„Beszélgessünk a nők helyzetéről és érvényesüléséről napjainkban az orvostudomány kutatási területein!” – javasolta a Doktoranduszok Országos Szövetsége OEO. Neves kutatónőket, köztük a szegedi egyetemen végzett, mára világhíressé lett biológust, Karikó Katalint kérték arra, hogy mutasson irányt a tudományos karrierre vágyó lányoknak és ifjú asszonyoknak. Az SZTE alumnája válaszolt a május első vasárnapján különösen aktuális kérdésre: „Hogyan egyeztethető össze egy anya életében a család és a munka?”
„Az egyik legnagyszerűbb magyar kutatónővel találkozhattok, akinek tudományos útja Kisújszállástól Szegeden és Philadelphián át Mainzig vezetett, a Pfizer-BioNTech Covid19 vakcina alapjául szolgáló módosított mRNS kifejlesztéséig” – foglalta dióhéjba Karikó Katalin életének több mint fél évszázadát a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) Orvostudományi és Egészségtudományi Osztály (OEO). – „A Széchenyi- és Rosenstiel Medical Research díjjal is kitüntetett kutatónő azon kevesek közé tartozik, akinek Richard Dawkins is Nobel-díjat adna. A tudományos életút, amit Karikó Katalin bejárt, nem mindig volt egyszerű, sőt sokszor igen nehéz helyzetekkel is szembesült. Ám ezekből olyan tapasztalok születtek, amelyek minden kutató elé példaként állíthatók.”
A 2021. április 24-én élőben közvetített, többszereplős, 11 órán át tartó program egésze megtekinthető a legnagyobb videomegosztó portálon. A „DOSZ OEO – Nők szerepe az orvostudomány élén” című videofelvétel záró fejezetében, a „10:08:06” ponttól az SZTE alumnája a főszereplő. Karikó Katalinnak a szegedi egyetemen végzett mai doktorandusz, a Covid19 járvány idején a szegedi oltópontokon önkénteskedő Dr. Szadai Leticia közvetítette a PhD hallgatók kérdéseit. Szó esett számos érdekes témáról: az elmúlt egy év történéseinek összegzésétől kezdve a Covid19 járványt megállítani hivatott vakcina hatásosságán át a PhD-hallgatóknak adható „anyai tanácsokig”.
Segített a bölcsi
– Már a terhesség idején is limitálnia kell a laboratóriumi munkát annak a nőnek, aki például – mint annak idején én is, radioaktív anyagokkal vagy – vegyszerekkel dolgozik – hívta föl a figyelmet Karikó Katalin, ahogy válaszolni kezdett a kérdésre: „A család hogyan egyeztethető össze a tudományos munkával?”
A bölcsőde jelentette a legnagyobb segítséget a család és a munka összeegyeztetésében a kutatói pályáját 1978-ban, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban doktoranduszként kezdő Karikó Katalin számára.
– Miután megszületett a lányom, már négy hónapos korában a bölcsődébe adtam – árulta el. Nagyon kedvezményes volt ez az ellátás a ’80-as évek elején. A gyermekorvos napi látogatása pedig biztonságot jelentett. Lehetett üzenő füzetbe írni azoknak, akikre rábízta az anya a gyermekét. A dolgozó nő úgy érezhette, hogy szakértők vigyáznak a kicsire, akit közösségben helyezett el. – A bölcsőde nagy segítség egy női pályán – összegzett.
Az 1985-ben kezdődő amerikai időszakban sem volt „tutujgatva” Karikó Katalin gyermeke.
– Reggel 5-6 órakor már a laboratóriumban kezdtem a napot. A kislányom már második-harmadik osztályos korában tudta, hogy egyedül kell felkelnie, fel kell öltöznie… Ha a férjem az éjszakai műszakból hazajött, elvitte az iskolába. Később már egyedül ment a buszmegállóba, ahol az iskolabusz felvette. Én pedig délután mentem érte az iskolába – idézte föl a napirendet.
Az eltérő műszakban dolgozó házaspár a gyerekükön „keresztül”, a lányuk „közvetítésével” beszélgetett.
– Azt kérdeztem a lányomtól délután: „Mit mondott Apád?” A férjem pedig azt kérdezte a lányunktól reggel: „Mit mondott Anyád?” – avatott be nevetve a családi kommunikáció elmúlt formájába. – A lényeg: együtt mindent meg lehet oldani…
Milyen családi anekdoták adódnak a dolgozó házaspár gyerekének önállóságra neveléséből?
– Nem láttam reggelente, hogy mibe öltözik a lányom. Így aztán előfordult, hogy amikor érte mentem délután az iskolába, látom: a lyukas nadrágja van rajta. Kérdeztem: „Miért ezt vetted fel az iskolába?” „Mert ez a kedvencem” – válaszolta.
Lehet-e példakép a szülő?
Szerencsés, ha az iskola- és egyetemválasztás is összefügg az anya munkahelyével.
– A tavaszi szünetben gyakran elvittem az irodámba. Játszott, amíg csináltam a dolgomat. Látta a lányom, mit dolgozom az egyetemen. Így aztán magától értetődően ő is a Pennsylvania Egyetemen végzett – ugrott egy nagyot az időben Karikó Katalin. – Azt gondolom, ha példát mutatunk a gyerekünknek, az elég.
Saját példaképeként a gimnáziumi biológia tanárát, dr. Tóth Albertet nevezte meg Karikó Katalin. Mondván: mindig azt szerette volna, ha annyit tud, mint a tanára.
– A biológia szakkörön levelet írtunk Selye Jánosnak Kanadába. Választ is kaptunk – csapott a levegőbe a diákkori élmény nagyszerűségét érzékeltetve. – Elolvastuk a stresszről szóló könyvét. Ebben Selye megfogalmazta: arra kell koncentrálnunk, amin tudunk változtatni. Ne pazaroljuk az energiánkat olyasmire, amire nincs hatásunk – összegezte, amit Selyétől már diákkorában megtanult. Elmondta: Selye vezette be a stressz fogalmát, amit addig csak a fizikában használtak…
Az arcfelismerő rendszeréről is nevezetes Cesare Lombroso munkásságának a megismerését is a gimnazista korabeli szakkörhöz kötötte. Ez az élmény oly maradandó volt, hogy amikor 35 évvel később, az amerikai egyetemen meglátta egy plakáton Lombroso nevét, belehallgatott a konferencia előadásba, mert kíváncsi volt: miként értékelik azt a tudóst, akiről ő már a kisújszállási gimnáziumban is sokat tanult.
– A szüleim is példaképeim voltak. Sokat dolgoztak és támogattak… Boldog gyerekkorom volt – emlékezett. – Tőlük láttam, hogy „keményen dolgozunk, csináljuk, amit kell...” Apukám kolbászt csinált, én meg a biológiát…
Olimpiai bajnok lányát, Francia Zsuzsannát megpróbálta befolyásolni, a kutatói pálya felé terelgetni? – kérdezték a huszonéves doktoranduszok. Az otthoni polcokon is fellelhető Nature, Science egy-egy érdekes cikkét a kezébe adta a tudós nő. Elolvasta a kislány. Megállapította, hogy érdekes, de visszaadta a lapot az édesanyjának. A kutatómunka nem keltette fel az érdeklődését…
– Az UPENN-en tanult, 2001-ben, egyetemistaként kezdett el evezni – mesélte a lánya sportkarrierje kezdetéről. Evezésben nyert két olimpián – 2008-ban és 2012-ben – is aranyérmet… Így aztán amikor engem akkoriban bemutattak egy új személynek, a kollegáim nem azt mondták, hogy „ő Karikó Kati, aki mRNS-sel foglalkozik”, hanem azt, hogy „az ő lánya az olimpiai bajnok Susan Francia” – kezdte nevetve az anekdotát. A történet úgy folytatódott, hogy mivel a lánya a University of California, Los Angeles, azaz az UCLA hallgatójaként szerzett egy közgazdasági MBA végzettséget is, és így egy olyan cégnél helyezkedett el, amely az RNS egy alkotó részének a gyártásával foglalkozik. – Most aztán fordult a kocka: a lányomat mutatják be úgy, hogy „Tudják-e, hogy az ő édesanyja a Karikó Kati?” – zárta a sikeres anya és a sikeres lány kapcsolatának jellemzését.
Csőlátás helyett Columbo-módszer
Sokat kell olvasnia a kutatónak. Analógia alapján jönnek az ötletek a felfedezéshez. A különböző ismeretek egyszer csak összeilleszkednek.
– Az a lényeg, hogy kutatási témának olyan területet kell választani, amiben az ember el tud mélyedni, és ami örömet okoz a számára – válaszolt arra a kérdésre, hogy: „Mit javasol egy kutatói karrierje elején járó PhD-hallgató számára?” – Mert ha élvezettel dolgozol, akkor nem érzed, hogy ez munka, mert ez lesz a hobbid is, ami foglalkoztat, amin gondolkodsz.
A kísérletezés élvezetes, mert az eredmény magyarázatot ad egy kérdésre, vagy még több kérdést felvet.
– Fölállítjuk a hipotézist, aztán lyukakat ütünk rajta, hogy megdöntsük a kiinduló feltételezést! – mutatta be munkamódszere lényegét. A csakis az „orvosi diagnózist” megerősítő szempontokra figyelés valójában csőlátás. Ehelyett azt javasolta, hogy az apró és az előzetes hipotézistől eltérő részletekre figyeljen föl a kutató, mint Columbo, akinek nyomozási módszerét alkalmazva fejthető meg a titok.
A nyomozás módszertana, illetve a tudományos megismerés szerkezete és logikai lépései hasonlóak.
Mit kutasson egy mai doktorandusz?
– Lehetséges, hogy ma még nem is létezik az a téma vagy dolog, aminek a mai doktorandusz majd az életét, a kutatómunkáját szenteli – jelentette ki Karikó Katalin.
1978-ban, amikor a szegedi egyemen szerzett biológus diplomájával az SZBK-ban kutatóként kezdte a karrierjét, az mRNS létezéséről tudtak, de az első fehérjét kódoló mRNS molekulát 1984-ben készítették el kémcsőben.
– Élvezd a munkád! Fontos, hogy örömet találj benne! – fogalmazta meg legfontosabb és általános tanácsát Karikó Katalin. – Ne a másikat nézd, viszonyítgasd a magadéhoz az előmenetelét, a fizetését és az elvégzett munka arányát. Nem szabad azzal törődni, hogy „én csináltam ezt az egészet, mégis a főnök prezentálja…” Az ilyen megközelítés elveszi a kedved attól, hogy koncentrálj: „Tudom. Csinálom!” – magyarázta. – Mert az összes ismeret, amit összegyűjtesz, a te fejedben van meg. Ha kisétálsz az ajtón, akkor viszed magaddal az új munkahelyre. Értéket generálsz az agyadban!
Talán „izzadságszagúnak” tűnhet kívülről, amit a laboratóriumban csinált Karikó Katalin. Ő nem így érzi, mert nagyon élvezte és élvezi a munkát, és soha nem tartotta kilátástalannak.
– Ha nem sikerül a kísérlet, az is egyfajta eredmény. Hazaszaladunk és gondolkodunk, utána nézünk a könyvtárban, és olvasunk, hogy rájöjjünk: mi lehet a kudarc magyarázata – sorolta. – Ha mindezt nem érdeklődéssel csinálod, más munka után kell nézned. A cél nem lehet az, hogy „meggazdagszom” vagy „híres leszek”. Egy kutató végső célja annyi lehet, hogy valamit megért a világból, ismeretet hoz létre, s ez valaki másnak az életét segíti – hangsúlyozta. – Ám nem biztos, hogy ezt a célt még az életében eléri a kutató…
„Mi?” helyett „Hogyan?”
30 éve a kutatómunka annyiból állt, hogy a sejtekhez hozzáadtak valamit, aztán leírták, mindebből „Mi?” lett. De hogy „hogyan történt?”, az „egy fekete doboz”volt. Most viszont a kutatás és a felfedezés lényege: a „Hogyan?”
– 2002 óta nem használok papírt. Minden cikket és kísérleti eredményt digitálisan tárolok és rendszerezek – árulta el a titkot. Még 8. osztályos korában töltőtollal írt egy dolgozatot az élőlényeket rendszerező Carl von Linné életéről. Talán a svéd természettudós hatására, Karikó Katalin is nagy rendszerező lett. – A PhD-hallgatóknak tartott egyik előadásomban elmondtam: egy Excel táblázatba gyűjtöm azokat a cikkeket, amelyeket elolvastam úgy, hogy egy sornyi mondattal leírom: számomra miért fontos az a cikk. Így aztán könnyen megtalálom a szükséges szakirodalmat, ha például arra vagyok kíváncsi: ki készített mRNS-t? Hasonlóképpen táblázatokba rendezem a kísérleteim eredményeit. Például öt év több száz állatkísérletét összegző táblázatból pillanatok alatt kiemelhető a válasz a kérdésre: „Kipróbáltuk-e az egerek esetében ezt vagy azt az anyagot, és mértünk-e közben ezt vagy azt?” „Filterezek” és pillanatok alatt kiemelhető az eredmény. Ehhez „könyvelőnek” kell ugyan lenned az olvasás, az adatgyűjtés, a kísérletek időszakában, de a befektetett energia megtérül az eredmények feldolgozásakor…
58 éves koráig egyetemen dolgozott Karikó Katalin. Az állása mindig addig tartott, míg le nem járt a pályázat, vagyis 3-4 évig. Amerikában annak, akinek nem sikerül támogatást szereznie, el kell mennie az egyetemről. Így aztán nagyobb a versengés a kutatók között, mint a kooperáció. Az egyetemi előmenetelben a cikkek száma számít, nem az, hogy mi a hatása vagy jelentősége egy közleménynek. És az a fontos hogy minél jobb legyen az önéletrajzod, minél több funkciód legyen… Ezek „önmagukért való dologok”.
– Üdítőnek számított, amit a BioNTech cégnél tapasztaltam: mindenki egy célért dolgozik. A betegnek amúgy sem számít, ki csinálta a gyógyszert, csak az a fontos, hogy legyen és hasson. Az is tetszett, hogy a mikroszkópot, amit nagyon szerettem volna már egy megrendelő aláírása után, másnap megkaptam – Hopsz! Alapítottam céget is… Tehát a kutatói lét minden formájába belekóstoltam.
Senki ne engedje, hogy valaki más határozza meg őt!
– Én tudom, ki vagyok. A munkában nagyon precíz és szigorú – jellemezte önmagát Karikó Katalin. – Mire vagyok a legbüszkébb? Arra vagyok a legbüszkébb, hogy megmaradtam ugyan olyan becsületesnek és őszintének, amilyen voltam…
SZTEinfo – Újszászi Ilona
Fotók: K. K., DOSZ – OEO
Korábban írtuk:
Anekdotázva mesélt egyetemi éveiről Karikó Katalin az SZTE KommCast adásában
Jácintok üzenete – Karikó Katalin a női siker titkáról
A Covid-19 elleni vakcináról Karikó Katalin is beszél a Discovery dokumentumfilmjében
A rangos amerikai Rosenstiel-díjat is elnyerte Karikó Katalin
„A nő, aki megmentheti a világot” – a francia BFMTV filmet készített Karikó Katalinról
Katalin Karikó, SZTE Alumna Receives Honorary Doctoral Degree from the University of Szeged
Az SZTE díszdoktori címet adományoz dr. Karikó Katalinnak, az egyetem öregdiákjának
A koronavírus elleni legígéretesebb vakcinafejlesztés megalapozója Karikó Katalin, az SZTE alumnusa
