„Fussunk együtt, hogy segíthessünk!”

A „Fussunk együtt, hogy segíthessünk!” program egy órai gyakorlaton indult útnak, s végül túllépett a „kötelezően teljesítendő dolgok” monotonszerűségén. A csoportmunkában résztvevő öt hallgató a következőképp fogalmazta meg elhivatottságát: „Célunk az esélyegyenlőség javítása, és olyan közeg teremtése, ahol ép és sérült ember kötöttségek nélkül találkozhat”.

A szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy a futócipőn kívül mindenki hozzon magával egy almát is, amit az Agyagos utcai Waltner Károly Otthon lakói kapnak meg. Részvételi díjként ugyanis egy olyan dolgot szerettek volna meghatározni, ami nem okoz különösebb problémát az önkénteseknek, azonban kézzel foghatóbb és közvetlenebb élményt nyújt a fogyatékkel élők számára, mint az események puszta elmesélése. Bár az idő hűvös és szeles volt, a résztvevők vidám hangulatban futották le a krétával előre felrajzolt rajt és célállomás közötti 500 métert. A futók között megjelent a Waltner Károly Otthon 3 lakója és kísérőjük is. A résztvevők elmondása szerint az ő jelenlétük olyan motivációs erővel bír, hogy a következő jótékonysági futást sem fogják kihagyni.

A szervezők valóban szeretnének hagyományt teremteni a programból és egyre többeknek felhívni a figyelmét az összetartás fontosságára. A futás végén mindenki kapott egy emléklapot köszönetképpen a részvételért és emlékeztetőül, hogy ma is cselekedtek valami jót a jövő érdekében.

Kép és szöveg: Tolnai Andrea

A jótékonysági futáson készült képek itt megtekinthetők