A mackó, a némakacsa és az utca – mindez intenzív színben úszva. Kovács Anikó festőtehetség tárlatával május 23-án megnyílt az SZTE Tehetségpont és a Somogyi-könyvtár közös kiállítás-sorozatának harmadik része.
Kovács Anikó festményeinél nincsenek titkok, amelyeket bonyolult szavakkal, nehézkes összefüggésekbe ágyazottan kellene bemutatni. Nincsenek a titkokat elfedő fátylak sem – fogalmazott a kiállítást megnyitó Fabulya Zoltánné, az SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténeti Tanszékének oktatója. Hozzáfűzte: a festmények egy pályája elején járó alkotó első lépéseit tárják szemünk elé. Mindenféle misztikus tartalom helyett azt látjuk, milyen a valóság, milyen a világ Kovács Anikó számára.
Fabulya Zoltánné szerint a fiatal művésztehetség világa meglepő és fordulatos. – Elgondolkodhatunk azon, mi kapcsolja össze a csendéletet a mackókkal, az utcarészletet a baromfiakkal – de fölösleges. A kapcsolat nem más, mint Anikó egyénisége – fejtegette a tanárnő. Szavai szerint meghökkentő is a tehetséges fiatal világa. Valóban ritkán találkozunk kiállítótermekben tyúk- és kacsaábrázolásokkal – pedig sehol sincs törvénybe foglalva az, hogy nem szabad tyúkokat festeni – folytatta Fabulya Zoltánné. Izgalmas és vicces alkotói univerzuma: festői témaként egyaránt elfér benne baromfiudvar valamennyi lakója és az ágy végében ücsörgő kismackó is. A képeket együttesen szemlélve jól felvázolható és nyomon követhető egy fejlődési ív, amely bizonyosan folytatódik. – Az első csendéletek tanulmányi jellegű ábrázolásai után megjelenik az expresszív színhasználat és ecsetkezelés, amely a liliomok apró síkokra bontott megjelenítésében kristályosodik ki. Az utcarészletekben a perspektíva valóságszerű megjelenítése után egyre inkább a színek szerepe válik elsődlegessé. Az intenzív színhasználat, az összegző ábrázolásmód kialakulása reményeim szerint kijelöli a későbbi alkotói utat. Anikó intenzív, megragadó egyéniségét tükrözik alkotásai – így Fabulya Zoltánné – egyébként ő volt az, aki Anikót korábbi tanáraként bevezette a színek világába.
A 2011-ben rajztanárként végzett Kovács Anikó a www.u-szeged.hu-nak elárulta, témáit gyakorta közvetlen környezetéből veszi, így kerültek a festővászonra a baromfiudvar lakói is. A képeket temperával festi, és gyakran készít előtte fotót „modelljeiről”.
|
Kovács Anikó tárlata a Somogyiban - GALÉRIA |
– Témáimmal melegséget szeretnék hozni az emberek szívébe, erőteljes színhasználatommal pedig vidámságot, jókedvet szeretnék teremteni. Szerintem, aki ránéz egy színesebb tárgyra, jobb kedvre derül – vallja Anikó.
A megnyitón gitáron közreműködött Bodnár Balázs, a SZTE Zeneművészeti Kar hallgatója, aki igazi spanyolos dallamokkal teremtett jó hangulatot a kiállításhoz.
AM