Szegedi Tudományegyetem | Nők kontra férfiak a Szegedi Tudományegyetemen (3.)

Hírek, Események

SZTEhírek

Hírarchívum

2020. Október

Hírarchívum

pedagoguspalya_nyito

Nők kontra férfiak a Szegedi Tudományegyetemen (3.) – Még több fiút a pedagóguspályákra!

2020. október 05.

4 perc

Hogyan alakultak a nemi arányok a tanítók és a tanárok között? Dr. Fizel Natasát, az SZTE JGYPK Alkalmazott Pedagógiai Intézet, illetve a Szociálpedagógus-képző Tanszék vezetőjét kérdeztük.

Cikk nyomtatás

Link küldés

Az informatikai, mérnöki képzések mellett a felsőoktatásban több olyan szak is van, ahol éppen a fiúk aránya marad el lényegesen a lányokétól. Ilyen például a pedagógusképzés.

– Egy évtizedek óta elnőiesedett szakmáról beszélünk – kezdte elemzését dr. Fizel Natasa. – A második világháború után a nők munkába állásának elfogadásával, valamint a számukra is teljes körűen megnyíló oktatási rendszerrel párhuzamosan romlott a társadalmi és anyagi megbecsültsége a pedagóguspályának, a csecsemőgondozótól kezdve a tanítón át a középiskolai tanárig. Így lett fokozatosan e pálya minden ága „női szakmává”. Minél feljebb haladunk a gyerekek életkorával párhuzamosan az oktatási rendszerben, úgy egyre több férfit találunk. A fiúk ugyanis – ha egyáltalán a pedagóguspályát választják – jellemzően a magasabb presztízsű általános vagy középiskolai tanári pálya felé orientálódnak.

A gyermekek lányokra és fiúkra csoportosíthatók, ezért fontos lenne, hogy mindkét nembeli pedagógus foglalkozzon velük már egészen kis kortól. A férfiak és a nők teljesen más oldalról közelítik meg a gyerekeket, a gyereknevelést, még akkor is, ha azonos előzetes végzettséggel rendelkeznek; máshogy nevelik a velük azonos és az ellentétes nemű gyerekeket.

– A régebbi korokban tanítással elsősorban a teológiai pályát választók foglalkoztak, a papi, lelkészi hivatás elsajátításának része volt a pedagógia tanulása. A XVI. századtól kezdődően azokon a településeken nyílt kisiskola, ahol templom is működött. Az írástudás a férfiak kiváltsága volt, a kisiskolákba is döntő többségben fiúk jártak, így a lányok számára ez az út elérhetetlennek számított. Az I. Ratio Educationis első ízben kísérelt meg létrehozni egy egységes, állami oktatási-nevelési rendszert, ekkor a tanítók képzéséhez normaiskolákat állítottak fel. Hazánkban az első neveléstudományi tanszéket 1814-ben alapították, azonban még nem a középiskolai tanárképzés céljából. A pedagógiai képzés a két évfolyamos bölcsészkaron folyt, és az erre épülő jogi, orvosi, teológiai fakultás előkészítését szolgálta. A középiskolai tanárképzés megszervezése, az egyetemi tanárképző intézet létrehozása báró Eötvös József nevéhez fűződik – vázolta fel a tanárképzés történelmi aspektusait dr. Fizel Natasa.

1934/1935. tanévben az országban 142 polgári fiúiskola és 199 lányiskola működött, az iskolákban kb. 80%-ban a diákokkal megegyező nemű tanárok dolgoztak.

A pedagógusok nemek szerinti aránya:

elemi népiskolai tanítók 44%-a nő, 56%-a férfi;

polgári iskolai tanárok 62%-a nő, 38%-a férfi;

középiskolai tanerő 22%-a nő, 78%-a férfi;

főiskolákon és az egyetemeken csak elvétve oktatott nő.

Az 1930-as évek elején a mai SZTE JGYPK jogelőd intézményében, az Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán például kizárólag a lányoknak szóló Testgyakorlás kurzust tartotta női oktató.

– Az 50-es évektől kezdve a lányok egyre nagyobb arányban kerülhettek be az oktatási rendszer minden szintjére, és egyre elfogadottabb lett a nők munkavállalása is – ecsetelte a hirtelen növekedés okait dr. Fizel Natasa. – A gyerekekkel való foglalkozás hagyományosan női feladatnak minősült, és mivel nagyszámú képzett nő került ki az oktatási rendszerből, így elárasztották a pályát.

Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karnak jelenleg is jóval több női hallgatója van mind az óvópedagógia, mind a tanító, a gyógypedagógia vagy a szociálpedagógia szakokon, de időről időre felbukkan néhány – a választott pálya iránt elkötelezett – fiú is, akik rendszerint sikerélménnyel gazdagodva térnek vissza a gyakorlatokról.