Több mint felolvasóest: videoklipeken Benkő Imola Orsolya írásai

A pályájuk elején járó, a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott író alkotókat mutatott be a 94. Ünnepi Könyvhét SZTE-s program-sorozata. A Szegedi Tudományegyetem magyar – színháztudomány szakján diplomázó, most verselőként és prózaíróként bemutatkozó Benkő Imola Orsolya a válaszadásba bevonta alkotótársait, diákjait is, majd szót kapott a ZUG Művészeti tetthely közönsége is.

A ZUG színházi és művészeti tetthely a Homo Ludens Project alkatóinak az otthona

*

Hallgassa-nézze!

„A szívhangom megszökött

egy kamionos mellett lüktet, felszisszent egy Borsodit,

belekortyol, fintorog, kivágja az ablakon, utána ugrik

(…)

a szívhangom keresi magát, játszik, utálkozik, megáll:

a szívhangom kiegyenesedő görbe.”

Hallgassa-nézze! A helikon.ro portálon megjelent Benkő Imola Orsolya-vers lüktetett a ZUG Színházi és Összművészeti tetthely terében, Szilágyi Szabolcs előadásában, képi montázsaival és Nahóczki Viktor hangfestésével.

Szilágyi Szabolcs

A Gyűrődésekben „fokozatosan komorulnak el a képek, fölbukkan a traumatikus élményeket is hozó iskola épülete, majd a véres történelmi félmúlt; a legnyugtalanítóbb, egyszersmind legerősebb képek pedig a vers végére maradnak; egy öngyilkos rokon halott teste, majd a húg szülése, a fájdalomtól kitágult pupillával” – írta a Benkő Imola Orsolya verséről a Tiszatáj 2023 januári számát szemléző Bodrogi Csongor. A szöveget a szerző és a húga, Csurgóné Benkő Zsuzsa mondta el, a Szilágyi – Nahóczki páros képi-hangi kiegészítéseivel.

*

A ZUG-beli közönség is bekapcsolódott Benkő Imola Orsolya és Újszászi Ilona beszélgetésébe, hiszen ez a könyvheti program „Több mint felolvasóest”

Újszászi Ilona: – Kulcsvers-e A szívhangom megszökött vagy a Gyűrődések?

Benkő Imola Orsolya: – Nem gondolom kulcsversnek ezeket az írásaimat, hiszen még nagyon az elején járok az írói utamnak.

Ú. I.: – Hogyan születik a vers és a próza?

B. I. O.: – Nagy erővel próbálom feldolgozni az elmúlt negyven évemet. Remélem, másoknak is meghatározó élményt jelentenek a történeteimben elmesélt élmények. Fontosnak tartom, hogy tudjak beszélni a családban összegyűlt történetekről, de nincs bennem olyan törekvés, hogy olyan kulcsfontosságú témákról írjak, amelyek megfogalmazásához még nincs meg az eszköztáram.

Ú. I.: – Az írásaid meghatározó témája a család. Ez kiderül a különböző internetes fórumokon eddig megjelent szövegeidből is. Mióta írsz?

B. I. O.: – Ha nincs a férjem, akkor nem jut eszembe, hogy írjak. Bár elsős korom óta egészen 19 éves koromig írtam szövegeket. De nagyon rossz szövegeket. A mai szemmel nézve: használhatatlan szövegeket. Tíz éve, amikor megismerkedtünk, megkérdezte: Mért nem írsz? Akkor azt válaszoltam: Nincs időm… Aztán a ZUG-ban tartott prózaíró kurzusok hatására újrarendeztem az életemet. 2020-ban, a Szegedi Tudományegyetem bölcsész karán oktató Szilasi László prózaíró kurzusán kaptam lendületet.

Ú. I.: – Milyen műfajokban próbáltad ki magad?

B. I. O.: – Úgy vagyok ezzel is, mint a színházzal: érdemes sok műfajban írni, alkotni. Egy dolog nem érdekel: a drámaírás.

Ú. I.: – Holott írásaid, a képalkotásod nagyon „filmes”, vagyis mintha a szövegeid szereplőit is rendezőként igazgatva szerkesztenéd a prózáidat.

B. I. O.: – Ezt már több olvasóm is jelezte. Holott erre, a rendezői szerepkörömre nem szoktam gondolni, amikor írok. Viszont utólag nagyon gondosan csiszolom a szövegeimet. Tehát leírom hirtelen, amit gondolok, s aztán utólag nagyon hosszan nyesegetem a szöveget. Erre mondja nekem és másoknak is Szilasi: Miért gondolod, hogy jobb író vagy két hét múlva, mint azelőtt?

Ú. I.: – Új műfajt is teremtett a Homo Ludens Project a „Szövegdiszkóval”, az előadással, ahol az irodalom, a képzőművészet, a film, az intermédia művészet, a színház eszköztára összefonódik?

B. I. O.: – Nahóczki Viktor élőben keveri rá a zenét, Szilágyi Szabolcs, vagyis Szasza pedig elolvassa a szövegeket és képeket tesz hozzá. Ennyi.

Szilágyi Szabolcs: – A Homo Ludens Project képzőművészeti produkciójaként több művészeti ág jelenlétével szólalnak meg a versek. Más helyeken, például a Grand Cafe-ban is hasonló alkotói irány például a Ráolvasás-sorozattal.

Uzsi és limonádé várta a Benkő Imola Orsolya írásai alapján készült „Több mint felolvasóest” közönségét

Ú. I.: – Ez az olvasás népszerűsítésének egy új iránya? Olvasnak-e, mit olvasnak ma a tinik? Mi a tapasztalatod középiskolás tanárként?

B. I. O.: – Sokan nem olvasnak. De akik olvasnak, azok valamilyen elkötelezettségből. Igaz? – kérdezem a felolvasóestemet megtisztelő diákjaimtól.

István Béla: – A fiatalok olvasnak, de csak azt, ami felkelti az érdeklődésüket, leköti a figyelmüket. Sok a behatás a külvilágból, ezért azt a szöveget olvassuk, ami valóban megfogó.

Csoma Dalma: – Két véglet létezik: van, aki nagyon sokat olvas; van, aki semmit.

Ú. I.: – A ZUG Színházi és Összművészeti Tetthely, e könyvheti program helyszíne mit tehet hozzá egy szöveghez?

B. I. O.: – Ami a képernyőn megjelenik segít ránézni a hétköznapokra.

Ú. I.: – A kreatív írás kurzust bemutattuk a 91. Ünnepi Könyvhéten. Akkor kiderült, hogy naplóírással is próbálkoztatok. Erről a hétről született-e naplóbejegyzése Benkő Imola Orsolyának?

B. I. O.: – Egyáltalán nem írok naplót. Kipróbáltuk a szépírás kurzuson, mert Szilasi László azt állítja, hogy a napló is szépírói műfaj, elég csak Márai Sándor Naplóját említeni példaként. Látszólag rögzíti a hétköznapjainkat, de arra tanít, hogy miként tudjuk irodalmi műként olvasni. Példának Márai naplóit említettük, mert annak az életműnek a legerőteljesebb darabjai naplók.

Ú. I.: – Az írás az olvasással kezdődik. Mi az az olvasmány élmény, amit másoknak is ajánlanál?

B. I. O.: – A kortárs szegedi írók fontosak számomra, most nem sorolom, nehogy sértődés essék, ha kihagyok bárkit, akit nagyon szeretek, tisztelek. Aki meghatározó számomra, az Esterházy Péter. Nem írásmódra, hanem gondolkodásmódra utalok. Erről az útról nagyon nehéz letérnem. Az irodalom sokfajta görbületet mutat. Legutóbb Visky András: Kitelepítése hatott rám, de nagyon. Remélem, hogy a Tricikli irodalmi fesztivál szegedi programján találkozhatunk, s arról is hallunk majd, hogy az önéletírás akár költészet is lehet, mint ahogy azt Tóth Krisztina megjelölte. Amin most dolgozom, abban nagyon sok az önéletrajzi elem, fikcióval keverve. Nehéz ellépni a nagy elődöktől.

A temesvári forradalom meghatározó élmény...

Ú. I.: – A romániai történelem egy kevéssé ismert részletéről, a kitelepítésről szól Visky András szövege, aki kisgyerekként élte át ezt a traumát. Benkő Imola számára hasonlóan meghatározó élmény a „temesvári forradalomnak” is nevezett puccs. Mit jelent Temesvár és Szeged a most induló író számára?

B. I. O.: – Nincsenek egymástól messze. Temesvár azért fontos, mert ott éltem át tíz évesen a forradalmat. Ezek után – akár akarom, akár nem – a gondolkodásom „forradalmi” maradt… Állandóan lázadozom, nem tudom befogni a számat. Vagyis áthoztam Temesvárról Szegedre az ott megélt „forradalmi gondolkodást”. Örülök, hogy itt hasonló, szabadságra törekvő és a sokféleséget számon tartó és megbecsülő gondolkodásmódot tapasztalok. Igaz, nem is tudnék olyan helyen élni, ahol állandó a kirekesztettség. Azért azon el szoktam gondolkodni, hogy a szüleim a Bánságból miért csak az Alföldig menekültek, miért nem egy hegyes vidékre, miért nem egy másik országba. Talán az a válasz, hogy itt van dolgom.

*

„A repülő felhasítja az eget, ahogy téged a bizonytalanság. Viszed magaddal apád fátyolos tekintetét, anyád sűrű sóhajait. Nézed fentről a megapoliszt, gyöngyházszínű sziget, fényes, tükrös tornyai csiklandozzák a repülő hasát, ahogy téged a kíváncsiság, amikor végre megérkezel. De a kíváncsiságot gyorsan felváltja a gyomorgörcs, amikor a kócos szemöldökű, szeplős egyenruhás elé érsz, ellenőrzésre. (…)”

*

Ú. I.: – A műfaji sokszínűség jegyében az Élet és Irodalomban napvilágot látott Benkő Imola Orsolya-mű, a Hűtlenség élő videoklipje után adódik a kérdés: a nagy utazásnak mi a háttere? Mit tett hozzád ez az utazás?

B. I. O.: – Másodéves egyetemista voltam, amikor halasztottam egy évet, a barátommal együtt, s engedtem a nyomásnak: elmentünk pénzt keresni Amerikába. A szöveg fikció, ám benne van a hazajönni akarásom… Mit akarok csinálni? A válasz New Yorkban fogalmazódott meg, hogy alternatív színházat – néha provokatívat, máskor humorosat – akarok csinálni… Hármasikrekre vigyáztam, s amikor letettem a gyerekeket, leírtam, milyen színházat szeretnék, s lerajzoltam a térformákat, ahol a dolgok egészen másképpen néznek ki, mint egy frontális színházban… Szoktam is ajánlani a tanítványaimnak: Ha nem tudod, mit akarsz, menj el külföldre egy évre, s megtapasztalod, hogy mit tudsz kezdeni magaddal úgy, hogy egy részed otthon maradt. Ha jól tudtunk gyökeret verni, akkor azok a gyökerek nem engedik az elszakadást abból a közegből, ahol a család és a barátok élnek.

Ú. I.: – A szöveget kísérő képeken feltűnt nagyszüleid köpeci háza. Ők Svédországban élték meg az életük utolsó húsz évét.

Ú. I.: – A nagy utazás után milyen utazást tervezel? Kifejezi ezt a Komatózis, a készülő Az arany szárítókötél című családregény részlete?

B. I. O.: – Úgy néz ki, mint egy családregény, de én inkább egy verziótörténetet írok. Sokat agyalok azon, hogyan lehet úgy megírni a családtörténetet, hogy az egyik így emlékszik, a másik úgy ugyanarra az esetre, s közben a végletekig elviszem a sztorit addig a pontig, ahogy a valóságban biztos, hogy nem történhetett meg. Igyekszem megcsavarni és megkérdőjelezni az eredeti történeteket.

Ú. I.: – Az arany szárítókötél című kisprózádban is az „Apám” a főszereplő. Mit szólnak a szüleid ahhoz, hogy a szövegeid meghatározó szereplői?

B. I. O.: – Nem ismernek minden részletet. Anyukám, de a család többi tagja sem ismeri azt a regényrészletet, amikor leírom, hogyan veszítette el a szüzességét anyám… Egyébként a családi történetek nálunk folyamatosan újra íródnak, mert ezekről a sztorikról újra és újra hallunk, más-más személytől, más-más részlettel kiegészítve vagy kicsit megcsonkítva, átírva. Törekszem arra, hogy ezeken keresztül olyan társadalmi kérdések is megjelenjenek ebben a könyvben, amiket mindannyian fontosnak érzünk. Például a Komatózis, a pálinka családi története ilyen.

Ú. I.: – Mondják: mindenkiben van legalább egy regény, egy családregény. Ez kimeríthetetlen forrás? Próbálkozol-e más ihletadó forrást megnyitni?

B. I. O.: – Igen. A készülő regényembe bekerül majd egy csomó spam. A verziótörténetet úgy értem, mint a számítógépes program, amit mindig frissítenek egy újabb, egy jobb verziójára. Ebből következően a regényfolyamba kerülnek olyan történetek is, amelyek nem kapcsolódnak a családhoz. Ezért remélem, hogy sikerül olyan utat találnom a történetfolyamomnak, ami nem „csak egy” családtörténet!

Ú. I.: – A különböző online felületeken megjelent szövegekből készül Benkő Imola Orsolya első, nyomtatásban is megjelenő kötete vagy a regényével lép a könyvpiacra?

B. I. O.: – Megfordult a fejemben egy novelláskötet terve, de nem tudtam tematizálni a meglévő szövegeimet, vagyis nem találtam köztük azt a kapcsolatot, ami úgy egybefűzné ezeket a prózákat, hogy ha kiadó lennék, érdekelne. Most hagyom, hogy fölbuzogjanak ezek a fiktív és félfiktív családtörténetek. Azt hiszem, ezekből hamarabb lesz könyv, mint a novellákból.

Ú. I.: – Furcsa utat jársz be első kötetes szerzőként. Sok interetes felületen jelennek meg írásaid. Az egyik utolsó iskolai közegben játszódik. Hogyan fér össze ma az egy iskolai közegben, hogy a tanárnő írónő is?

B. I. O.: – Többnyire elfogadják az írásaimat a lapok. Ha nem, akkor megpróbálok rájönni a miértre. Nem vagyok sértődékeny, ezt egyébként is megtanulja a színházban az ember. Inspirációs viszony jellemzi a két szerepkörömet. A kötelező irodalom értelmezését mindig úgy kezdem feldolgozni, hogy elmondják a diákok, mit gondolnak. Elemzési szempontokat tanítok, ami valójában gondolkodásmódot tanít.

Béla és Dalma: – Amit tanárként megláttunk benne, azok visszaköszönnek a szövegeiben.

*

Az időzítés csodája

„Jude Law, a méltán híres filmcsillag, fiatal lányok és háziasszonyok bálványa, a megtestesült szépség és ragyogó intelligencia földi mása, na szóval ez az égi lény, kora reggel a Tevere habjain kocogott, majd levezetésként sétált kicsit a fodrozódó vízen, a járókelők és a sajtó legnagyobb ámulatára. Miután elunta, hogy már ilyen korán szenzációs hír lett, levette a reverendát és a parton félmeztelenül súlyzós edzést végzett. (…)”

Biztonsági másolat

*

A mobiltelefon képernyőről olvasott a szerző, aztán a szerző húga. Taps… Taps… Taps…

A közönség megmozdult. Sokan felálltak. Mások üldögélve beszélgettek. Mindenki sütizett és limonádét kortyolgatott…

A Benkő tanárnő diákjai is eljöttek Benkő Imola Orsolya = BIO könyvheti programjára

– Mennyiben női próza egy nő által írt szöveg? – kérdezte önmagától is a novellák hatása alatt álló Erdélyi Ágnes. – Imola szövege – elbeszélői hangja és témái, érzékenysége, karakterei, öniróniája, a mondatok dallama miatt is – női próza… Szeged hármashatár helyzete és a közeli nagyvárosok közelsége nagyon jó, hogy megjelenik. Fontos, hogy Szeged ott van, ahol van, és Ti itt vagytok!

Folytatódott a sütivadászat… Benkő Imola Orsolya első önálló szerzői estje duruzsoló beszélgetésfoszlányokkal, gurgulázó nevetéshullámokkal haladt a zárópont felé.

– A negyvenes életút-középi válság elért. Telítődtem a színházzal. Szükségem volt egy új útra. Ez az írás. Ugyanakkor a színházat nem tudom abbahagyni… – mutatott körbe Benkő Imola Orsolya. – Mint alkotóközösség elkezdtünk átállni arra, hogy csak azt csináljuk, amit szeretünk. Kiemelt szerep jut a közösségi alkotásnak, minek a műfajai nyitottak… Meddig maradhatunk a ZUG-ban? Az a szegedi közgyűlés júliusi döntésétől függ…

Cs. Lantos Ágnes

Fotó: Homo Ludens Project

A 94. Ünnepi Könyvhét programjairól írtuk:

Ráolvasás – Szijj Ferenc Ritka események című verskötetéről

Varázslatos ismeretterjesztés, nem csak gyerekeknek – könyvünnep Löffler Zsuzsanna meseíróval

Összegzés a 94. Ünnepi Könyvhétről – a szegedi főszervező, a Somogyi-könyvtár szemszögéből

A rózsa bűvöletében – Géczi János legújabb verskötetének olvasatai

A (mű)fordítás színe és visszája – A Tömörkény gimi rendhagyó tanóráján Nagy Gergely ajánlott olvasmányokat Salingertől kezdve Rowlingon át Handlerig

A szegedi egyetemen járt „A Fiú” – Kontra Ferenc novellafüzére könyvünnepi ajándék

Az SZTE alumnus könyvszerzői, műfordítói és bloggerei az olvasókért – beindult a 94. Ünnepi Könyvhét

Az SZTE a 94. Ünnepi Könyvhéten: a kreatív írás és a műfordítás szépségeitől az olvasás gyönyörűségéig

A Módszertani Közlemények különszámának bemutatója a 94. Ünnepi Könyvhéten! - Galériával

94. Ünnepi Könyvhét és 22. Gyermekkönyvnapok Szegeden - Az SZTE BTK-hoz kapcsolódó programok

Mesekönyvet írtak a szegedi Gyermekintenzív Osztályról