Karikó Katalin a Nobel-díj bejelentések után – Egy biológus gondolatai a kutatásról és a tudomány helyzetéről

– Nobel végrendeletében az szerepel, hogy vagyonának kamatait „azok között osszák ki díjként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”. Márpedig Karikó Katalin – amerikai kutatótársával, Drew Weissmannal együtt – szabadalmaztatta az mRNS-alapú technológiáját, ami a Covid-19 pandémia megfékezésében szerepet játszó vakcinákon túl több légúti fertőzés, a malária és egyes ráktípusok elleni küzdelemben is áttörést hozhat. Ezért aztán az élettudományi és a kémiai Nobel-díj várományosai közé sorolták már tavaly és idén is. A Nobel-díjat most is mások kapták. Mit üzen Karikó Katalin azoknak, akik neki „szurkolva” figyelték a Nobel-díj honlapján az idei kitüntetettek méltatását?

– A díjak odaítéléséről kutatókból álló csoport dönt. Ahogy mondják: az kapja a díjat, akinek ítélik. Több száz díj létezik a tudományos kutatómunkában elért eredmény elismerésére. Arról mindig az adott kitüntetéssel foglalkozó „zsűri” dönt a díj alapítója vagy alapítói irányelvei alapján. A svéd akadémia döntésében „Nobel végakaratát” követi. Mára rendkívül szerteágazó a tudományos kutatás, nagyon sokféle eredmény születik, nehéz azt eldönteni, hogy melyik a fontosabb. Elmondtam már korábban is: én csak arra koncentrálok, amin tudok változtatni, amire van hatásom. És nem tartozik ebbe a körbe a díjbizottság vagy mások döntése.

 – Talán azért várták sokan – és nem csak Magyarországon – a módosított mRNS-sel foglalkozó kutatók elismerését, mert erre a kutatási eredményre a Covid-19 pandémia idején nagy figyelem irányult.

– Az emberek úgy érzik, erről a témáról sokat tudnak. Holott létezik sok más olyan tudományos eredmény, ami talán fontosabb ennél, csak éppen kevesen hallottak róla. Azt is tudni kell azonban, hogy a Covid-19 előtt, jóval korábban foglalkoztak kutatók és cégek az mRNS orvosi alkalmazásával, és az ebben rejlő lehetőségek sokak számára akkor is nyilvánvalók voltak. Csak éppen a díjbizottságok meg a publikum nem tudott róluk.

 – A téma időszerűségét jelzi, hogy az mRNS molekula az orvosi és a kémiai Nobel-díj oda ítélésének az indoklásakor is megemlíthető.

– Az RNS alapvető molekula. Az ezzel foglalkozó kutatók közül már korábban is kaptak Nobel-díjat. Látni kell azt is, hogy a tudományos díjakért nem úgy „küzdenek” a kutatók, mint a sportolók egy világversenyen. Az evezésben kétszeres olimpiai bajnok lányom mondta: „Tudod, anya, az a különbség egy kutató és egy sportoló között, hogy az aranyéremért hajrázva mi még az utolsó pillanatban is belehúzhatunk.”

 – A Nobel-díjtól függetlenül, rekord, hogy kutatóként két év alatt száznál is több díjban és elismerésben részesült.

– Mert a különböző díjakkal foglalkozó különböző döntnökök így határoztak. Ugyanakkor az mRNS-nek a lipid nanopartikulába csomagolásáért az egyik „zsűri” Pieter Cullis, a másik Robert Langer, a harmadik Philip Felgner eredményét tartotta elismerésre méltónak. Ez a példa is megmutatja: nincs miért reklamálni egyik vagy másik kitüntetéssel kapcsolatos döntésnél. Ez az adott díj odaítéléséről határozó csoport véleményét, tájékozottságát tükrözi.

 – Ezért történt, hogy kutatótársai közül Pieter Cullis társaságában vette át a Camurus Lipid Tudományos Díjat, illetve önökkel együtt vette át Drew Weissman a Mahidol Herceg Díjat, a VinFuture Grand Prize elismerést, hármukat választották a Canada Gairdner Díjak nyertesei közé, továbbá mindhárman részt vettek a Tang Díjasok Mester Fórumán is. A döntnökök egy további csoportja, a BBVA Alapítvány, amelynek elismerését a Karikó – Weissman kutatópáros mellett Robert Langer tudhatja magáénak. Arról is írtunk az SZTE Hírportálján, hogy az Asztúria Hercegnője-díjat elnyert hét kutató között Karikó Katalin és Drew Weissman mellett Philip Felgner szerepelt, mint a nanopartikulumok kutatója. E díjak többségére az jellemző, hogy a bejelentést követően külön tartják a kitüntetés átadási ceremóniáját. A felsorolt kitüntetések átvétele miatt szinte körbe kellett repülnie a Földet.

– Az elnyert díj átadási ceremóniáján, ha csak lehet, részt veszünk a kutatótársaimmal, mert az erről szóló hírek, az ünnepséghez kapcsolódó előadások és találkozók a tudományra irányítják a közfigyelmet. Mert a tudomány becsületét helyre kell állítani.

 – Miért tépázódott meg a tudomány becsülete a Covid alatt?

– Mert a tudomány eredményeiről nyilatkozók ellentmondásokba keveredtek. Nem fogalmazták meg világosan, hogy a pandémia egyes szakaszaiban mit tudtunk és mit nem tudtunk a vírusról, s ennek alapján milyen intézkedésre lett volna szükség az egyik, majd a következő szakaszban. A kutatók adott pillanatban meglévő tudása alapján kellett volna tanácsot adni az embereknek, mit tehetnek. Ha őszintén fogalmaztak volna, hogy épp milyen ismeretekkel rendelkeznek a kutatók, akkor az emberek elhitték volna, hogy a tudománynak idő kell a kutatásra, a megismerésre.

 – Ez a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő feladat megmarad a pandémiától függetlenül is?

– Igen. Például: 2022. október 6-án Bostonban, a „Warren Alpert Alapítvány Díj Symposium” programon tartottam előadást. És egyik szimpózium követi a másikat. Már a 2024-es határidőnaplóm is tartalmaz előjegyzést. A közeljövőben tartandó egyik előadásom címe az lesz, hogy „Egy biológus gondolatai a kutatásról”.

 – Mert ott kell kezdeni a tudománynépszerűsítést, hogy választ ad a kérdésre: „Mit csinál egy kutató?”

– Hajdanán apukám is azon viccelődött: „Fiam, hát kutató leszel? Eddig a zsebemben kutattál a pénz után. Most hogy lesz? Bemész a munkahelyedre és mit csinálsz?...” Valóban, az emberek nemigen tudják, hogy például egy biológus hogyan „kutat”, hogyan gondolkodik…

 – … És hogyan kutat, miként gondolkodik egy biológus?

– Az elsődleges cél, hogy a kutató szeressen egy probléma megoldásán gondolkodni. Az az ember ne jöjjön ide, akinek az az elsődleges célja, hogy azonnal sok pénzt keressen, vagy a professzori kinevezésre vágyakozik. De ha az a célja, hogy jobban megértsen egy problémát, ha az érdekli, hogy miként működnek a dolgok, ha örömöt okoz neki az ilyenféle gondolkodás, akkor érdemes kutatónak jelentkeznie. A témaválasztás szempontjából meg az a lényeg, hogy az olyan legyen, ami megéri, hogy az életét annak a témának a kutatására áldozza.

 – Előadásokat tart, a fiataloknak segít. Mivel szeretne foglalkozni a jövőben?

– Szeretnék különböző kutatási témákra koncentrálni. Bár a BioNTech cégtől, Németországból kilenc év után eljöttem, hogy Philadelphiában a férjemmel, a lányunk és a családja közelében lehessek, de nem szakadtam el teljesen Mainztól. Ott konzultáns és tanácsadó maradtam.

 – Miért fontos az olvasás?

– A kutató akkor tud új dolgokkal előrukkolni, ha tisztában van azzal, hol tart a tudomány az érdeklődési körébe tartozó területeken. A pandémia előtt naponta több órát olvastam, a hétvégékről nem is beszélve. Ez nagyon hiányzik. Ha látom, ki mit csinál és merre tart a tudományos területén, plusz ehhez hozzáteszem a saját elképzeléseimet, akkor jöhetnek új ötletek és megoldások.

 – Többször nyilatkozta, mennyire élvezte a laboratóriumi munkát. A kísérleteket és minden ahhoz kapcsolódó munkát a két kezével, maga végezte. Most, hogy a díjainak egy részéhez kapcsolódó pénzjutalommal kutatásokat finanszíroz, lesz-e módja labor-beli kísérletekre?

– Korábban kényszerűségből, ugyanakkor örömmel végeztem a laboratóriumi munkát. Kényszerűségből, mert nem volt pénzem arra, hogy munkatársakat fizessek. Ez limitálta a kísérletek számát. Ugyanakkor hatékonyabbá tette a munkát, mert nem mechanikusan végeztem a kísérleteket, minden részletre figyeltem, észrevettem például két eredmény között a szokatlan ismétlődést vagy különbséget is. Minden olyasmit, amelyen egy mechanikusan dolgozó munkatárs esetleg átsiklik. Laboratóriumom nincs. Az ötleteimet viszont megbeszélem például az ugyancsak a szegedi egyetemen végzett és doktorált, a University of Pennsylvanián dolgozó Pardi Norberttel vagy a BioNTech-nél maradt csapatommal. Küldök nekik cikkeket, megbeszéljük, egy-egy kísérleti eredménynek mi lehet a magyarázata.

 – Ön a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszora. Hogyan alakulnak a magyarországi, a szegedi egyetemi kutatási projektek és együttműködések?

– Pardi Norberttel közösen fogunk dolgozni a szegedi kutatói együttműködéseken. Remélem, hogy a közeljövőben sokkal több időm jut majd a projektek részletes kidolgozására és a kutatások elindítására!

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Sahin-Tóth István

Karikó Katalinnal, a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszorával kapcsolatos további információk elérhetőek az SZTE weboldalán, hírportálján, illetve az SZTE Klebelsberg Könyvtár honlapján.