Egyes források szerint 230 éve, 1790-ben a megyei gyűlés arról hozott határozatot, hogy a Tisza-parti városban filozófiai iskolát hozzanak létre, hogy „felsőbb oktatás” teremtődjön Szegeden.
A regionális sajtó cikkei, a helytörténeti kutatások szerint Szeged egyetemet kért az 1879-es tiszai árvíz pusztítása utáni újjáépítéssel 1880-ban, vagyis 140 éve, majd – többek között – 1882-ben, 1893-ban, 1906-ban.
A város akciói
„Nem sokkal a szegedi árvíz után, mikor, még alig fejezték be Szeged rekonstrukcióját, a város akciót indított az egyetem elnyerése érdekében. Újlaki Antal: Tisza Lajos és Szeged című szép és tartalmas könyvében érdekesen írja le ezeket a mozgalmakat. A könyv ide vonatkozó részéből itt közlünk néhány szemelvényt” – olvashatjuk a Délmagyarország 1910. május 29-i számában.
Az 1879-es tiszai árvíz után Szeged újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa, „Tisza Lajos kijárta, hogy a király 1880. november 18-án a budai várban fogadta az egyetemet kérő küldöttséget, melyet Pálfy Ferenc vezetett. A küldöttségben részt vettek: Schlauch Lőrinc, akkor szatmári püspök (később nagyváradi bíboros-püspök), Dániel Ernő, Horváth Gyula és Széli György országgyűlési képviselők és még többen.
Pálfy Ferenc polgármester beszéde után a király átvette Szeged város feliratát és egy ívről a következő sorokat olvasta föl:
’Megelégedéssel láttam, hogy Szeged város újjászületése által okozott gondjai mellett is, mily meleg érdekkel és rokonszenvvel karolja fel a tudományok előmozdítását. Kérelmük tárgyát kormányom, mint eddig, úgy ezentúl is komoly tárgyilagossággal és megfontolással fogja mérlegelni, és szívesen fogok annak idején oly javaslatot helybenhagyásommal megerősíteni, mely az ország, a tudomány és az illető városok érdekeivel leginkább találkozik.’ (…)”
Újlaki szerint Schlauch püspök elmondta: „… Bár nem vagyok szegedi születésű, de az én tudományom bölcsője Szegeden ringott, képeztetésemet ott nyertem. Azért készséggel csatlakoztam a küldöttséghez és siettem pártolni kérelmüket, miután az Alföldre nézve egy Szegeden állítandó egyetem művelődési haszonnal járna.”
„Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az őt felkereső küldöttségnek azt mondta, tanulmányozni akarja Szegedet, hogy mennyiben bírná el az egyetemet.
Ellenben Tisza Kálmán miniszterelnök, amikor a küldöttségtől az egyetemre vonatkozó emlékiratot átvette, igy szólt:
’Azt fölösleges mondanom, hogy Szeged igényeit a múltra nézve is teljesen érzem, értem és ismerem. Valamint azt is, hogy érzem és értem az Alföld igényeit is, mert hiszen magam is alföldi vagyok. Biztosítom a küldöttséget, hogyha az egyetem ügye napirendre kerül, azt Szeged irányában nemcsak nem ellenszenvesen, hanem rokonszenvesen fogom figyelemmel kísérni.’ (…)” – idézett Újlaki könyvéből a Délmagyarország.
Mikszáth: „Szegeden kellene tehát az egyetemet felállítani”
Az ország második, egyben az első vidéki egyeteme az 1872-től működő Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem.
A „harmadik egyetem” felállításának, otthonának kérdése élénken foglalkoztatta a közvéleményt a múlt század elején.
A 110 éve született Délmagyarország első számában, 1910. május 22-én Mikszáth Kálmán tette hangsúlyossá a szegedi egyetem ügyét.
„… Ha igazság volna, az egyetem nem Budapesten, hanem Szegeden állana. Akkor jobban nézne ki nálunk a tudomány. Az egyetemen azért nincs kultúra nálunk, mert a professzorok nem a tudomány, hanem a képviselői mandátumok után futkosnak és azzal foglalkoznak, hogy mit mondjanak az esti lapoknak. A diákok: azok pedig lumpolnak.
Szegeden kellene tehát az egyetemet felállítani és én hiszem, hogy a Délmagyarország agítációja ezt a törekvést is előbbre fogja juttatni…” – nyilatkozta 110 éve Mikszáth Kálmán a város új napilapjának.
Az „Alföld e büszke királynője” és a „harmadik egyetem”
Címlapra került „A harmadik egyetem” című cikk a Délmagyarország 1910. május 24-i számában.
„…S valósággal, aki tárgyilagosan, szenvedélytől el nem vakított szemmel nézi ezt a kérdést, annak nyilván át kell látnia Szeged föltétlen jogát. A megdönthetetlen érvek egész tömege formálódik erős csatasorba mellettünk, amelyek mindegyike elvitathatatlan országos közérdekké teszi Szeged jussát” – érvelt a regionális napilap vezércikkének szerzője az ország harmadik egyetemének szegedi alapítása mellett.
„A számbajöhető vidéki emporiumok közül Debrecen egy magyar tenger kellős közepén áll, Temesvár most is német még, Pozsony túlságosan a határon, Bécs perifériájába esik; míg Szegedet, tudjuk, mindenfelől mossák a nemzetiségi hullámok, amelyek csak úgy kiáltanak a magyar kultúrának egy oly világító tornya után, mint aminő egy új, hatalmas főiskola lesz – emelte ki a földrajzi elhelyezkedés előnyeit és hátrányait az újságíró. – Hiszen minden tapasztalat, minden adat és megfigyelés a legpregnánsabban kidomborítja Szegednek, mint kultúrközpontnak a nemzetiségi vidékkel szemben való jelentőségét. (…)”
„Kétségtelen továbbá, hogy Szeged, az Alföld e büszke királynője, lakosai számára, terjedelmére, szépségére, jelentőségére nézve az ország második városa s az egyetem ezért is őt illeti. Végül a versenyző városok mindegyikének már van főiskolája, míg Szeged ennek mai napig híjjával van. Számtalanszor széttagolt, ezer érvvel megvilágított kérdés ez. De minden tárgyilagos argumentum, minden okoskodás más eredményre nem vezethet, minthogy a harmadik egyetemnek Szegednek kell jutnia. Ebből a követelésünkből nem engedhetünk, ezért harcolnunk kell körömszakadtáig; nem magunkért, hanem a magyarság parancsoló érdekeiért” – sorolta az érveket a kolumnista.
E küzdelem élére állt „Szeged polgármestere, Lázár György dr., aki élete feladatául tűzte ki, hogy városának a harmadik univerzitást megszerezze…”.
A „harmadik egyetemért való sok éves versengésben ismét a sorompóba szólította Kassát” – tudósított egy újabb fejleményről a szegedi napilap 1910. május 25-i száma. A cikkíró szerint „a harmadik egyetem minden korteskedések ellenére mégis Szegedé, a Délvidéké lesz, az egész ország jól felfogott érdeke miatt.”
A lobbizás újabb színtere az egyesületi élet, ugyanis megalakult a „Szegediek köre Budapesten” – adta hírül a városi napilap másik cikke.
E szervezet alakuló közgyűlésén „szemben azokkal a hírekkel, melyek szerint a minisztertanács a harmadik egyetemet Debrecenben határozta el fölállítani, tiltakozott az ellen, hogy Szegednek a harmadik egyetemet illető régi jogai mellőztessenek. Elhatározta végezetül, hogy a szegedi egyetem érdekében a legmesszebbmenő agitációt fogja kifejteni”.
A 110 évvel ezelőtti május az ország úgynevezett harmadik egyeteme körüli vitáktól volt hangos. Ezek újabb és újabb fejleményeiről – például az egyetemért folytatott harcban Selmecbánya ringbe szállásáról, vagy az egri diákok táviratáról – folyamatosan hírt adott a Délmagyarország.
Az úgynevezett harmadik egyetem körüli vita végére 1912-ben tett pontot a Parlament: megalapította a Debreceni Magyar Királyi Egyetemet, amely két év múlva, 1914-ben kezdte meg működését a cívis városban.
„Szegedre érkezett az egyetemi bizottság”
„1920. január 12-én Schneller István prorector, Tóth Lajos államtitkár, Korb Flóris műépítész és a tanárok küldöttsége Szegedre utazott” – írta Minker Emil: Szeged egyetemének elődei című, 2003-ban megjelent, az egyetemtörténeti kutatásokban fordulatot jelentő munkájában.
(E mű elérhető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerén belüli SZTE UnivHistória repozitóriumában, míg a Délmagyarország újságoldalait a DélmagyArchív repozitóriumban lapozgathatjuk.)
100 esztendeje, 1920. január 13-án a Délmagyarország cikkírója azért örvendezett, mert „Szegedre érkezett az egyetemi bizottság”.
A beharangozó hírből megtudható: „Dr. Gaál Endre kulturtanácsnok hétfőn délelőtt bejelentette a tanácsnak, hogy a kolozsvári egyetemi bizottság az egyetem áthelyezésének lehetőségei felől tájékozódást akarván szerezni, hétfőn este a budapesti vonattal Szegedre érkezik.”
„A város tanácsa a bizottság elnöki teendőivel dr. Somogyi Szilveszter polgármestert bízta meg, a szakbizottságokba pedig a következőképen jelölte ki a város képviselőit: A gazdasági bizottságba dr. Bokor Pált, Kiss Ferencet, Szűcs Mihályt, az orvosi bizottságba Taschler Endrét, dr. Wolf Ferencet és dr. Boros Józsefet, a bölcsészeti bizottságba dr. Rack Lipótot, a jogi bizottságba dr. Turóczy Mihályt és dr. Simkó Elemért jelölték. Az elhelyezési, lakásügyeket dr. Simkó Elemér, a lakáshivatal elnöke végzi.”
A program: „A szakbizottságok megválasztása és a bizottság teendőinek beosztása után, kedden délben ebéd lesz a Tisza éttermében, amelyen a város részéről dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztos, dr. Vasek Ernő főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Gaál Endre kultúrtanácsnok vesznek részt. Délután három órakor a múzeumban tesznek látogatást. Este hétkor a Troubadourt hallgatja meg a bizottság a színházban, utána pedig ismerkedési estély lesz Szeged egyetemi polgáraival a városi Kaszinóban. Szerdán délelőtt a közintézményeket tekintik meg szakbizottságok szerint. A szakbizottságokba az egyetemi ifjúság is delegál egy-egy tagot.”
„Szeged város a tárgyaláson nagylelkű ajánlatott tett. A 40 tanári lakáson kívül kilátásba helyezett 8 millió korona támogatást, valamint további épületeket és újabbak fölépítését” ígérte – írta Minker professzor a könyvecskéjében.
Tehát 100 éve, 1920 első hónapjaiban elkezdődött a Báthory István által 1581-ben alapított universitas utód intézményének, Magyarország második egyetemének, a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözésének a folyamata.
SZTEinfo – Összeállította: Ú. I.
Illusztrációk: SZTE Klebelsberg Könyvtár, Móra Ferenc Múzeum
Korábban írtuk:
Évforduló: A szegedi felsőoktatás története
