Dr. Zupkó István, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánja, Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült. Áder János köztársasági elnök a természetes vegyületek és szintetikus analógjaik tumorellenes hatásának vizsgálatával kapcsolatos, nemzetközileg is nagyra értékelt tudományos munkája, valamint kivételes oktatói és eredményes dékáni tevékenysége elismeréseként adományozta a díjat az MTA doktorának és a Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet vezetőjének.
Dr. Zupkó Istvánnal, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar dékánjával, a magas rangú kitüntetés apropóján készítettünk hosszabb interjút.
- Mennyire érte váratlanul a kitüntetés?
- A kitüntetés váratlanul ért. Nem számítottam arra, hogy állami kitüntetést kapok munkám elismeréséül. Az ünnepség előtt pár nappal kaptam egy adategyeztetést kérő levelet a Miniszterelnöki Programirodától. Ebből azt is megtudtam, hogy ajánlást kaptam állami kitüntetésre. Ez volt kifejezetten váratlan.
- Melyek voltak az első érzései, mikor megtudta?
- Természetesen örültem, ez volt az első meghatározó belső reakció. Emellett a mai napig hálás vagyok azért, mert az elmúlt három évtizedben alapvetően jól érezhettem magam a munkahelyemen. Végig nagyszerű kollegákkal, szerzőtársakkal dolgozhattam, akiktől nagyon sokat kaptam.
- Hogyan zajlott az Ön szempontjából a ceremónia?
- Az ünnepség március 17-én volt a Pesti Vigadóban, a díjakat Schanda Tamástól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettesétől vehettem át. A rendezvény nagyon ünnepélyes volt, a rendezők zenei és irodalmi produkciókkal tették emlékezetessé. Külön öröm volt számomra, hogy a kitüntetettek között találkozhattam rég nem látott kollégákkal.
- Az SZTE milyen szerepet játszott abban, hogy megkapta a díjat?
- Egyetemünk az egyetlen munkahelyem, ahol az idén 30 éve dolgozok. Így minden olyan oktatási, tudományos vagy vezetői teljesítmény, amit a most megítélt Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével elismertek, a Szegedi Tudományegyetemhez rendelhető. A Szegedi Tudományegyetem meghatározó szerepet játszott abban, hogy megkaphattam a díjat.
- Hogyan értékeli ezt az elismerést?
- Természetesen megtisztelőnek tartom, büszke vagyok rá. Meggyőződésem, hogy az elismert eddigi munkásságban nagyon sokak kollegialitása, inspirációja, barátsága is benne van. Hálás vagyok, amiért mindebben részem lehetett az elmúlt évek hosszú során.
- Mit szóltak a családtagjai, kollégái mikor megtudták?
- Feleségem – aki szintén gyógyszerész – és két gimnazista fiam örültek, büszkék voltak, és egy kicsit csalódottak, ugyanis hozzátartozók létszámkorlátozás miatt nem lehettek jelen az ünnepségen. A családomra fokozottam érvényes, hogy hozzájárultak ahhoz a munkához, teljesítményhez, amiért az elismerést kaptam. Számomra a család jelenti azt az érzelmi hátországot, ami nélkülözhetetlen mindenhez, ami lehetőséget, erőt ad ahhoz, hogy a munkámban meg tudjak felelni az elvárásoknak. A Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet közössége is örömmel értesült a díjról, bízom benne, hogy érzik: ez valahol a kollektíva elismerése is.
SZTEinfo/Lévai Ferenc
Fotó: ITM