Stratégiai jelentőségű együttműködési keretmegállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem és a BYD Auto Hungary Kft., amely új gyakornoki lehetőségeket nyit a hallgatók előtt, és erősíti az SZTE gazdasági-társadalmi beágyazottságát. A partnerség új szintre emeli az egyetem és a kínai autógyártó közös szakmai és kutatási törekvéseit.
Az Egyetem Napja alkalmából rendezett november 15-i ünnepi szenátusi ülésen Prof. Dr. Málovics György, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi tanára vehette át az „Év Kutatója Elismerő Oklevelet”. Az elismerést olyan kutatóknak ítélik oda, akik kimagasló publikációs tevékenységükkel és tudományos eredményeikkel példaként szolgálnak az egyetem közössége számára. Az Ökológiai Közgazdaságtan Intézet vezetőjével a rangos kitüntetéssel kapcsolatosan a társadalmi felelősségvállalásról, a „beavatkozó” kutatás módszertanáról és a tudomány falain túlmutató hatásokról beszélgettünk.
Milyen érzés volt átvenni az „Év Kutatója Elismerő Oklevelet”?
– Jó érzés volt megkapni, mégiscsak egy egyetemi szintű elismerésről van szó. Ha jól tudom, három kar oktatói és kutatói gárdája kvázi versenyez érte, így ez a díj komoly súllyal bír. Az igazat megvallva, szerintem életemben nem kaptam még semmilyen hasonló tudományos jellegű díjat; ez volt az első, és kifejezetten jól esett. Úgy érzem, ehhez érdemi teljesítményre volt szükség. Amellett, hogy nem szeretném túlértékelni, azt gondolom, hogy ezt tényleg nem kapja meg akárki itt az egyetemen.
Miben végezte a kutatását pontosan, mi a fő fókusza a munkájának?
– Ez nem egy adott évi teljesítményre jár, hanem az addigi kutatói pályának az értékelése. Ha témákban gondolkodunk, akkor az a meghatározó, hogy miként lehet a gazdasági tevékenységeket zöldíteni, tehát fenntarthatóbbá és igazságosabbá tenni: ne termeljen olyan mély egyenlőtlenségeket, amilyeneket sajnos ma kitermel. A másik pillére pedig az, hogy együttműködő módon és beavatkozó módon kutatunk. Mi nemcsak a hagyományos módon kutatunk, miszerint a tudomány elkülönül a társadalomtól, hanem kifejezetten együttműködünk helyi civil szervezetekkel, sérülékeny közösségekkel.
Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
– Arra törekszünk, hogy hatása is legyen annak, amit csinálunk. Ugyan a tudományos kutatást gyakran éri az a vád, hogy önmagába záródik és az akadémián kívül senkit nem érdekel, mi ezt próbáljuk elkerülni. Szemeszterenként 15-20 civil szervezettel működünk együtt – legyen szó romákról, látássérültekről vagy nagyothallókról. Fontos tudni, hogy ez nem kizárólag az én érdemem, a kollégáimmal közös munka eredménye a sok publikáció, aminek az összességét most ezzel a díjjal jutalmazták.
Ha már a publikációkat említi: hogyan mérik egy-egy ilyen tudományos munka súlyát, és mi számít kiemelkedő eredménynek ezen a területen?
– Az utóbbi időben kifejezetten sokat publikáltunk magas rangú, D1-es és Q1-es külföldi folyóiratokban. Ezek a tudományos rangsorok csúcsát jelentik. A természettudományban ez teljesen megszokott, de a társadalomtudományokban még ritka, hogy a kutatók folyamatosan képesek legyenek korrekt mennyiségű cikket elhelyezni ilyen helyeken. Nekünk ez sikerült a kollégáimmal együtt, és valószínűleg ezeknek a munkáknak az összessége vezetett ehhez a díjhoz.
Hogyan fogja ez a díjazás befolyásolni a jövőbeli pályafutását? Ad plusz motivációt?
– Nem tudom ezt megmondani. Tényleg jólesik és büszkeséggel tölt el, mert tudom, hogy ezen a három karon mennyi kiváló kollega dolgozik még, akik érdemi publikációs tevékenységgel rendelkeznek. Biztos jól mutat majd az önéletrajzomban, de egyébként én elkötelezett vagyok enélkül is. Amit itt csinálunk az intézetben, a kutatásokat, szívvel-lélekkel csináljuk az eddigiektől függetlenül is.
Nánai Fruzsina
