SZTE Info

Keretekbe zárt lélekdarabok

2014. október 13-án a Rektori Hivatal épületének átriumában nyitotta meg Janik László Kocsis Judit fotókiállítását, mely október 22-ig tekinthető meg munkanapokon 8 és 20 óra között.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

„Régóta érdekel az a világ, amit lencsén keresztül láthatok, láttatok” – állt a kifüggesztett szöveg Kocsis Judittól. Képei a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Kortárs Balett és a Szegedi Szabadtéri Játékok „ellesett pillanatai”.

A megnyitón Dusha Béla fotóművész személyesen nem tudott jelen lenni, de gondolataival gazdagította a kiállítás hangulatát, melyek Janik László színművész közvetítésével jutottak el a vendégekhez. Dusha Béla szerint sokkal nagyobb szerepet kap a vizualitás napjainkban, mint ezelőtt bármikor. Maga a fotográfia egy rendkívül dinamikusan fejlődő művészeti ág, melyet saját mondanivalónk kifejezésére is lehet használni.”Kocsis Juditnak pedig van mondanivalója – hangzott a mondat a beszéd szövegéből –, sokszor olyankor kattint, amikor még a többiek nem is értik, miért teszi” – folytatta Janik László Dusha Béla szavaival. A beszéd szerint a fotográfiában diák és diák között hatalmas különbség van, mivel másként látják meg a képeket. Dusha Béla véleménye alapján nehéz feladata van egy színházi fotósnak, hogy jó képek készülhessenek, mivel sok minden összejátszik, legyen szó akár világításról, a színészekről és a díszletekről. „Kocsis Judit pedig érzi a pillanatot és el is kapja azt, még akkor is, amikor a világítás olyan kevés, hogy emberi szem számára már alig érzékelhető” – hangzottak a további értékelések Dusha Béla gondolataiból. Megfogalmazta még, hogy ugyanez a maximalizmus és művészi színvonal jelenik meg Kocsis Judit éneklésében és szerepléseiben is.


RH_Kocsis_Judit_fotokiallitas
Keretekbe zárt lélekdarabok - GALÉRIA


Ezt követően Janik László saját szavaival állt elő. „Kép, fénykép, képkocka, más bútor, más élet, és mik is ezek a képek, fényképek, fotók, és mi a céljuk?” – tette fel a kérdést. „Lopott képek és plagizálás” – hangzott el a válasz is ezután. Nem a rögzített kép a valódi tartalom szerinte, hanem oda kell magunkat képzelni, ahol, és amelyik pillanatban az a kép készült. „És azt a pillanatot kell elképzelni, amikor izzadó kezekkel kiszakítjuk a száguldó időből” – folytatta tovább gondolatmenetét. „Majd tegyük fel a kérdést: mi is ezt láttuk volna meg?” – tette fel az újabb rávezető kérdést. Elmondása szerint ezek kutató, felfedező, kicsiny ablakok, melyek megmutatják, ki is az a Kocsis Judit, és egy látogatást engednek meg nekünk. „Mi pedig a megtett látogatás után köszönjük meg azt, hiszen ne feledjük: egy emberi lélekben jártunk” – fejezte be beszédét Janik László.

Ezt követően gitáros élőzenével vezette át Poroszlay Kristóf az érdeklődőket Kocsis Judit képi világába.

 

SZTEinfo – Herédi Renáta

Fotók: Varga Kristóf

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. november 11.

Nyito_Tanevnyiton_1940_11_11

Mit az üzen a 148, a 80 és a 18 évvel ezelőtti november 11. a Szegedi Tudományegyetem mai polgárainak? 2020. november 11-én, az SZTE Egyetem Napján ünneplés helyett a Covid-19-pandémia leküzdésére fókuszál a szegedi universitas is. A jelen tudományos, egészségügyi, logisztikai és emberi problémái megoldásához talán erőt adhatnak SZTE három „első rektora” november 11-hez kötődő gondolatai.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.