A kultúra és a csapatszellem ereje – interjú a Szegedi Szabadtéri Játékok önkénteseivel

A kultúra szeretete összeköti az embereket az önkéntes munkában is. Hamza Vanessa, Mucsi Tímea és Nádas Nikoletta a Szegedi Tudományegyetem diplomása, valamint Hevesi Zoltán már hat esztendeje részese egy összetartó önkéntes csapatnak. Az évek alatt fantasztikus élményekkel gazdagodtak, szoros barátságokat kötöttek és a színházi kulisszák mögé is betekintést nyertek. A kultúra és a csapatszellem évről-évről visszahozza őket a „Szabadtérire”.

„Közös pontunk a színházszeretet”

– Miért vállalnak az emberek önkéntes munkát? Ti miért kezdtétek el annak idején?

Hevesi Zoltán: – Mert van egy közös pontunk, a színházszeretet. Fontos, hogy aki itt van, szeresse ezt a légkört. Meghatározó lehet még az önkéntes munkánál a közösségi élmény, a betekintés a próbafolyamatokba: lehetőségünk van látni, hogyan fejlődik egy színdarab egészen a bemutatóig.

Mucsi Tímea a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar marketing mesterszakon végzett: – Nyilvánvalóan nagyon sok embert érdekel, hogy mi történik a kulisszák mögött. Milyen módon épül fel egy darab, illetve hogyan jutunk el addig, hogy színpadra áll a produkció. Összességében sokkal izgalmasabb az egész, mint ahogy az elején elképzeli az ember.

Hamza Vanessa az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar média és kommunikáció szakján szerzett diplomát: – A művészekkel való találkozás is fantasztikus élmény, és a backstages premier bulik is nagyon jók szoktak lenni.

– A „Szabadtérin” milyen feladataitok vannak önkéntesként?

M. T.: – Önkéntesként nagyon sokféle feladatot látunk el. Mi a legtöbbször a kérdőívezést szoktuk csinálni. Ez egy kulturális felmérés, ahol a nézőket kérdezzük meg az általános, kulturális fogyasztási szokásaikról, illetve műfaji preferenciáikról. A Szegedi Tudományegyetem egyik oktatója, Jóni Gábor állítja össze a kérdéseket, ő tanít be minket. Bemutatja az adott kérdéstípusokat, illetve, hogy hogyan és milyen technikával kérdezzük a nézőket. Egy gyors oktatás után pedig élesben is kipróbálhatjuk a kérdőívezést.

H. V.: – A mostani kérdőív kitér a vírushelyzetre is. A kérdőívezés mellett a szórólapozásnál, illetve az előadásokhoz kapcsolódó rendezvényeken szoktunk segíteni. Úgyhogy nagyon sokféle feladat van.

– Hány önkéntes látja el ezt a sok feladatot?

M. T.: – Az adott évtől is függ, hogyan alakulnak a kulturális események. Amikor mi kezdtünk, akkor talán 25-en dolgoztunk így, de volt olyan év is, ahol 50 önkéntes is megfordult. Idén a járványhelyzetre való tekintettel, illetve, hogy későn indultak el az előkészületek, kevesebben vagyunk, 14-en.

„Olyan feladat, amiben otthonosan mozog”

– Milyen nehézségeket okozott a járványhelyzet?

M. T.: – A „Szabadtéri” nagyon megérezte a járványhelyzetet. Sokáig úgy volt, hogy az idei évad elmarad, majd szerencsére sikerült mindkét helyszínen előadásokat színpadra állítani. Az újszegedi színpadon zavartalanul megtarthatták a produkciókat, a Dóm téren azonban a korábban meghirdetett nagyszabású darabok a jövő évre kerültek át. Ennek ellenére, végül, ezen a helyszínen is több ingyenes előadást és vetítést tartottak idén nyáron. Természetesen idén sok a kérdőjel a nézőkben az előadásokkal és a korlátozásokkal kapcsolatban, a mi feladatunk többek közt az is, hogy segítsünk nekik kiigazodni ebben a helyzetben.

– Hogyan lehet jelentkezni hozzátok önkéntesnek?

M. T.: – Általában meghirdetik a social media felületeken, hogy „…önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri Játékok”, és ott össze is foglalják, hogy milyen típusú emberek jelentkezését várják. Az önéletrajz és a motivációs levél beküldése után egy személyes meghallgatáson választanak ki minket a különböző feladatok és pozíciók betöltésére.

H. Z.: – Mindenki a saját személyiségéhez függően megtalálja azt a feladatkört, amiben otthonosan mozog. Ha valaki nem tud annyira jól kommunikálni és nem megy neki a kérdőívezés, akkor inkább szórólapozik vagy a pólókat árulja. Nagyon fontos, hogy senkinek nem teher az önkéntes munka.

Váratlan találkozás: az Operettszínház két művésze - Lukács Miklós és Peller Anna - a Szegedi Szabadtéri Játékok önkénteseivel, az SZTE hallgatóival fényképezkedett.

– Milyen tapasztalatokat lehet szerezni önkéntesként, amit esetleg máshol is tudtok hasznosítani?

H. Z.: – Nagyon sokat tanulhat itt az ember, s nemcsak egymástól, hanem a helyezettől is, amibe kerül. Sok olyan személy jelentkezik, aki az elején bátortalanabb, de rengeteget fejlődik a munka közben. Meghatározó a személyiségfejlődés, olyan művészeket is megismerhetünk vagy közel kerülhetünk hozzájuk, akikkel korábban biztos nem találkozhattunk volna. A művészek nagyon szeretik az önkénteseket, közvetlenek és hálásak nekünk, hogy itt vagyunk és segítünk.

„2014 óta szinte minden évben ott vagyok”

– Milyen érdekes események történtek az idei szezonban?

M. T.: – A kérdőívezésnél sokszor meglepően kedvesek az emberek. Türelmesek, végighallgatnak és soha nem utasítanak vissza, az összes kérdésre válaszolnak. Előfordul, hogy megismerem egy-egy párnak a történetét hogyan ismerkedtek meg. Volt olyan is, hogy egy néni elővett egy almát a táskájából, nekünk adta, nehogy éhesek legyünk a nap végére. Az a benyomásom, hogy a nézők már alig várták, hogy kinyisson a színház, és mennének ugyanúgy szórakozni, mint a járvány előtt.

– Az idei évadból és az elmúlt évekből nektek melyik előadás tetszett a legjobban?

M. T.: – A szívünkhöz közel állnak a zenés darabok, de idén a Legénybúcsú zseniális darab volt Szente Vajk rendezésében, és az Agrippina is nagyon jól sikerült.

H. Z.: – Nekem az Agrippina című operajáték nagyon tetszett. Egy fiatal rendező, Pányik Tamás állította színpadra, aki már hosszú ideje dolgozik a „Szabadtérin”, jól összehozta ezt a darabot. Mozgalmas, modern és vidám volt. Olyan, amelyet nemcsak az operarajongók élvezhetnek, de azok is, akik szívéhez ezelőtt nem állt annyira közel a műfaj.

H. V.: – Nekem tavaly a Hófehérke és a hét törpe nagyon tetszett, idén is azt várom a legjobban. A Titanicot is nagyon szerettem tavaly, rendszeresen bejártam a próbákra, a végére már én is kívülről fújtam a dalokat. Az elmúlt évekből pedig az abszolút kedvencem a Mamma Mia!.

– A „Szabadtérin” kívül is szoktatok vállalni önkéntes munkákat?

H. Z.: – Timivel a színházi önkéntességet is visszük már 2014 óta. Ott is ugyanez működik, mint a „Szabadtérin”. Működik egy alapítvány , ami összefogja az önkénteseket, ott kórházi munkát is lehet vállalni, segíteni például az időseknek. Sok a lehetőség az önkénteskedésre.

H. V.: – Én még a SZIN-en szoktam önkénteskedni. Sajnálom, hogy a járványhelyzet miatt ez a fesztivál elmarad, mert 2014 óta szinte minden évben ott vagyok a SZIN-en.

SZTEinfo – Mátó Gábor

Fotó: Csukás Alexandra, M. T.

Korábban írtuk a szegedi nyári színházakról

2020:

30. THEALTER az SZTE színháztudománnyal foglalkozó oktatója, Jászay Tamás iránytűjével

„Az emberiség nehézségei csak a szellem erejével győzhetők le” - interjú Herczeg Tamással

„Nagyon erős a pillanatnak a hatalma…” – interjú Balog Józseffel

Hatalomról és szerelemről szól, a pandémiáról is üzen az Agrippina

„Aranykapu, amin keresztül be lehet lépni az arisztokráciába” – Úrhatnám polgár a szegedi szabadtérin

Úrhatnám polgár a szegedi szabadtérin

2019:

Molière: Don Juan és a „független szcéna” – a szegedi nyári színházak és az SZTE oktatók szerepei

Egyetemi és egyetemes témák a Thealter Fesztivál kilenc napján