezdte „Parasztegyetem?” című vezércikkét a 100 évvel ezelőtti publicista. A nevét homályban hagyó jólértesült újságíró a Délmagyarország 1920. október 1-jei számának címlapján magyarázta meg az előző hónap utolsó napján robbant hírt: „Népfőiskolát állítanak föl Szegeden”
OKTATÁSI KÍSÉRLET A HATÁRSZÉLEN?
A népfőiskolai képzésről keveset tudtak Magyarországon és a Trianon miatt határszéli várossá lett, földterületei nagy részét elveszített Szegeden.
„Nálunk Magyarországon újszerű terv megvalósításán fáradozik a kultuszminisztérium. Arról van szó, hogy a skandináv államok mintájára országunkban is állítsanak fel olyan iskolákat, melyek kizárólag a nép nevelését célozzák” – írta a Délmagyarország, amely a tárgyalásokról is beszámolt.
A szegedi népfőiskolát „egyelőre negyven hallgató tanítására tervezik. (…) A cél az, hogy a földmívelő nép műveltségét tovább fejlesszék, s hogy a jövőben csak olyan egyén lehessen valamely falu vagy község élén, aki ezt a népfőiskolát elvégezte. Az oktatást a téli hónapokra tervezik, mikor a mezőgazdasági és földmunkálatokon már túlvannak; az előadások bezárólag márciusig fognak tartani.”
A politikai életbe is be kívánták vonni azokat a férfiakat, akik népfőiskolát elvégezték. Ezért a tanterv kiterjedt a jogi ismeretekre – például „örökösödési jog, házassági törvények és ezekhez hasonló ismeretekre is” – sorolta az 1920. szeptember 30-i cikk írója.
Újdonság, hogy az „előadó-tanár csak egy negyed órán át oktat, amit kollokviumszerű megbeszélés követ. Hogy a téli délutánokat is hasznos tanulmányokkal töltsék el, alkalmas könyvtárakat fognak berendezni. Az új főiskola helyiségéül a DMKE és Vasúti internátus helyiségét szemelték ki.
Mint értesülünk, a dologi kiadások évi 20.000 koronát tesznek ki, amit a város maga fog viselni.”
„Az első magyarországi népfőiskolát Szegeden állítanák fel. Ilyen iskolák főként Japánban vannak, s most Ausztria akar hasonlókat létesítni” – zárult az ismeretterjesztő cikk.
„DÁNIAI MINTÁRA ALAPÍTOTT FELSŐBB ISKOLA”
Az alaphírt vezércikkben magyarázó publicista szerint a „terv egyelőre olyan, hogy nagyon jó is lehet belőle, meg – nesze semmi, fogd meg jól is, minden attól függ, hogy az illetékesek itt Szegeden és ott fönn Budapesten mennyi buzgalommal és komolysággal támasztják alá ezt a tervet”.
A „parasztegyetem” amolyan „dániai mintára alapított felsőbb iskolája lenne a népnek, közhasznú ismereteket tanítanának, elsősorban a földmívelőknek. A tanítás ingyenes lenne, amennyiben a tanárokat se díjaznák külön” – sorolta a főbb jellemzőket a publicista.
„A parasztegyetemre vonatkozólag – mint értesülünk – Haller kultuszminiszter információk beszerzése végett küldötte le Szegedre Deptner titkárt, aki kedvező impressziókról számolhat be a miniszternek. A főispán hétfőn Budapestre utazik, mely alkalommal a parasztegyetem és a mezőgazdasági kamara Szegedre való elhelyezése tárgyában fog interveniálni.
A tudományegyetem Szegedre való helyeztetéséről sem akar lemondani a főispán” – tudatta az 1920. október 2-i Délmagyarország.
A gróf Teleki Pál beszédéről tudósító október 12-i lapszámban arra is rábukkanhatunk, hogy a miniszterelnök kijelentette: „(…) felállítják, és pedig Szegeden az első földmívesegyetemet. (…)”
EGYETEMI ÜGYEKRŐL BUDAPESTTŐL ZÁGRÁBIG
Az 1920 novemberében 24 napon jelentkező Délmagyarországban csak egyetlen hír foglalkozott a szegedi egyetem ügyével. Ugyanakkor a regionális napilap – a „parasztegyetem” születésén kívül – figyelemmel kísérte a fővárosi és a határon túli délvidéki terület felsőoktatást érintő híreit.
Az MTI tudósítása alapján a szegedi olvasók megtudhatták 1920. november 3-án, hogy a fővárosi tudományegyetemen megnyílt a közgazdasági fakultás. Az új felsőoktatási intézményre – a miniszterelnök szerint – „óriási és sokoldalú feladatok várnak”. Így például: „földmívest nevelni, akik a földet nemcsak kereskedés tárgyának fogják tekinteni, kereskedőket, akik felhasználják hazánk kiváló természetes fekvését, amit még a szomorú szétdarabolással sem lehetett tőlünk elvenni, politikusokat, akik szélesebb közgazdasági látókörrel fognak cselekedni. E kar fogja nevelni külképviseletünket is.”
„Szerb egyetem lesz Szabadkán” – tudatta az 1920. november 7-i Délmagyarország. „A szerb kultuszkormány az eredeti tervétől eltérőleg, mely abban állott, hogy Szabadkán szerb jogakadémiát állít fel, a szabadkai állami középiskolák helyiségeinek felhasználásával egyetemet akar létesíteni. A tanítás nyelve szerb lesz. Ennek az új tervnek politikai tendenciája van, mert ezzel annak akarják elejét venni, hogy a szerb tanulóifjúság a zágrábi egyetemre szoruljon.”
„A Szegeden elhelyezendő egyetem ügyében (…) 4 miniszteri megbízott érkezik Szegedre. A vendégeket Gaál tanácsnok fogadja az állomáson” – tudatja 1920. november 26-i hír a Délmagyarországban.
KAPCSOLATBAN A TANÍTÓKÉPZŐVEL
„November 28-án nyílik meg a szegedi népfőiskola – A katolikus tanítóképzőben lesz a helyisége. – Felterjesztették a tantervet az Országos Szabadoktatási Tanácshoz. – Harminc-negyven hallgatója lesz az első tanfolyamnak.” Ezzel a címrendszerrel vezette be Váradi József a Délmagyarország 1920. november 16-i számában megjelent cikkét.
„A szakférfiak lelkes közreműködése lehetővé tette, hogy földművelő honfitársaink első főiskolája – egyhavi előkészítő munka után – belső szervezetében teljesen kiépítve és a külső tényezőktől támogatva” nyíljon meg.
„A cél az volt, hogy az új intézmény lehetőleg szerves kapcsolatba kerüljön a tanítóképző-intézettel, ahol a leendő néptanítókat nevelik, hogy a jelöltek a felnőttek oktatására is követendő példákat láthassanak.” Ezért a szegedi népfőiskola „a kir. kath. tanítóképző-intézetben” kapott helyet.
Az „Országos Szabadoktatási Tanács” véglegesítette a munkarendet. A szegedi népfőiskolán az előadásokat 8 és 13 óra között tartották, kivéve szerdán és szombaton, amikor a vásárra való tekintettel az oktatást a délutáni órákra tették.
„A hallgatóság 30-40, válogatott, 18-35 éves férfiból fog állni, akik arra lesznek hivatva, hogy terjesszék a népfőiskola eszméjét.
Az intéző-bizottság megkeresésére a katonai hatóságok is megígérték, hogy minden csapattestből kivezényelnek egy-egy altisztet – esetleg egy-egy ifjabb tisztet is – a népfőiskola előadásainak a hallgatására. Az előadások, az elfogadott tanterv szerint, három irányban fogják nevelni a hallgatókat: Az első csoportba tartozó tárgyak elemi ismere-teket nyújtanak, vagyis pótolják, illetőleg kiegészítik az elemi népiskola munkáját. A második csoport tárgyai a nemzeti nevelést szolgálják. A gazdasági képzést szolgáló tárgyak pedig felölelik mind-azon ismereteket és ügyességeket, amelyek a többet és jobban termelést előmozdítják.
Ha a szegedi népfőiskola, mely a magyar nép főiskolai nevelésének első, mondhatni kísérleti állomása lesz, meg tud felelni a hazai és helyi szükségletek mérlegelése alapján eléje tűzött feladatoknak, városunk a magyar művelődéstörténetben ezzel is külön helyet biztosit magának.”
SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona
Illusztrációk: SZTE Klebelsberg Könyvtár,
Contenta repozitóriumok
Az SZTE Hírportál Egyetemtörténet rovata itt elérhető.
Korábban írtuk a 100 éve történt… sorozatban:
Kulcskérdés Szegeden az egyetem orvosi fakultásának elhelyezése
100 éve: „Tanárok ellenezték az egyetemnek Szegedre helyezését”
Főispáni feladattá minősült „az egyetem régen vajúdó kérdése”?
A „szegedi egyetem kártyavára megint összedűl”het?
100 éves terv: Pozsony és Kolozsvár egyeteme is Szegeden?
100 éve: A szegedi egyetem ügye Trianon árnyékában
100 éve: Kolozsvárott megszűnik a magyar egyetem, amelyet Szeged befogadni készül
Évfordulók: Címlapon a szegedi egyetem ügye
