jubileum_szte_Rovatfejek__20200930

Főispáni feladattá minősült „az egyetem régen vajúdó kérdése”?

Csak néhány hírben és csak „a sorok között olvasva” bukkanhatunk olyan információra, ami a Kolozsvárról menekült magyar egyetemmel kapcsolatos. A 100 évvel ezelőtti Szeged szeptemberi számait „lapozgattuk” az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerében. Az újság a magyar nemzetgyűlés „numerus clausus”- vitájáról és a helyi közvéleményt foglalkoztató „főispáni installációról” részletesen beszámolt, miközben a „tudománynak élő emberek” találmányait is bemutatta.

Szeged tárt karokkal várta, de a Kolozsvárról 1919-ben menekülni kényszerülő magyar tudományegyetem professzorai kérésére a kultuszminiszter úgy döntött, az intézmény a 1920-21. tanévet még a fővárosban töltheti.

 

 

Kolozsvári és fővárosi hírekben

 

A kolozsvári egyetem buktatta meg Avarescut” – írta címlapján az 1920. szeptember 1-jei Szeged, a Magyar Kurírra hivatkozva.


Avarescu_dm_1920_014_pdf


Egy Romániából álruhában menekült német tábornokkal beszélgető újságíró szerint: „Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a kormány bukása a kolozsvári egyetem kérdésével szoros kapcsolatban van. A magyarságnak komoly oka van örülni Avarescu bukásának, mert hiszen ez a kormány hajtotta végre az erdélyi erőszakos választásokat és inaugurálta az erdélyi területen fosztogatásra alapított zsaroló politikát és ez a kormány volt az, amely minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy a trianoni békeszerződés segítségével a magyarságot mindjobban elnyomhassa.”


Szadeczky-Kardoss_Lajos_j

Az országos politikai vitában hallatta hangját a volt kolozsvári egyetemi tanár, Szádeczky-Kardoss Lajos történész. A Szeged is megírta szeptember 4-én A numerus clausus ellen című cikkében, hogy „az egyetemi beiratkozásokról szóló törvényjavaslat” vitájábanSzadeczky Lajos (…) részletesen ismertette beszédének elején a kolozsvári egyetemen uralkodó állapotokat. Nekünk a magyar kultúra terjesztésével visszaesni nem szabad, hiszen a kultúrátlanság így is elég nagy. Visszariad a tanszabadság korlátozásától, mégis a mostani végső szükség miatt átmenetileg elfogadja. Ennek a törvényjavaslatnak csak provizórikus jelentőségűnek kell lennie, mert a területi integritás visszaállítása után vissza kell térnünk a tanszabadságra. A törvényjavaslatot elfogadja abban a reményben, hogy rövid ideig fog fennállani és a nemzet javára fog szolgálni.”

 

 

„Végrehajtják a numerus clausust”

 

A „numerus clausus”, azaz „zárt szám” néven ismertté vált jogszabállyal a Teleki Pál vezette kormány elsődleges célja a felsőoktatásba felvehető hallgatók létszámának a korlátozása volt. A törvény-tervezet körüli vita 1920 szeptemberérre csúcsosodott ki a nemzetgyűlésben, amelynek üléseiről részletesen beszámolt a Szeged. Ez az újság – önértékelése szerint – „az egyetlen helybeli lap, amely a Magyar Távirati Iroda bő híranyagán kívül naponta kap telefon és távirati tudósítást a Nemzeti Sajtóirodától s ezzel a teljesen új bel- és külföldi híranyaggal adja a közönség kezébe azt a lapot, amelynek egyetlen célja, programja: gyorsan és jól kiszolgálni az olvasót.”

 

„Szakítani kell azzal a felfogással, hogy aki érettségi bizonyítványt kapott, jogosítva van arra, hogy az egyetemre járjon. Nem jogosítva, hanem csak képesítve lett. Meg akarjuk válogatni azokat, akik vezetői lesznek a magyar nemzetnek. Evégből vissza kell adnunk a legfőbb oktatást a tudományos és nemzeti céloknak. (…) Tudósok kellenek, akik elsősorban a magyar talajban magyar lelkeket kutassanak” idézte a szeptember 3-án utcára került Szeged Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter „nagy beszédét” a numerus clausus mellett.

 

Publicisztikában igyekezett megmagyarázni olvasóinak a nemzetgyűlési tervezet hátterét a Szeged. A szeptember 10-i Iskolai reformok című szerkesztőségi vezércikk szerint: „A megcsonkított új Magyarország nem élhet meg az eddigi lábon, alkalmazkodnia kell az új viszonyokhoz minden téren, így kulturális berendezkedésében is. Nem nézhetjük többé tétlenül azt a beteges túltengést, mely felső- és középiskoláinkban évek óta tapasztalható. Az ifjúság tömegesen tódul a gimnáziumokba, elárasztja az egyetemeket, aztán a lateiner-pályákat. Az eredmény: túlprodukció az egész vonalon s a szellemi proletáriátus ijesztő terjedése.

Haller István kultuszminiszter most erélyes akciót indít, hogy e káros fejlődést megállítsa. Rendeletileg intézkedett, hogy a középiskolai ifjak szigorított szelekció alá vétessenek a beíratáskor és felvételi vizsgálattal selejteztessenek ki a gimnaziális tanulmányokra nem való elemek. Ugyanekkor új törvénnyel gondoskodik az egyetemeken a hallgatók számának korlátozásáról a zárószám (numerus clausus) segítségével.

Mindkét műveletnek az a célja, hogy javítson az iskolák mai tűrhetetlen állapotán. (…)

Haller miniszternek – ahogy a nemzetgyűlésen kifejtette – további mélyreható tervei vannak. Magyar tudományosságot akar műveltetni a hazai egyetemeken, nemzeti kultúra lebeg a szeme előtt és az egyetemek decentralizálására készül, szétosztva az egyes intézeteket a vidéken, hogy magyar hímpor legyen a munkájukon s az ifjúság zöme vidékeink nemzeti erkölcsében nevelődjék.”


Nemzetgyules

 

A „hallgattassék meg a másik féle is” mottó jegyében a Szeged szeptember 18-án az erdélyi származású politikus, Ugron Gábor a numerus clausus elleni beszédét – többek között – úgy összegezte, hogy „Megérti a numerus clausus gondolatát, meg van győződve arról, hogy ennek a kivitele mást fog eredményezni, mint amire céloznak vele. Tudja, hogy a nemzetgyűlés többsége a numerus clausus álláspontján áll. Döntő kell, hogy legyen a felvételinél elsősorban a hazafiság és a megfelelő tudományos előképzettség”. Ám „ezt a kérdést igazságosan végrehajtani nem lehet. Véleménye szerint nem helyes, hogy egyik fiatalembert a másikkal szemben, ha igazságosan is, árulkodásra neveljék.” A politikus „Kifogásolja, hogy a numerus clausus útján lehetségessé válik, hogy a nők kizárassanak az egyetem falai közül, ugyanakkor, amikor a választójogot megadjuk a nőknek.”

 

(Egyébként 1920. szeptember 26-án a 219 fős nemzetgyűlésből 64 képviselő vett részt a szavazáson. Közülük 57 képviselő, a nemzetgyűlés tagjainak 26 százaléka szavazott a törvény mellett, 7 ellene – olvastuk a a történtek számszerűsített összegzését a Száz éve fogadták el a zsidókat kirekesztő numerus clausust című cikkben az internetes világhálón.)


Numerus_calususrol_dm_1920_038_pdf

 

Végrehajtják a numerus clausust. – Hány elsőéves hallgatót vehetnek fel az egyetemekre?” címmel a Szeged 1920. szeptember 30-i száma közölte – A Nap jelentésére hivatkozva –: „A kormány végleges elhatározását, hogy hány elsőéves hallgatót vehetnek fel az egyetemekre, ma közli a hivatalos lap. E rendelet végrehajtása a numerus claususnak, mely ekként az összes tudományegyetemeken életbe lép. Haller István közoktatásügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy (…) A kolozsvári egyetem jogtudományi karara 200, orvostudományi karára 100 orvos és 30 gyógyszerész, a bölcsészeti karra 100, a menyiségtani, természettudományi karra pedig 50 bölcsész és 30 gyógyszerész vehető fel. (…)”

 

Ezek az elsőéves hallgatók egy év múlva másodévesként érkeznek majd a Tisza-parti városban berendezkedő egyetemre.

 

 

Aigner Károly „beszélhetne, de minek”?

 

Szeged súlyos anyagi nehézségekkel küzdött 100 éve. A Szeged nevű helyi napilap 1920. szeptember 5-én megírta: „Városszerte kínos feltűnést keltett a főszámvevőnek az a lehetetlen javaslata, hogy a jövő évi városi költségvetésben mutatkozó nyolc és félmilliós deficit fedezetére 250 százalékos pótadót vessen ki a város az adóval amúgy is agyonterhelt polgárokra.”

 

Szokása szerint „két napot töltött dr. Somogyi polgármester a fővárosban, hogy a város legfontosabb ügyeit lehetőleg dűlőre juttassa. Természetes, hogy ezek közül az első helyen a faellátás szerepelt” adta hírül a Szeged című újság szeptember 11-én. Tehát az egyetem ügye fel sem vetődött már a szegedi polgármester 100 évvel ezelőtti fővárosi tárgyalásain.

 

Aigner_Karoly_foispan

„Mindent vitt”, vagyis a helyi közvélemény érdeklődését lekötötte a szeptember 14-én közzétett hír – „Dr. Aigner Károlyt főispánná nevezte ki a kormányzó. Megszűnt a kormánybiztosi állás” – és következményei.

„Az új főispán a következőket mondotta munkatársunknak kineveztetése alkalmából: Szubjektíve örömmel tölt el az a tudat, hogy Szegeden én vagyok az első főispán a forradalmi idők lezajlása óta. (…) Síp és dob nélkül való szorgalmas munka vezethet szerintem csak eredményre. (…) Végül megjegyezte dr. Aigner főispán, hogy becsületesen a most elmondottaknál többet nem mondhat. Beszélhetne ez alkalomból a szegedi egyetem kérdésétől egészen a közellátás biztosításáig olyan formában, ahogy azt a képviselői választások alkalmával már megszoktuk. De minek?

 

Szimpátia övezte az új főispánt. A szeptember 16-i lapszám vezércikke „Dr. Aigner Károly” címmel jelent meg. A szerkesztősége szerint „osztatlan örömmel” fogadta „Szeged város egész társadalma” a kinevezést, mert Aigner „a társadalmi béke gondolatával jött, e gondolat jegyében dolgozott eddig” is.

 

A „főispáni installáció” programját a szeptember 25-i lap közölte röviden. Annál hosszabban tudósított a Szeged dr. Aigner Károly főispáni beiktatási ünnepségének részleteiről szeptember 26-án. A vasárnapi lapszám felét szánták beszámolónak. Szó esett az ünnepi misétől és a polgármester üdvözletétől kezdve Aigner főispán programbeszédén át a tisztelgő küldöttségek és Tisza-szállóban rendezett bankett részletes bemutatásáig.

A szónokló városatyák közül is csak dr. Tóth Imre beszélt az új főispán feladatairól. Kimondta: „(…) A második feladata pedig ennek a régi kormányok által mostohagyermekként kezelt alföldi metropolisnak érdekeit illetékes helyen képviselni és megóvni. A letűnt idők hatalmon lévő emberei vagy nem akarták, vagy nem tudták városunknak, e nemzeti fővárosnak fontosságát és asszimiláló erejét felismerni, vagy ha felismerték is, a letűnt osztályuralom legnagyobb átkaként a rokonság, a barátság, a szülőföld varázsa, vagy más magánérdek mindig elütötte városunkat jogos igényétől. Hogy többet ne említsek, itt van az egyetem régen vajúdó kérdése, mely folyton és folyton kísért, de városunk legmesszebbmenő áldozatkészsége dacára se tud hozzájutni. Méltóságodra hárul a feladat, hogy Szeged városa az illetékes tényezők által mint nemzeti főváros kezeltessék s hogy jogos kívánságai meghallgattatásra találjanak. (…)”

 

Aigner_dm_1920_035_pdf


Ez miként lehetséges? Például úgy, hogy befolyásos politikusokat hívtak Szegedre és „kényeztettek”. Szeptember utolsó napján azt is hírelte a regionális újság, hogy „Gróf Teleki Pál miniszterelnök, Szeged város első kerületének nemzetgyűlési képviselője október 10-én Szegedre érkezik, hogy választói előtt részletes beszámolót tartson.

Haller István közoktatásügyi miniszter és dr. Vasek Ernő volt kormánybiztos-főispán nejeikkel néhány képviselő társaságában, Várhelyi József prépost meghívására holnap a prépost felsőtanyai szőlőjére érkeznek szüretre. Az előkelő vendégek csütörtök estét a városban töltik es pénteken utaznak vissza Budapestre.”

 

 

Tudománynépszerűsítő szerepre készülve

 

„Magyarnyelvű jogi vizsgák Jugoszláviában. A Nap-nak jelentik Szabadkáról” – kezdődik a szeptember 24-i hírcsokor egyik darabja.

„A Budai Dalárda Sopronban. A Hétfői Hírlapnak jelentik Sopronból” kezdetű, a szeptember 28-i lapszámba emelt információ a Budai Dalárda és az egyetemi zenekar közös programjáról adott hírt. Mindez jelezte a korabeli olvasónak: a Szeged című lap felszínen tartja a felsőoktatással kapcsolatos híreket.

 

Ám nem csupán gyűjtötte, hanem „gyártotta” is a Szeged az ismeretterjesztő cikkeket. A szeptember 26-i vasárnapon „Látogatás a szegedi technikusoknál címmel közölt riportot a napilap. Már a főcím alatt közölte a szenzációkat: „Babnigg tanár diktafonnal összekötött telefonnal kísérletezik. – Rohonyi gépészmérnök újítása a beszélő-mozi terén. – Vladiszávlyev technikus hatvanezer voltos feszültséget termelő transzformátort készített.”

 

A riporter szerint „A huszadik század technikai vívmányait élvezi ma minden ember, anélkül, hogy a nagyközönség túlnyomó többségének egyáltalán tudomása lenne arról a megfeszített tudományos munkálkodásról, hónapokat, éveket igénybevevő kísérletezésekről, amelyek végeredményeképp a technikus egy-egy újabb találmánnyal, praktikus újítással szolgálja mindnyájunk kényelmét.”


fogimnazium_j


Babnigg Béla főgimnáziumi tanár az iskola – a mai Radnóti gimnázium – „II. emeletén berendezett laboratóriumában fogadott. (…) A falnak úgyszólván minden helyét különböző színű és nagyságú vezetékek borítják, villamos izzólámpák, kapcsolótáblák, motorok és hatalmas faállványokra szerelt elektromos mérőszerkezetek alkotják a laboratórium egész berendelését. Még egy széket sem találni sehol. Látszik, hogy ezen a helyen nem látogatásokra, hanem csak a munkára vannak berendezve. A professzor kérdéseimre a következőket mondotta el legújabb találmányáról:

Most egy telefonnal összekapcsolandó diktafon-szerkezeten dolgozom. A dolog lényege abban áll, hogyha valaki nincs odahaza, a készülék esetleg telefonhívásra leadja a gazdája üzenetét a jelentkezőnek, vagy pedig felveszi a gazdájának szánt üzenetet.

(…)

Rohonyi Gyula gépészmérnököt Petőfi-utcai laboratóriumában találtam. Ízlésesen berendezett dolgozószobájában a legpéldásabb rend honol. A falon kifüggesztett szabadalmak sorozata bizonyít a kiváló fizikus eddigi sikereit. Most egy beszélő mozigépet konstruált, amely abban tér el az Edison féle kinetofóntól, hogy a hangot nem gramofon, hanem egy a mozifilmre fölvett hang-film adja vissza. Ez-által nem fordulhat elő az az eset, hogy a beszéd vagy ének nincs összhangban a vetített képpel és ha a film elszakad, a gramofon azért tovább működik. (...)"


j_23_0642_ax_Kalvaria_teri_iskola_sz


Szeged egyik legkiválóbb motor-specialistáját, Jesch László gépészmérnököt a felsőipar-iskolában – ma Déri szakközépiskola (A szerk.) – lévő laboratóriumában találtam meg. Ő inkább szakkönyvek írásával és tudományos buvárkodással foglalkozik.”

 

„A legfiatalabb szegedi technikust, „Vladiszávlyev Vladimírt látogattam meg Tisza Lajos körúti dolgozószobájában. A fiatal mester (…) éppen egy hatvanezer voltot termelő transzformátorral dolgozott” – folytatta 100 évvel ezelőtti körútját a Szeged ismeretterjesztő újságírója. A feltaláló eddig „három találmányra kapott szabadalmat. Az egyik, fejlövést védő készülék a géppuskára, a másik újabb lövetési módszer ellenséges repülőkre géppuskával, a harmadik, egyenáramot termelő szerkezet, amely a váltakozó áramot egyszerű módon átalakítja egyenárammá és így akkumulátorok töltésére is alkalmas” – sorolta.

 

A bemutatók után a szegedi riporter összegzésként megállapította: „Jellemző, hogy Magyarországon senkisem törődik a csöndesen, csakis a tudománynak élő emberekkel. Sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban nem részesítik a kísérletezőket. Pedig ha csupán a Szegeden lévő fizikusoknak valamelyik találmányuk tökéletesen sikerül, egyszeribe világhír-névre tesznek szert ezek, a ma még hétköznapi szürkeségben élő, derék emberek.”

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Fotók, illusztrációk: SZTE Klebelsberg Könyvtár, internet


A 100 éve… egyetemtörténeti cikk-sorozatunkban korábban írtuk:

2020-ban:

100 éve: „Tanárok ellenezték az egyetemnek Szegedre helyezését”

A „szegedi egyetem kártyavára megint összedűl”het?

100 éves terv: Pozsony és Kolozsvár egyeteme is Szegeden?

100 éve: A szegedi egyetem ügye Trianon árnyékában

100 éve: Kolozsvárott megszűnik a magyar egyetem, amelyet Szeged befogadni készül

Évfordulók: Címlapon a szegedi egyetem ügye

Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:

Innovációs és Technológiai Minisztérium