SZTE magazin

nyito_herczeg_tamas

„Az emberiség nehézségei csak a szellem erejével győzhetők le” - interjú Herczeg Tamással

A járványhelyzet ihlette különleges moralitásjátékkal kedveskedik ingyenessé tett július 24-i előadásában a Szegedi Szabadtéri Játékok. Dr. Herczeg Tamás igazgató – aki az egyetem címzetes főiskolai docense lett – hosszú évekre visszanyúlóan jó kapcsolatot ápol az SZTE Bartók Béla Művészeti Karával. Ennek köszönhetően idén is több produkcióban működnek közre egyetemi hallgatók és oktatók.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Szegedi Tudományegyetem címzetes főiskolai docense lett. Mit jelent a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként, kulturális menedzserként, oktatóként és színházi rendezőként ez a cím?

Nagyon köszönöm ezt a megtisztelő kinevezést, ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként nemcsak a személyemnek, hanem elsősorban annak a két intézmény közötti (SZTE Bartók Béla Művészeti Kar és a Szegedi Szabadtéri Játékok, valamint az irányítása alá tartozó REÖK – Regionális Összművészeti Központ) gyümölcsöző együttműködésnek, az ebben rejlő szellemi és kulturális nyitottságnak, lojalitásnak köszönhető ez a cím. Néhány évvel ezelőtt, még az akkori Zeneművészeti Kar dékánjával, dr. Tóth Péter zeneszerzővel való együttműködés keretében kezdtem el a karon művészeti menedzsmentet oktatni, jelenleg pedig kínai magánének szakos hallgatóknak vezetek színpadi gyakorlatot. A tavaly kinevezett új dékánnal, dr. Nátyi Róberttel pedig több mint tíz éve jó szakmai kapcsolatot ápolok, hiszen a REÖK művészeti tanácsadójaként is dolgozik.


A két intézmény közötti jó kapcsolat megerősítését szolgálta az a tavaly ősszel bejelentett stratégiai megállapodás is, amely az SZTE BBMK és a Szegedi Szabadtéri Játékok között köttetett. Milyen közös célok mentén szerveződik ez az újabb együttműködés?

Ezzel a stratégiai megállapodással a már meglévő együttműködést erősítettük meg és emeltük a lehetőségekhez mérten magasabb színvonalra. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a BBMK zenész hallgatói kihelyezett órák keretében a REÖK impozáns szabad termeiben próbálhatnak, illetve a tanszék növendékei és művésztanárai kamarakoncerteken mutatkozhatnak be. Erre természetesen a művészeti kar épületének rekonstrukciója, felújítása idején is lehetőség lesz. Az együttműködés keretében több közös célunk és tervünk van. A Szegedi Szabadtéri Játékok ugyanis az ország egyetlen olyan befogadószínháza, amely az összes színházi műfajban, a szimfonikus zenétől a táncszínházig, a drámától az operáig érdekelt. Ezért is támogatjuk a kar művészeti oktatással kapcsolatos törekvéseit is, melynek keretében az előadóművészethez kapcsolódó, speciális hiányszakmák képzésével szeretné bővíteni a képzési palettát. A mai modern, összművészeti és komplex hatásra törekvő színházi produkciók – mint a Szabadtéri Játékok is – nem nélkülözhetik a megfelelően képzett, zenedramaturgiai szempontokat is figyelembe vevő hang- és világítástervezőket, valamint a grafikai és vizuális tervezőket. Ezt a célt szolgálná a Szabadtéri Játékoknak a nyári hónapok kivételével többnyire szabad kapacitású műszaki és fénytechnikai eszközparkja is. Lehetőséget tudnánk adni a gyakorlati képzésre, amely egyfajta színházi laboratóriumi keretek között segítené az egyetem ezirányú törekvéseit. A nyári előadásokon pedig rendszeresen lépnek fel egyetemi hallgatók és oktatók, mint például Händel Agrippina című operájában szólistaként és előadóművészként is többen közreműködtek.


herczeg_tamas


A márciusi rendkívüli jogrend és járványügyi veszélyhelyzet kihirdetését követően hamar tiltólistára került a Szegedi Szabadtéri Játékok megrendezése is. Egy biztos sikerre ítélt, grandiózus műsortervet kellett elengedni. Hol tartott az ország legnagyobb szabadtéri színházának szervezése a tiltások idején, és hogyan sikerült – a korlátozó intézkedések oldása után – alkalmazkodni a gyorsan változó helyzetekhez, és részben újjáalakítani a műsortervet?

Hagyományosan mi hirdetjük meg leghamarabb, augusztus elején a következő évad műsortervét, és kezdjük el a jegyértékesítést. Ami viszont máskor előnyt jelentett, az most visszájára fordult. A márciusi veszélyhelyzet kihirdetéskor már 60 százalékos volt a jegyeladásunk. Olyan ütemben fogytak a jegyek például a Jézus Krisztus Szupersztárra, a hogy alig két hónappal a 2020-as műsor bejelentése után az 5. előadást is meghirdettük, aminek külön apropót adott a Dóm felszentelésének 90. évfordulója. A Dóm téren a Shakespeare-sorozatunk is folytatódott volna a Sok Hűhó Semmiért komédiával, valamint az Apáca Show, illetve Leonard Bernstein legismertebb musicalje, a West Side Story is egy rendkívüli évadot ígért. Sokáig abban reménykedtünk, hogy gyorsabb lefolyású lesz a járvány, és márciustól júliusig eltelik majd annyi idő, hogy mégis megnyílhatnak a szabadtéri színházak. Aztán sajnos a Dóm téri előadásokat májusban lemondtuk, a bennünket támogató önkormányzatnak is át kellett strukturálnia a költségvetési prioritásokat. Ugyanaznap jött ki a kormányrendelet, hogy mégis lehet megfelelő távolságtartással, negyed házas előadásokat tartani. Ismét volt remény! Ifj. Harangozó Gyula művészeti igazgató úrral úgy döntöttünk, hogy a különféle előírt szabályok betartása mellett és technikai lehetőségeinknek megfelelően akár 400 főért is érdemes kinyitni a csillagtetős színházat. Hatalmasat kellett az addigi gondolkodásmódunkon változtatnunk, hiszen a szabadtéri játékok az elmúlt években nagyon erős gazdasági szemlélettel, úgy is mondhatjuk, hogy showbiznisz jelleggel működik. Ebben az évben azonban nem számolhatunk jelentős jegybevétellel. Szerencsére az enyhített szabályozásoknak köszönhetően az Újszegedi Szabadtéri Színpad előadásait az eredeti tervek szerint megtarthatjuk.


Ez az időszak igazi lelki és szellemi hullámvasút lehetett. Hogyan jutottak el a showbiznisz jellegű gondolkodásmódtól a nézők számára még a főpróbát is ingyenessé tevő Akárki című moralitásjátékig, és a napokban bejelentett korábbi sikerprodukciók, egy próza és három opera felvételének szintén ingyenes vetítéséig?

Veszélyhelyzetben sokszor a kultúra és a tudomány szerepe is felértékelődik. Hiszen a vírushelyzet keltette félelem és kiszolgáltatottság, a „Maradj otthon!” szikár, szinte középkori bölcsességet megidéző intelme rámutatott, hogy a XXI. században is valójában milyen gyengék vagyunk. A világban mindenki a hatásos gyógymódra és vakcinára vár, és ezzel a tudomány óriási jelentősége is reflektor fénybe került. Erről sokan a hétköznapokban megfeledkeznek, most pedig az orvosok és kutatók munkájára irányul a figyelem. A kultúra jelentőségét is hasonlónak ítélem. Minek éljük túl a járványt, ha lemondunk a kultúráról? – kölcsönöztem ebben a pandémiás helyzetben a Sir Winston Churchillnek tulajdonított elhíresült kijelentést parafrazálva. (Anglia bombázásának idején akarták a költségvetésben elvenni a kultúrára szánt pénzt, hogy azt fegyverekre költsék, mire az angol miniszterelnök állítólag így válaszolt: De akkor miért is harcolunk? – a szerk.) Abból az alapgondolatból indultunk ki, nem engedhetjük meg, hogy csupán egy vízszintes vonallal jelezzék az idei évadot a krónikaírók, mert akkor a létezésünk értelmére is rákérdezhetünk.


Mint akár a július 24-én a Dóm elé „ácsolt színpadra” tervezett Akárki című moralitásjátékban?

Valóban, az emberi lét alapkérdéseire keresi a választ ez a különleges, színháztörténeti kuriózumnak is nevezhető produkció, mint ahogy sokan ugyanígy tettek a járványhelyzetben. A korlátozó intézkedések feloldása után úgy döntöttünk, hogy a Dóm téri színpadra a jövőre halasztott szuperprodukciók helyett ki kell találnunk valamit. Munkatársaimmal kutatásba kezdtünk, megkerestük mit mondtak elődeink, visszamentünk a Szabadtéri szellemi gyökereihez. Juhász Gyula fogalmazta meg legelőször, hogy Szegednek a magyar Salzburg hivatását kellene betöltenie. Hont Ferenc rendező szorgalmazta, hogy nyaranta európai mintára Szegeden is szabadtéri előadásokat kellene szervezni. Voinovich Géza Magyar passiója volt 1931-ben a legelső előadás. Májusban az Országos Színháztörténeti Intézetben kutattunk tovább. Mi is van Salzburgban? A salzburgi dóm. A Szegedi Szabadtéri Játékok előképe a Salzburgi Ünnepi Játékok dóm előtti szabadtéri színháza volt, ahol száz éve nyitóelőadásként az Akárki középkori moralitásjátékot játsszák. Érdekes adalék, hogy a középkorban a templomok elött bemutatott passiójátékokat az allegorikus szereplőket felvonultató moralitásjátékok követték. A moralitásjátékokat pedig pestisjárványok után adták elő. Az Akárki ironikus humort sem nélkülöző előadásként a lét értelméről és az elmúlásról szól, arról, hogyan tudunk számot vetni az életünkkel, ha eljön értünk a Halál. Valójában mit tekintünk igazi értéknek, és kire számíthatunk a bajban. A Szegedi Szabadtéri alapítása idején a népszínház fogalma és eszménye alatt nem a mai értelemben vett műfaji sokszínűséget értették, hanem hogy az előadás mindenki számára nyitott és hozzáférhető. Tulajdonképpen ennek a gondolatiságnak a jegyében tettük ingyenessé az előadást. Őszintén szólva, már nagyon rajongok ezért az évadért, remélem, a közönség is megtalálja a benne rejlő szellemi és lelki mélységet.


A darabválasztás aktualitása önmagáért beszél, a szegedi Dóm előtti helyszín pedig egybecseng az előadás szakrális és erkölcsi kérdéseket is felvető témájával.

A Dóm tér spirituális, tudományos és kulturális szinergiái a kezdetektől fogva megvannak és hatnak, valójában együttesen testesítik meg mindazt, amit Szegedről, az egyetemi és kulturális városról gondolunk. Itt megtaláljuk a püspöki palotát, a hittudományi főiskolát, az egyetem különböző oktatási intézeteit, köztük azt a kémiai tanszéket és laboratóriumot, ahol az 1937-ben Nobel-díjassá lett Szent-Györgyi Albert is dolgozott, és természetesen magát a Székesegyházat. Ezen a téren valósíthatja meg a város egyfajta azonosítási pontként is működő kulturális misszióját. Az Akárkit mi még soha nem játszottuk, a mostani produkcióval mintegy 90 éves tartozásunkat rójuk le. Abból az emberi gyarlóságból indultunk ki, hogy általában hajlamosak vagyunk elfelejteni a járványhelyzetben hangsúlyt kapott gondolatot, miszerint semmit nem folytathatunk ugyanúgy, mint korábban. Az emberi lét végességével való szembesülést az előadás allegorikus módon fogalmazza meg. Nem létezik, hogy a járványhelyzetben volt olyan ember, akiben ne merült volna fel, hogy mi lesz, ha ő is elkapja a vírust, hány napja lesz még, kitől tud majd elköszönni. Az Olaszországról szóló drámai híradásokból tudjuk, hogy sokan el sem tudtak köszönni hozzátartozójuktól. Az előadást a megszokott hatalmas színpad helyett egy jóval kisebb ácsolt pódiumon mutatjuk be, a Székesegyház maga lesz a díszlet, ezért látványtervezőként a Fogadalmi templom tervezésére felkért Schulek Frigyest és Foerk Ernőt szerepeltetjük. A darab rendezője Bodolay Géza, a főszerepekben pedig két Kossuth-díjas nagyszerű művészt, Zsótér Sándor rendezőt és Hegedűs D. Gézát láthatja a közönség, valamint az előadásban szerepel még többek között a Szegedi Tudományegyetem két színészként is közismert oktatója, Balog József és Kosztolányi József is.


Mint ahogy ez a két egyetemi oktató is játszik augusztus 7-én és 8-án az újszegedi színpadra visszatérő Úrhatnám polgár című Moliére vígjátékban. Az előadást a szabadtéri játékok igazgatója rendezte, és a szereplők között találjuk a Szegedi Nemzeti Színház igazgatóját, valamint az idén harmincadik jubileumát ünneplő Thealter nemzetközi színházi fesztivált rendező MASZK Egyesület igazgatóját is. Nem akarok semmit belemagyarázni az együttműködésbe, de olyan jó látni, hogy Herczeg Tamás, Barnák László és Balog József – az országos színházi megosztottság és széthúzás ellenére, dacára vagy mellett – a lényeget szem előtt tartva alkotótársai tudnak lenni egymásnak. Ez stratégia vagy így hozta az élet?

Biztosan elegáns lenne erről az összefogásról koncepciózusan beszélni, de nem erről van szó. Balog Józsi még nem volt a MASZK igazgatója, amikor az egykori Bartók Béla Művelődési Központban 14 évesen nála voltam diákszínjátszó. Az ő személyisége, gondolkodásmódja és intellektusa mélyen hatott rám, mindig tartottuk a kapcsolatot. A Barnák Laci pedig még nem volt a szegedi színház igazgatója, amikor mi először dolgoztunk együtt a vizsgarendezésemben, ami a Tartuffe volt. Teljesen más időszakokban és más módon kerültünk kapcsolatba. Talán az elmondható, hogy megtiszteljük egymást a bizalmunkkal, és annak ellenére igyekszünk és szeretnünk együtt dolgozni, hogy egyébként mindannyian sok egyéb feladatot is ellátunk.

 

SZTEinfo-Lévay Gizella

Fotók: Bobkó Anna


Korábban írtuk:

 

A Szegedi Szabadtéri Játékok 2020 nyári produkcióiról:

„Nagyon erős a pillanatnak a hatalma…” – interjú Balog Józseffel

Hatalomról és szerelemről szól, a pandémiáról is üzen az Agrippina

„Aranykapu, amin keresztül be lehet lépni az arisztokráciába” – Úrhatnám polgár a szegedi szabadtérin

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés

SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01