Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
A magyar sajtó napja alkalmából az egyetemi újság jeles alkotóira is emlékezünk. A „Szegedi Egyetem” című újság fotóriportereként és újságírójaként kezdte pályáját Szávay István (1946-2026). A város napilapja, a Délmagyarország szerkesztőjeként közismertté vált alkotó közel 200 fotóját a Somogyi-könyvtárnak adományozta. A fényképekből válogatott, „Életmű a lencsén át – In memoriam Szávay István” című tárlat 2026. április 1-jéig tekinthető meg a bibliotéka alagsori kiállítótermében.
Újságíró, szerkesztő, fotóművész, szakíró, a Délmagyarország korábbi főszerkesztő-helyettese, Szávay István 2026. január 13-án hunyt el. A jeles alkotó a „Szegedi Egyetem” című kétheti lap szerkesztőségében 1969. január 1. és 1970. március 31. között újságíró gyakornokként, fotósként kezdte pályáját.
Szávay István cikkeit, fotóit keresve belelapoztunk a „Szegedi Egyetem” című újság 57 évvel ezelőtti számaiba, elmerültünk az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár Contenta repozitóriuma „SZTE UnivHistória, Egyetemtörténeti kiadványok” gyűjteményében. Belehallgattunk a „Életmű a lencsén át…” tárlaton elhangzott beszédekbe, megnéztük Szávay István fényképeit, mai fotósokat is kérdeztünk.
A Szávay István fotós korszakát illusztráló kiállítás 2026. április 1-jéig tart nyitva a Somogyi-könyvtárban. Fotó: Sahin-Tóth istván
„Teli érdemmel, mégis költőien lakozik az ember itt e földön” – idézte Friedrich Hölderlin német költőt, ünnepelte a látáson keresztül élvezhető képi poézist a fotóművész, a szegedi Pro Urbe-díjas Dömötör Mihály a 2026. március 3-i tárlatnyitón.
A Szávay család nemesi vonalától indulva írta meg Szávay István a „Fejezetek a családom történetéből …” című tanulmányát. Itt megemlékezik arról, hogy a szegedi Radnóti gimnázium diákjaként a szegedi tanárképző főiskolán magyar-történelem, majd az egyetemen filozófia szakon szerzett diplomát. A „Szegedi Egyetem” című lap gyakornoka a MÚOSZ Bálint György újságíró akadémiáját is elvégezte. A Délmagyarország szerkesztőjeként segítette a kezdők képzését.
Szávay István fénnyel írt képeinek tárlatát Dömötör Mihály fotóművész nyitotta meg. Fotó: Sahin-Tóth István
Gyerekként vett először fényképezőgépet a kezébe. Fotósként az első díját 1963-ban kapta a „Maraton” című fényképéért. E sportfotó és további 30 fénykép került a Somogyi-könyvtár tárlatlátogatói elé.
„A díjaim közül a legjobban az odesszai Fotomarinán kapott nagydíjnak örültem. Az 1970-es árvíz idején készült a portré, egy csónakot vezető idős emberről” – írta családtörténeti tanulmányában Szávay István. Ez a fotó is látható a Somogyi-könyvtár kiállításán.
– Szegeden, Gyulán, Budapesten, Pécsett és Székesfehérváron kiállításon mutatta be fényképeit. A Szegedi Fotóklubnak 1965-ben lett tagja. A fiatal fényképészek megalakították a „Kör ’68” alkotócsoportot, ami radikális formanyelvi változást hozott – hangsúlyozta tárlatnyitója bevezetőjében Dömötör Mihály.
A fotográfusoktól megkövetelték a „szoc.-reál” ábrázolást, de ez 1968 táján lazult, elfogadottá vált, hogy fényképezőgéppel a kézben is lehet alkotni. Szávay István fotográfiája komplexebbé vált.
– A képi ábrázolástól elmozdult a poetikusabb, elvontabb ábrázolás felé. Nemcsak a látottat örökítette meg, hanem a szándékának megfelelően átalakította – fogalmazott Dömötör Mihály. – Ehhez kellett a szellem, a lélek, a cselekvő szemlélet, a képi poézis.
A fotóriporter eszközeit, Szávay István életútjának dokumentumait is megtekinhették a kiállítást megnyitó ünnepség látogatói. Fotó: Sahin-Tóth István
Az alkotó folyamat öt ívéről – az irányultságról, az invencióról, az inspirációról, az ihletről, az intuícióról – is szót ejtett a fotóművész. Kiemelte a technika, a fényképezőkép beállításának a fontosságát. Illusztrálásként bemutatta a múlt század ’60-as és ’70-es éveiben használatos 6X6-os filmkockákat tartalmazó tekercset, a fénymérőt, az expozíció pillanatát – egy fényképezőgépet elkattintva. Az előhívás, a fixálás, a végső mosás, a szárítás felsorolása után a 60 éves Szávay-fotók kiváló kivitelezésére, mai élvezhetőségére hívta föl a figyelmet.
Fotográfusok, újságíró kollegák, barátok tisztelegtek a Szávay István egyéniségét is jelző fotóit bemutató tárlat megnyitóján. Fotó: Sahin-Tóth István
„Telt ház a könyvtárban. Antinikotinisták az olvasóban, dohányosok a folyosón. Régi és Jó találmány ez a könyvtárfolyosó. Itt lehet halkan beszélgetni is, kialakulnak az apró tanulócsoportok, s a kék füstben valahogy távolabbinak tűnik az a bizonyos perc, amikor majd ugyanígy ülünk az asztalnál, csak a könyvek hiányoznak. De azok nagyon” – kezdődik a „Tanulni lehet mindenütt – Képes adalék a vizsgaidőszakhoz” című képriport, amelyhez Szávay István a fotókat, Veress Miklós a szöveget adta. Az 1969 januárjában készült fényképes összeállítás szerzői közül később Szávay István (1946-2026) a Délmagyarország című napilap újságírójaként és szerkesztőjeként dolgozott négy évtizeden át, Veress Miklós (1942-2019) József Attila-díjas költőként, műfordítóként és kritikusként vált ismertté.
Képriport (részlet) a Szávay-Veress szerzőpárostól, a Szegedi Egyetem 1969. januári számából: „Lehet persze, így Is tanulni. Egy társalgóban ketten. Ha jönnek, kissé távolabb húzódunk egymástól, pedig egy jegyzetből készülünk: Ilyen a vizsgaidőszaki szerelem. De hát úgyis mindegy, Ilyenkor már nem tudja az ember azt sem, hogy fiú-e vagy lány...”
A „Tábor ’69 – Aligai lányok között” című riporthoz már nemcsak a képeket, a szövegeket is Szávay István jegyezte:
„ – Milyen a munkátok?
– Remek! Nagyon sokat eszünk belőle.
Mármint a leszedett őszibarackból, ami a lányok véleménye szerint nagyon finom. Sőt. a későnkelők még azt sem bánják meg, hogy lekésték a reggelit. A barack — korlátlan mennyiségben és szabadon választható minőségben — jótékonyan pótólja a früstököt is.
Hogy félreértés ne essék, gyorsan el kell mondanom, nem Eldorádóról. de még csak nem is valami tejjel-mézzel folyó Kánaánról írom soraimat. Csak a balatonaligai építőtáborról” – kezdődik az öt fotóval illusztrált, három alcímmel – „Drága camping? Építőtábor!; Tábori divatbemutató, jó kaja stb.; Hagyják dolgozni az embert…” – tagolt, a kort és az újságírói stílust jellemző szöveg.
Gyakorlati bemutatással egybekötött előadás az őszibarack válogatásrról: hogyan kell méret és érettség szerint osztályozni a csomagolandó gyümölcsöt. Archív fotó: Szávay István sajtófotója
Március idusa alkalmából Kossuth haláláról emlékezett meg az 57 évvel ezelőtti Szegedi Egyetem című lap, a „József Attila Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományi Egyetem, a Tanárképző Főiskola” havonta kétszer megjelenő perodikája.
A „Hetvenöt éve halt meg Kossuth Lajos” című cikk alatti rövid címes hír, a „Megemlékezés” arról informált, hogy „A Béke teremben rendezte meg a TTK KISZ-szervezete megemlékezését március 15-ről. A nagyszámú hallgatóság előtt Németh József, a JATE KISZ vb-titkára méltatta az évforduló jelentőségét. SZÁVAY ISTVÁN”.
„Olajtűz”– Egyetlen fotóval mesélte el Szávay István a Szegedi Egyetem 1969 / 7. száma olvasóinak, hogy 1968. december 19-én hatalmas erővel tört ki az algyői olajkút. A szegedi dóm magasságáig érő lángoszlop megfékezése 22 napig tartott.
Szávay István: „Szerkezeti kapcsolatok – Jelentéshordozó elem” felcímű, „Hemmert János képeiről” főcímű kritikájában azt írta a JATE Liliom utcai klubjában fotóival bemutatkozó festőművészről, hogy a „képekben igen sok stílus keveredik, szintetizálódik. A futurizmustól a szürrealizmusig, az op arttól a pop art jellegzetességéig sok minden olvad össze az anyagban. Legfeltűnőbb a képek térbelisége”.
A fotóművészet, a képelmélet is érdekelte az ifjú újságírót. A „Szeszélyes tavasz” vagy az „Októberi verőfény”, az „Ősz” című fény-kép, míg a „Lovak” című alkotása már fotógrafika.
A Népművelési Intézet ösztöndíjasaként írta meg Szávay István a „Bevezetés a fotóművészet elméletébe” című kötetét. Az 1972-ben napvilágot látott füzet mellett a fotomuveszet.hu oldalai is őrzik a Szávay-fotókat.
A Somogyi-könyvtár Helyismereti gyűjteményének vezetője, Kukkonka Judit ismertette a fényképhagyaték keletkezéstörténetét. Fotó: Sahin-Tóth István
– Személyesen kereste meg a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményét Szávay István – jelentette be Kukkonka Judit könyvtáros, osztályvezető. A 2026. április 1-jéig megtekinthető „Életmű a lencsén át – In memoriam Szávay István” című kiállítás bemutatja a 200 fényképből álló adomány azon részét, amelyet a látogatók elé tárt Bori Katalin, a Somogyi-könyvtár művészeti gyűjteményének munkatársa.
Az egykori szerkesztőségi munkatársak mellett a szegedi fotógráfusok krémje is megjelent a Szávay-fényképeket bemutató tárlat megnyitóján. Fotó: Sahin-Tóth István
Budapestről érkezett Gabányi András és Erika. A házaspár 1969-ben, az NDK-beli fotós tanfolyamon ismerkedett meg Szávay Istvánnal, és azóta figyelemmel kísérte pályáját.
Relikviák. Fotó: Ú. I.
– Az egykori Bartók Béla Művelődési Ház épületében egy falépcső vezetett a Szegedi Fotóklub találkozási helyére – mesélte Gyeviki János, az SZTE Mérnöki Kar nyugalmazott oktatója, aki ÉLETképek című tárlatával aratott sikert 2019-ben az SZTE Dugonics téri épületében. – Ki kellett érdemelni, egyfajta „házi pályázat” jutalma volt a fotóklubi belépő. Ott abból lehetett a legtöbbet tanulni, hogy a fényképezéssel foglalkozók bírálták, kritizálták egymás alkotásait.
A fotók 60 éves útjáról, a fénvképek megőrzésének nehézségeiről, Szávay István „utolsó álmának”, a tárlatnak megvalósításáról Fekete Klára újságíró, Szávay István felesége mesélt. Fotó: Sahin-Tóth István
– 1982-ben házasodtunk össze, de akkor már nem fotózott István – emlékezett férjre a feleség, Fekete Klára. – Sokszor beszélt viszont a fényképezésről. Jól emlékszem a legfontosabb mondatára: „A fotó az agyban dől el.”
Újszászi Ilona
Fotó: Sahin-Tóth István / SZTE NKI, Ú. I. / SZTE NKI; Archív fotók:: Szávay István
