Stratégiai jelentőségű együttműködési keretmegállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem és a BYD Auto Hungary Kft., amely új gyakornoki lehetőségeket nyit a hallgatók előtt, és erősíti az SZTE gazdasági-társadalmi beágyazottságát. A partnerség új szintre emeli az egyetem és a kínai autógyártó közös szakmai és kutatási törekvéseit.
Eddig megoldatlan betegségek kezelésében hozhat áttörést Prof. Dr. Martinek Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézet vezetőjének irányításával zajló kutatás. A projektet 2025 novemberében az SZTE 13. Innovációs Napján „Kiemelt hasznosítás” oklevéllel ismerték el.
Prof. Dr. Martinek Tamás és kutatócsoportjának találmánya, a „Terápiás makromolekulák humán sejtekbe való bejuttatása kaveoláris útvonalon keresztül nagy affinitású, GM1 gangliozid receptor specifikus oligopeptid jelölő szekvenciával” című projekt olyan megoldást kínál, amely lehetővé teszi, hogy a biológiai eredetű hatóanyagok a sejten belül is célzottan fejtsék ki hatásukat.
Mint a professzor felidézte, projektjük alapját az a törekvés adta, hogy kutatóként nem csupán nagyhatású közleményeket szerettek volna letenni az asztalra, hanem kézzelfogható és hasznosítható eredményeket is. Hiszen a legszebb pillanat egy kutató életében, amikor ez a két cél találkozik, s ebben az esetben ez valóban így is történt. Az ötlet megszületésének idején éppen olyan pályázati felhívások jelentek meg, melyek alkalmazott kutatási célokat támogattak. Prof. Dr. Martinek Tamás a gyógyszerkutatásban jártas kutatóként és tanítóként pedig pontosan tudta, milyen irányba lenne érdemes elindulni.
Prof. Dr. Martinek Tamás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
„Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy képesek lennénk-e olyan technológia fejlesztésére, amely segítségével a jelenleg csak sejten kívüli térben, vagy azok felszínén ható biologikumok (biológiai eredetű hatóanyagok) a sejten belül is kifejthetnék hatásukat. A kérdés az volt, hogy vajon a sejten belül is megtalálják-e a megfelelő célpontokat. Ezt jelenleg a sejtmembrán gátolja azzal, hogy nem engedi be ezeket a nagy molekulákat. Ha azonban sikerülne őket célzottan és klinikailag releváns koncentrációban bejuttatni, akkor egy rendkívül hasznos technológia születhetne” – magyarázta a kutató. Hozzátette, ötletük korántsem volt kockázatmentes és nagy volt a rizikója, hogy nem jutnak majd a megfelelő eredményre. Ezt a megközelítést ugyanis már évtizedek óta kutatták, de nem találtak rá megoldást. Egészen ezidáig.
„Elindultunk az egyik irányba, majd a másikba. Végül, a harmadik próbálkozásunk hozott sikert. És itt jött be a szerencsefaktor. Óriási mázlink volt, hogy a hűtőben lévő egyik anyagsorozatunk véletlenül éppen megfelelt a céljainknak. Mi kellett hozzá? Egy belső motiváció, hogy nyissunk az alkalmazott kutatások felé, valamint egy erős partner, aki bevett bennünket a pályázatába, és hagyott minket szabadon gondolkodni. Kellettek a jó kollaborátorok és az erős kutatócsoport. Őrült nagy szerencse is kellett hozzá, olyan, ami egy kutató életében legfeljebb egyszer vagy kétszer adatik meg.” – fogalmazott Prof. Dr. Martinek Tamás, az IKIKK kutatója.
Prof. Dr. Martinek Tamás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
De miben is rejlik kutatásuk újdonsága? Ahogy a professzor magyarázta, az orvosok két fő gyógyszertípussal dolgoznak. Vannak a kismolekulás, vagyis a hagyományos gyógyszerek, melyek jó részét már a múlt században kifejlesztették. Ezek azonban csak a farmakológiai (gyógyszertani) célpontok egy szűkebb csoportját képesek támadni. Előnyük, hogy bárhova könnyen be tudnak jutni, sejten kívüli és belüli térbe is. Van azonban a fontos célpontoknak egy olyan osztálya, amelyek kismolekulákkal nem támadhatók. Őket csak fehérjetípusú hatóanyagokkal lehet támadni, mert olyan az alakjuk, hogy a kismolekulák szerkezetük miatt nem tudnak megfelelően kapcsolódni hozzájuk. Helyettük egy nagy felületű fehérjével kell kölcsönhatásba lépniük.
Ehhez a gyógyszerkutatás legtöbbször olyan antitestet használ, amelyet magunk is termelünk a kórokozók ellen. A kutatók éppen ilyen típusú molekulákat fejlesztenek, amelyek képesek felismerni a farmakológiai célpontokat, hogy általuk elérjék a kívánt terápiás hatást. Ez a megközelítés a ’90-es években kezdett igazán fejlődni, majd a 2000-es évekre robbant be igazán. Mint a professzor hangsúlyozta, ma már a világ 20 legnagyobb bevételt termelő gyógyszeréből 15 ilyen fehérjetípusú szer. Ezeket nevezzük biologikumoknak, vagyis biológiai eredetű gyógyszereknek.
„Ezek a gyógyszerek azért olyan fontosak, mert korábban gyógyíthatatlan betegségek kezelésére kínálnak valódi megoldást. Vannak például olyan ráktípusok, amelyek ilyen terápiával ma már jó eséllyel gyógyíthatók. Ugyanez igaz több autoimmun-betegségre is: például a Crohn-betegségre, vagy a reumatoid artritiszre. Ezekkel a gyógyszerekkel elérhető, hogy kordában tartsák az adott kórt, javuljon a beteg életminősége, s lehetőleg fájdalommentesen éljen. Itt nem pusztán egy divatos megközelítésről van szó, hanem arról, hogy olyan kórképeket is kezelni tudnak, melyekre korábban nem volt lehetőség. A probléma viszont az, hogy a biologikumok jelenleg csak a sejten kívül, vagy a sejtfelszínen tudnak támadni, miközben a sejtek belsejében is rengeteg fontos célpont lenne. A kihívás az, hogy a biológiai hatóanyagokat bejuttassuk a sejtek belsejébe, hogy ott is ki tudják fejteni hatásukat az új célpontokon.” – magyarázta Prof. Dr. Martinek Tamás.
Prof. Dr. Martinek Tamás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Hozzátette, az általuk fejlesztett technológia pontosan azt teszi lehetővé, hogy a sejten belüli célpontokra lehetővé váljon biologikumokat fejleszteni, vagyis a fehérjealapú gyógyszerek, valóban bejussanak a sejtekbe. A módszer lényege, hogy a hatóanyag utánozza bizonyos vírusok sejtbe jutási képességét, így ugyanazon az útvonalon jutnak be, mint ahogy egy vírus tenné. „Ez egy technológiai platform. Jelenleg az a feladatunk, hogy találjunk olyan partnereket, akik nyitottak erre az új irányra. Ez egy nagyon nehéz üzletfejlesztési feladat, mert a gyógyszergyárak pillanatnyilag nem terveznek ilyen irányba fejleszteni, mivel még nem látják azt a technológiát, amely a hatóanyagot be tudná juttatni a sejtbe. Nekünk pedig nincs olyan anyagunk, amivel kipróbálhatnánk a módszert. Most erre törekszünk, hogy olyan kísérleteket végezzünk, melyek validálják a módszer hatékonyságát, bizonyítsák, hogy ez egy tényleg működőképes technológia, amellyel tényleges biológiai hatást válthatunk ki” – fogalmazott a kutató.
A piaci sikerhez azonban nem elegendő csak a kutatói tudás. A kutatóknak is birtokában kell lennie az olyan vállalkozói attitűdöknek, mint a rugalmasság, kreativitás, ellenállóképesség a kudarcokkal szemben. Ugyanakkor, az üzleti látásmód és pénzügyi készségek bizonyos szintű elsajátítása nélkül nem fog működni a kommunikáció az üzleti és tudományos szereplők között. Ebben a világban már nem elég csupán a tudományhoz érteni. A kockázati tőke és startupok működését is meg kell tanulni, hiszen a befektető elsősorban azt nézi, hogy működik-e az adott üzleti modell, mennyi bevételt termelhet, végső soron pedig meg fog-e térülni a befektetés.
Mint a professzor elárulta, időközben a Szegedi Tudományegyetemmel közösen létrehoztak egy spin-off vállalkozást. Ez a startup cég vette át a szabadalom tulajdonjogát, s viszi tovább majd a technológia fejlesztését. Jelenleg az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalának döntésére várnak. Ezzel tulajdonképpen a szellemi tulajdon védelmének utolsó fázisába léptek, s ahogy a professzor részletezte, reményeik szerint 2026 tavaszára megérkezhet a végleges szabadalom is.
Ugyanakkor hangsúlyozta, kutatóként teljesen más szempontok kerülnek előtérbe: más a motiváció, hiszen a tudós, aki megtalálta pályafutása ritka aranyrögét mindenképp arra törekszik, hogy tudja azt hasznosítani, de ehhez nem csupán a tudományban, hanem az üzleti életben és az iparban is meg kell találnia a helyét. Ez a szinergia pedig csak rengeteg beszélgetéssel, tanulással és a befektető, valamint a kutató közötti kölcsönös alázattal érhető el.
Prof. Dr. Martinek Tamás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
„Érdemes figyelembe venni, hogy a startupok exponenciális lecsengéssel buknak el. Az idővel arányosan mindig feleződik a túlélő startupok száma. Nagyon sok cégből kerül ki az a kevés, melyek terméke végül hasznosul, és a piacra kerül. Mi ennek az oka? Minden cégnek egységnyi idő alatt bizonyos mérföldköveket kell teljesítenie. A siker valószínűsége viszont sosem száz százalékos, jelentősen egy alatt van. Teljesen természetes az, hogy a végén nem sikerül, mert nem jutunk tovább például a negyedik mérföldkőnél. Ezért kerül olyan sokba egy olyan cég, amely az összes kitűzött mérföldkövet teljesítette, mert akkor előtte már nincs több akadály. Eljutott egy teljesen valószínűtlen állapotba, azaz túlélt. Mi is a sikeres végkimenetelben bízunk” – foglalta össze Prof. Dr. Martinek Tamás.
Hozzátette, a technológia hatékonyságának bizonyítása körülbelül 1-4 évet vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt kell a mérföldköveket teljesíteni és igazolni szellemi alkotásuk működőképességét. Ha ez sikerül, ezután következhetnek a klinikai vizsgálatok, a humán kipróbálás. Ez újabb 8-10 évet vehet igénybe. „Nekünk, mint a folyamat egyik alkatrészének, csak addig tart a feladatunk, amíg a technológiánk beépül a rendszerbe. Ha ez teljesül, akkor már sikerként könyvelhetjük el. De, ki tudja, még a legváratlanabb pillanatokban is történhetnek meglepő fordulatok: előfordulhat, hogy a saját, házon belüli hatóanyag-fejlesztésünk, ami valójában csupán a működőképesség igazolására szolgál, új lehetőségeket nyit meg. Lehet, hogy még egyszer szerencsénk lesz, s rátalálunk egy újabb ritka aranyrögre” – zárta gondolatait Prof. Dr. Martinek Tamás.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Prof. Dr. Martinek Tamás. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
