Ráolvasás – Szijj Ferenc Ritka események című verskötetéről

„Előszóként” ajánló Erdélyi Ágnestől, az SZTE Móra Ferenc Kollégium legendás tanárától, a Grand Cafe alapítójától:
„Mondhatjuk azt egy eseményre, hogy különleges? Mondhatjuk egy életműre?
Szijj Ferenc jelenlétére a kortárs irodalmi életben mindenképpen. Költészete, prózája mélyen elkötelezett az ember/társadalom/közösség kifosztottságának felmutatásáért. Szikár, precízen szerkesztő, ám személyes tétet vállaló írásmodora mögött az igazságkeresés szenvedélye rejtőzik, még ha ironikusan, rezignáltan, keserűen is. Talán kevesen tudják, ő is Szegedről indult. Itt volt magyar német szakos egyetemista a 80-as évek elején, amikor fellángoltak a diákmozgalmak, és amikor a zárkózott, kevés szavú Szijj Feri – mert nem tehetett mást – ezek egyik teoretikusa, meghatározó előrevivője lett. Elkerült aztán ő is Szegedről. Írói, fordítói munkásságát figyelemmel kísérjük, szeretettel várjuk, talán érzi egy kicsit, hogy hazajön.”

Szijj Ferenc a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-német szakán tanult (1978-1984), diplomázott... Fotó: Paksi Endre

*

Szijj Ferenc: Ritka események (Magvető) – kötetbemutató a Ráolvasás zenés irodalmi sorozat keretében. A szerzővel Mikola Gyöngyi irodalomtörténész, az SZTE BTK Orosz Filológiai Tanszék munkatársa beszélgetett. Fotó: Paksi Endre

Mikola Gyöngyi: – Verskötet a Ritka események, Szijj Ferenc legújabb verseskötete, a fülszöveg szerint. Ám rövid prózának, történeteknek, esetleg szövegverseknek is nevezhetők ezek a szövegek? Ez a kötet párbeszédet kezdeményez-e azzal az irodalmi hagyománnyal, amit Franz Kafka, Samuel Beckett kezdeményezett, a magyar irodalomban a korai Tolnai Ottó vagy Petri György és Solymosi Bálint lírája fémjelez? Mondhatjuk, hogy ez groteszk, abszurd próza vagy prózavers?
Szijj Ferenc: – Ezek nem prózaversek. Ezek a szövegek számomra versek. Mitől? … Sorolhatnám… Németh László is megírta már, hogy a magyar költészetben létezik a tagoló vers…
„Egész télen árnyékban van a völgy.
Mondják, hogy emiatt szomorúak itt
az emberek a születésüktől fogva
a halálukig: szomorúan házasodnak,
szomorúan szülnek, és szomorúan
ünnepelnek meg minden
állami jubileumot. De lehet.
hogy ez a szomorúság régebbi dolog.”

M. Gy.: – Milyen kulturális hagyományba kódolható ez a kötet?
Sz. F.: – Kulturális tradícióban nem gondolkodtam. Ha ez mégis felfedezhető, akkor az tudattalanul történt. Külső indíttatású a kötet. Egy svájci író történeteként mesélte nekem valaki, hogy az író szülőfaluja, a hegyek között, egész télen árnyékban volt. Ez a kép nagyon megfogott. Kibontakozott előttem egy olyan mentalitás, aminek ez az előzménye. Mint ahogy az egész világnak, ami minket körülvesz, megvannak az előzményei: a régi nagyságok, amiket én átfordítok régi kicsinységekre, lefojtottságra.
„Az egyszerű tébolyban lévő kötőanyag
tart minket össze ebben a kert- és vadonszövetségben. (…)”

Szijj Ferenc és Mikola Gyöngyi együtt bontották ki, mit jelent: Ritka események. Fotó: Újszászi Ilona

M. Gy.: – Ha a cím – Ritka események – magyarázatát keressük, akkor kiderül: háromszor 99 vers alkotja a kötetet. Ez a nagy szám aláaknázza-e a címet? Az első, a Kötőanyag című vers előre vetíti: meghökkentő esetekről szól ez a kötet. Ez azt is megkérdőjelezi, hogy a leírt történetek események-e, vagy inkább egy elképzelt mentális térkép leírása ez a kötet?
Sz. F.: – A normális mindennapok mögött mennyi szürreális dolog rejtőzhet? Időről-időre kiderül, hogy egészen vad lélektani furcsaságok, mentális ferdülések, szürreális félelmek léteznek. Erre rájátszik, hogy nosztalgikusan érzek a klasszikus avantgárd irodalom, a szürrealizmus iránt.
„Bizonyos éjjeleken meg lehet látni
a hold és a csillagok mögött
a világegyetem jéghideg háttérfényét,
de ne felejtsünk el szögmérőt és logarlécet is
magunkkal vinni a megfigyelőgödörbe.”

M. Gy.: – Mint minden nagy és jó könyvet, a Ritka eseményeket is többször kell olvasni, hogy átláthatóvá váljon a bonyolult utalásrendszer. Sokféle motívum ismétlődik és felel egymásnak a versek között… Arany János: Családi kör című verse idéződött föl bennem… Aztán egyszerre hátborzongató és ironikus hatást kelt a szöveg: a szereplők tudják, hogy téves előfeltevés alapján cselekszenek, miközben néha tévesen gondolják, hogy mi a hamis. Ha ezek alapján cselekszenek, akkor végképp beleütköznek valami nagyobb dologba, amit valóságnak nevezhetünk. Mennyire hangszerelte a szerző ironikusra a szövegeket?
Sz. F.: – Van affinitásom az ilyen jellegű szövegek iránt. Egy olyan világot képzeltem el, ami furcsán működik: a hamis előfeltevésekből téves következtetéseket vonnak le. Egyrészt a működő közösség, másrészt egy-egy individuum, aki kicsit elveszett ebben a valóságnak látszó valamiben, miközben erről a valóságról sem tudjuk, micsoda.
„Vitorlaégetés az Akasztófadombon
Harsonaszóval, zászlóégetéssel
és gázos lufik eregetésével.
A lufikban rövid üzenet
a fontosabb világnyelveken:
’Hozzánk ne jöjjön senki.’”

M. Gy.: – A szomorúság motívuma nagyon erős ebben a kötetben. A másik meghatározó elem a zártság: akik itt élnek, nem akarnak kilépni vagy kilátni a völgyből. A harmadik elem az utazás, az elvágyódás. Ám az olvasói várakozáshoz képest kizökkentő fordulatok jellemzik a szöveget. Ez az irónia egyik forrása. Például: miért olyan meghatározó motívum a „ceglédi kanna”?
Sz. F.: – A gyerekkoromból ismert, a népzenészek által megszólaltatható „hangszer” a „ceglédi kanna”. Az amforára emlékeztető, fémlemezből készült kanna, aminek a felfordított „födőjéből” inni is lehetett.
„Látod, az az asszony a felejtésbe őrült bele. (…)”

M. Gy.: – A Mészöly Miklós: Megbocsátás című művében meglévő „fertőző magyar szomorúság” mellett a téboly is fertőző ebben az árnyékos völgyben. Íróként mekkora kihívás a téboly meghatározása? Mit nevez tébolynak?
Sz. F.: – Az a játék, hogy a tébolyt miként ágyazhatjuk bele a hétköznapok „normalitásába”. Úgy, hogy a hatalmi viszonyokat is megmutatjuk: a „boltos” és a „kocsmáros” leuralja az embereket, akik hagyják. Az elzárkózás megmutatása: „Nehogy ide jöjjön valaki!”, „Nekünk nehogy el kelljen mennünk valahova”. Egy lokalizált világban a nemzeti elzárkózás és öntörvényűség miként működik. Végighúzódik az egész szövegen egy zenei motívum, de visszaélnek vele…
„Mennyi mindent betemettek errefelé,
észrevehetjük, ha jól figyelünk séta közben:
gödröket, árkokat, törmelékből rakott
dombokat, toronyházat, régi hullámvasutat.
Nőtt rajtuk fű, bozót, erdő, és már-már
olyan mindegyik hely, mintha valami
ritka természeti változás hozta volna létre
valamikor régen, amikor még
nem is élt ember a földön.”

M. Gy.: – Ez a tér egy halálvölgy, ahol nagyon sokat temetnek. Erős a háborús pszichózis, de nem világos az ott lakók számára, hogy ki az ellenség. Előre vetítődik egy csendes katasztrófa, amiben a völgylakók élnek?
Sz. F.: – Ez csendes háború, ami a „körkörös elzárkózás” következménye. A normalitásból fakadó katasztrófa…
„Annyira magamra vagyok hagyatva,
hogy az állataim is megérzik. (…)”

M. Gy.: – A tudatlanság is fontos dimenzió ebben a térben. Két vers, amiben megismerjük a „tudatlan postást” és a „szeleburdi káplánt”…
Sz. F.: – Tudatlanok vagy képtelenek valamit megcsinálni. Fontos élményem, hogy valami egyszerű dolog megcsinálása is lehet képtelenség – bénaság vagy korlátozottság miatt. Ez közösségi szinten is jelen van, mint ahogy egyéni szinten is.
„Összeírják a véletleneket. A hónap
végéig lehet bejelentést tenni,
utána szúrópróba-szerűen ellenőriznek.”

M. Gy.: – Egy ilyen szinten felvethető-e a felelősség kérdése? Hiszen a történés helyszíne és ideje nem azonosítható be pontosan, reáliák alapján.
Sz. F.: – A felelősség fontos egyéni és közösségi szinten is. De ebben a lehetséges világban a felelősség nem létezik.
„Mi csak az ujjainkkal tudunk számolni,
de amihez nekünk kell, ahhoz elég.
Hanem a kocsmáros már gombokat használ, (…)”

M. Gy.: – A Kirakatverseny című vers jól jellemzi ennek a völgynek a világát, ahol az agresszió, az ellenállás képessége alacsony…
Sz. F.: – Ebben a világban agresszió sincs. Három szint létezik: az individuális, a közösségi szint, ami a völgyhöz kapcsolódik és létezik egy tágabb kör…
„Elég, ha ránézünk egy kenyérpirítóra,
máris sejthetjük, hogy két világ van,
az egyikben mi élünk, a másikban
a rosszul sikerült másolatunk, akinek
nem veszi be a százasát a kávéautomata,
és leköpik a cipőjét a focimeccsen, (…)”

M. Gy.: – De egymásra hatnak a különböző szintek, mint Gogolnál: oda-vissza hatnak.
Sz. F.: – Egyéni szinten elveszettség és teljes bizonytalanság van, ezért nem lehet szó agresszióról. Kis közösségi szinten hatalmi játszmák zajlanak, de verbálisan vannak leuralva az emberek, finomabbak a hatalmi játszmák. A harmadik szinten már megjelenik a militarista fantázia, a téveszme, az agresszió. Lépcsőzetesség és oda-vissza játék működik ebben a világban.
„Madárjelmezben szállok fel,
de nagyon nehéz a repülés…”

M. Gy.: – Gyönyörű metaforával zárul a kötet a Repülés című versben…
Sz. F.: – A fantázia, a képzelet és a vágyak se tudnak messzire terjedni ebben a világban. Az emlékezet is tiltott ebben a világban, de a jövőről való elképzelés is kétséges.
„Eddig még mindenki pórul járt,
aki el akart innen menni. (…)”

M. Gy.: – Mi lesz a sorsa ennek a völgynek? Kihal?
Sz. F.: – Nincs benne ebben a világban a jövő. 1989-ben volt egy reménységünk: változni fog minden. Ám kiderült: valami alapvető dolog nem, vagy csak nagyon kevéssé változik. Ezt a tapasztalatot kellett mozgatnom a háttérben, miközben a konkrét képeket és szereplőket foglyul kellett ejtenem. A Ritka események cím azt is jelenti, hogy egyszeri, vagyis ritka, tulajdonképpen véletlen történet… Az egész világ egy véletlen eredménye. Mint ahogy az élet is: véletlen. Véletlen, s lehet, hogy nem is igaz. Szimuláció. Mint ahogy az is lehet, hogy egy párhuzamos világ. Mindez vigasztaló: nem is annyira komoly, csak egy lehetséges történet a Ritka események.
„A véletlen egy másik univerzum
futó érintkezése a miénkkel. (…)”

*

„Utószó": Szijj Ferenc felolvasott a Ritka események kötet versei közül néhányat, Szokola Vince gitárkíséretével.
Szijj Ferenc válogatása:
Veszedelmek
„Időnként jött egy üzenet, hogy ilyen veszedelem
vagy olyan katasztrófa készülődik,
(…)
megvolt nekünk a magunk baja a telekhatárok
körüli örökös vitánkkal, és igazunk is lett,
mert minket elkerültek a veszedelmek
és katasztrófák, amelyik meg nem,
úgyse tehettünk volna ellene semmit.”

A karmester
A világ legritkább eseményei
Ilyen a világ
Válogatás
Élménybeszámoló
Vámszedés
Fenn a fán
Nevek
A gyerekek szomorúsága
Ugyanez az élet
Adósságok

Lejegyezte, az idézeteket válogatta: Újszászi Ilona
Fotó: Paksi Endre, Ú. I.

A 94. Ünnepi Könyvhét programjairól írtuk:

Varázslatos ismeretterjesztés, nem csak gyerekeknek – könyvünnep Löffler Zsuzsanna meseíróval

Összegzés a 94. Ünnepi Könyvhétről – a szegedi főszervező, a Somogyi-könyvtár szemszögéből

A rózsa bűvöletében – Géczi János legújabb verskötetének olvasatai

A (mű)fordítás színe és visszája – A Tömörkény gimi rendhagyó tanóráján Nagy Gergely ajánlott olvasmányokat Salingertől kezdve Rowlingon át Handlerig

A szegedi egyetemen járt „A Fiú” – Kontra Ferenc novellafüzére könyvünnepi ajándék

Az SZTE alumnus könyvszerzői, műfordítói és bloggerei az olvasókért – beindult a 94. Ünnepi Könyvhét

Az SZTE a 94. Ünnepi Könyvhéten: a kreatív írás és a műfordítás szépségeitől az olvasás gyönyörűségéig

A Módszertani Közlemények különszámának bemutatója a 94. Ünnepi Könyvhéten! - Galériával

94. Ünnepi Könyvhét és 22. Gyermekkönyvnapok Szegeden - Az SZTE BTK-hoz kapcsolódó programok

Mesekönyvet írtak a szegedi Gyermekintenzív Osztályról