Láthatatlan „segítők” nyomában - Ruzsán tartott előadást az SZTE kutatója a gombák és növények ősi szövetségéről

A Bálint Sándor Jólléti Program Magyarországon egyedülálló társadalmi felelősségvállalási missziójának keretében az SZTE elkötelezett amellett, hogy tudását és erőforrásait a társadalom javára fordítsa, s Ruzsa vezetőségével szoros együttműködésben hozzájáruljon a település közösségének jólétéhez. A kezdeményezés során az egyetem kézzelfogható módon kíván hozzájárulni Ruzsa jólétéhez. Így a Bálint Sándor Jólléti Program nem csupán az egészségügy területén támogatja a közösséget, hanem az oktatásra, kutatásra, a szociális fejlesztésre, valamint a helyi gazdaság és agrárvállalkozások megerősítésére is nagy gondot fordít. A program keretében számtalan közérdekű esemény valósul meg a településen, köztük életmód- és egészségfejlesztő előadások, mentálhigiénés támogatás, agrárszakmai tanácsadások, egészségnapok óvodások és iskolások számára, valamint pedagógusoknak szóló okostanterem-képzések.

Az ősi együttműködés

A program keretében tartott előadást Ruzsán Dr. Tar Melinda, az SZTE Mezőgazdasági Kar Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa arról, hogyan működik az ősi együttműködés a növények és a mikorrhiza gombák között, s milyen haszna származhat ebből a kapcsolatból a gazdáknak. Mint az előadó elmondta, a talaj minőségét nagyban befolyásolja a növényekkel szimbiózisban élő hasznos gombák és baktériumok kapcsolatrendszere. Ezek a szabad szemmel nem látható mikroorganizmusok alapvető szerepet játszanak a tápanyagok körforgásában, a növények fejlődésében, a terméshozam alakulásában és ellenálló képességében. Ahogy példaként említette, egyetlen teáskanálnyi egészséges talajban akár annyi élő mikroorganizmus is megtalálható, mint ahány ember él a Földön.

Dr. Tar Melinda, az SZTE Mezőgazdasági Kar Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa tartott előadást Ruzsán.

Mint Dr. Tar Melinda felhívta a figyelmet, az egészséges talajszerkezet egyik fő jellemzője, hogy földigilisztákat találhatunk benne. Ha egy ásónyomnyi földben két-három példány is előkerül, az azt mutatja, hogy a talaj biológiailag aktív, és jótékony gombák, valamint baktériumok is biztosan jelen vannak benne. Ezzel szemben, ha szántóföldi növénytermesztés esetén, még két-három év múlva is találkozunk jelentős mennyiségű lebontatlan szalma-, kukoricaszár- vagy napraforgószár-maradvánnyal, akkor az a talaj mikrobiológiai egyensúlyának zavarára utalhat. Ebben az esetben például olyan baktériumokból van hiány, amelyek a cellulózt bontanák le. Ilyenkor érdemes célzott mikrobiológiai készítményekkel beavatkozni.

Kölcsönös előnyökkel járó kapcsolat

A mikorrhiza gombák a növények gyökereihez kapcsolódnak, és miközben segítik őket a víz és a tápanyagok – például a foszfor, réz vagy cink – felvételében, ők maguk szénhidrátokhoz (cukorhoz) jutnak a növényektől. Egyes jól ismert gombafajok – mint például az erdei gombák vagy a szarvasgomba – szintén a mikorrhiza gombák egy csoportjához tartoznak. Ezek a gombák a fákkal létesítenek kölcsönösen előnyös, ún. szimbiotikus kapcsolatot. A talajban élő gombafonalak (hifák) pedig képesek különböző növények gyökereit összekapcsolni, és ezzel egyfajta élő hálózatot alkotni – amit sokszor „földalatti internetként” (Wood Wide Web) emlegetnek. Egyes kutatások szerint ezen keresztül a fák akár tápanyagokat is megoszthatnak egymással, vagy biokémiai jeleket továbbíthatnak, amelyek hatására a szomszédos növények gyorsabban reagálhatnak például egy kórokozó vagy kártevő támadására.

Dr. Tar Melinda hangsúlyozta, hogy ez az összetett együttműködés különösen jól működik természetes, kevésbé bolygatott ökoszisztémákban, például az esőerdőkben vagy természetes erdőkben. Az emberi beavatkozás – például intenzív talajművelés – azonban károsíthatja, vagy akár teljesen meg is szakíthatja ezt a hálózatot. Vannak olyan növények is, melyek nem is tudnának létezni a mikorrhiza gombák nélkül. Ilyen például az orchidea. Ezért célszerű, ha otthon szeretnénk átültetni a lepkeorchideánkat, földestől az új helyére tenni, mert így megmarad a kapcsolata a számára létfontosságú hasznos gombákkal.

Az „okos baktériumok”

Mint az előadó kiemelte, a mezőgazdaságban is meg kell találni az egyensúlyt: miközben a káros gombákat igyekszünk visszaszorítani, fontos, hogy a hasznosak életfeltételeit támogassuk. Ennek egyik leghatékonyabb módja a regeneratív talajművelés, vagyis, ha minél kevésbé bolygatjuk a talajt, valamint törekszünk az élő gyökérzet fenntartására. Hozzátette, fontos tudni, hogy a mikorrhiza gombák csak élő gyökérzethez tudnak kapcsolódni. Mint javasolta, ha a palántázáskor a növények gyökerét mikorrhizás gombakészítménybe mártjuk, az elősegítheti a gyors kapcsolatfelvételt a gyökér és a gomba között, így a növény hamarabb részesülhet a szimbiózis előnyeiből – például jobb tápanyagfelvételben vagy stressztűrésben.

A hasznos baktériumok, a mikorrhiza gombákhoz hasonlóan, szintén fontos szerepet játszanak a növények egészségének és növekedésének támogatásában. Ezek a mikroorganizmusok is a növényi gyökerek közelében élnek, és képesek érzékelni a környezetükben bekövetkező változásokat. Leegyszerűsítve akár „okos baktériumoknak” is nevezhetjük őket, mivel akkor segítenek, amikor a növénynek ténylegesen szüksége van rájuk. Amikor például a növénynek nitrogénre van szüksége, a gyökerein keresztül különféle anyagokat bocsát ki, amelyek kémiai jelzésként szolgálnak a környező baktériumok számára. Azok a fajok, amelyek képesek megkötni a levegő nitrogénjét, érzékelik ezeket a jeleket és aktívabbá válnak, kapcsolódnak a növények gyökeréhez és megkezdik a nitrogén átalakítását olyan formává, amelyet a növény már fel tud venni és hasznosítani.

Nem minden növény esetében jön létre a kapcsolat

Fontos tudni, hogy léteznek azonban olyan esetek, amikor ez a szimbiózis nem olyan harmonikus, vagy egyáltalán nem is működik. Egyes növényeknél – például a szójánál – megfigyelték, hogy bizonyos talajtípusokon a Rhizobium baktériumok (nitrogénkötő baktérium) és a mikorrhiza gombák inkább versengenek egymással a növénnyel való kapcsolódásért. Ilyenkor jellemzően a baktérium hatása érvényesül, különösen, ha a talaj nitrogénben szegényebb, de felvehető foszforban viszont gazdagabb. Más növények, például a káposzta vagy a repce nem is alakít ki kapcsolatot a mikorrhiza gombával. Ezek a növényfajok más módon veszik fel a tápanyagokat a talajból és „nem-mikorrhizás növényeknek” nevezzük őket. A legtöbb növényfaj azonban természetes környezetben mikorrhiza gombákkal él együtt, ami nemcsak a tápanyag- és vízfelvételt segíti, hanem hozzájárulhat a különféle kórokozók és kártevők elleni védekezőképesség növeléséhez is.

Az előadás során felmerült, mennyire fontos lenne, hogy a tudományos kutatás és a gyakorlati növénytermesztés szorosabb kapcsolatban álljon egymással. Több kutató is foglalkozik a biológiai növényvédelem kérdésével, ami lehetőséget teremthet olyan együttműködésekre is, ahol a gazdálkodók a területükkel, a kutatók pedig a szaktudásukkal járulnak hozzá a közös munkához.

Fülöp Tímea