Tízéves a Pendergő, az Egyetemi Zenei Verseny egykori elsőhelyezett zenekara

A Pendergő zenekar először a 2015-ös egyetemi versenyre állt össze. Zenéltetek együtt korábban is? Honnan ismertétek egymást?

Apró Kristóf: Az egyetem különböző szakjain tanultunk, én orvosnak, Csuvik Oszkár gyógyszerésznek, Csonka Balázs gazdasági informatikusnak. Tudtam, hogy mindenki zenél különböző zenekarokban, ismertem őket a Vajdaságból, mert már akkor is jártunk táncházakba, ahol gyakran összefutottunk, és muzsikálgattunk is együtt. Oszkárral akkor már egy zenekarban játszottam, és kitaláltuk, hogy mi lenne, ha összeállnánk erre a versenyre egy spontán bandát alakítva. Miután megnyertük, egymás után jöttek a felkérések, és akkor állandósult a Pendergő zenekar. Viszont a tagok azóta cserélődtek, Jovánovity Péter és Szabó András például már akkor a Fokos zenekarban játszottak, és utána is oda tértek vissza.

Bognár Odett: Én 2018-ban csatlakoztam a zenekarhoz, akkor már Zombori Péter is muzsikált benne, aki nekem tanárom volt. Megkértek a fiúk, hogy egy koncerten énekeljek velük, csak egy öt perces csokorban. Akkor még csak 15 éves voltam, de jól sikerült. Fél évre rá meg is kérdezték, hogy szeretnék-e a zenekarhoz csatlakozni. Örömmel fogadtam.

Mit gondoltok, együtt maradt volna a zenekar, ha nem ér el helyezést az egyetemi versenyen?

AK: Felkérés nélkül ebben a felállásban nem feltétlenül lettünk volna motiváltak abban, hogy összejöjjünk és gyakoroljunk. Valószínűleg mindenki maradt volna a saját zenekaránál.

Melyik részét szeretitek a legjobban a zenekari életnek? Próbák, fellépések, táncházak?

BO: Mindhárom verziónak megvan a maga különleges hangulata. Én leginkább a táncházas részt szeretem, mert sokkal szabadabb szituáció, olyankor azt muzsikáljuk, ami éppen eszünkbe jut; minden tag eljátszhatja, amit szeret. Nyilván a munka és a próba kötöttebb. Olyankor igyekszünk nagyon koncentrálni, mert nem sűrűn tudunk találkozni.

AK: Én viszont inkább a próba részét emelném ki, talán azt szeretem legjobban, mert akkor van idő ötletelni, új dolgokat kitalálni. Amikor már színpadon állunk vagy táncházban muzsikálunk, nagy variációkat nem vihetünk a dalokba. A kreativitásunkat a próbákon éljük ki.

Odett említette, hogy ritkán tudtok próbálni. Nem csoda, hiszen többen a Vajdaságban, ketten pedig Szegeden vagytok. Hogyan szoktátok ezt megoldani? Esetleg online tartotok megbeszéléseket?

BO: Covid időszaka alatt voltak online megbeszéléseink, de az nem volt túl sikeres, arról le is mondtunk. Legtöbbször Vajdaságban szoktunk próbálni, Adán, a zenekar székhelyén. Az utóbbi időben egyszer-kétszer Szegeden is összejöttünk, mert a prímásunk pesti, neki Vajdaságba lejárni kicsit hosszabb idő. Illetve sokszor, hogyha távolabbra utazunk fellépni, mint például Szlovákia, akkor ott, még a műsor előtt mindent átpróbálunk. Szóval általában akkor vannak próbák, amikor készülünk valamire.

Mesélnétek kicsit a tamburahangszerről, a fajtáiról?

AK: A tambura a hosszú nyakú lantfélék családjába tartozik. Laikus számára leginkább a gitárhoz hasonlít, de kevesebb a húrja, és fémesebb, pattogósabb hangzást lehet vele elérni. Sokféle tambura van, ott van például a prímtambura. Ez a legkisebb és legmagasabb hangú, magas hangja miatt ő vezeti a zenekart. Aztán vannak a basszprímtamburák, amelyekből több is lehet egy zenekarban, akár több szólamot játszhatnak, illetve dallamvariációkat. A kontra és a bőgő a kíséretért felelős. A kontra hasonlít leginkább a gitárra, a tamburabőgő pedig a nagybőgőtől annyiban különbözik, hogy a fogólapon vannak bundok.

Egyéb hangszereken is játszotok a tamburazenekarotokban?

BO: Balázs szokott citerázni, illetve harmonikázik is, de ezek a hangszerek egyelőre csak egy-két számban jelennek meg. Tervben van, hogy bővítjük hangszerileg a zenekart.

AK: Ha a tradicionális tamburazenekart nézzük, abban csak tamburahangszerek voltak. Nekünk volt olyan műsorunk is, ahol szaxofon csatlakozott hozzánk, időnként klarinét, de ezek mind modernebb dolgok.

A Pendergő zenekar: Csonka Balázs, Csuvik Oszkár, Bognár Odett, Apró Kristóf, Hajagos Dávid és Zombori Péter

Miért épp tamburazenekar? Hogy találkoztatok ezzel a hangszerrel?

AK: Zombori Péter, a zenekarunk vezetője szomszédom volt Adán. Gyakran összejártunk, beszélgettünk, buliztunk, és ő mondta, hogy menjek át egyszer, van egy tamburája, próbáljam ki. Mondtam, hogy nem tudom, hogy mi az a tambura, de szívesen kipróbálom. Mivel gitároztam, és az állítólag hasonlít a tamburára, úgy voltam vele, annyira csak nem lehet nehéz. Kipróbáltam, aztán már hívtak koncertre, egyelőre kísérőként. Akkor nagyon megtetszett, mekkora bulit tudnak csapni.

BO: Én zeneiskolában elvégeztem alapfokon a tambura szakot, ott még csak klasszikus zenét tanultam. Utána találkoztam Zombori Péterrel, a mostani felállásunkat nagyrészt neki köszönhetjük, Oszkár is általa került közel a tamburához.

Délvidéki dallamokat játszotok. Mik ennek a jellegzetességei?

BO: A Tisza menti népzene felépítésében nagyon hasonlít a többi térség magyar népzenei világához. Itt is csárdás-ugrós és friss dallamokat szoktunk játszani. Szövegileg különbség, hogy a Tisza mint folyó gyakran belekerül ezekbe a dalokba.

AK: A Tisza menti dallamok feszesebbnek mondhatók, és a tamburahangszer jellegzetesen megszólal benne.

Mire vagytok a legbüszkébbek a zenekar 10 éves történetéből?

BO: Mindenképpen kiemelhetjük a két lemezünket, amelyeken azért sokat dolgoztunk. A másodikba jobban beleláttam, akkorra már én is a zenekar tagja voltam, abban elképesztően sok munka van, illetve más lemezeken is közreműködtünk. Például Csonka Ferenc Halmos Béla hegedűjével című lemezén, és kétszer a Táncház-Népzenén is.

AK: Én az idei jubileumi műsorunkat említeném, Adán tartottuk a legnagyobbat, nagyon sikeres volt. Itt megpróbálkoztunk a rendezéssel, színpadkép-beállítással, ez jó tapasztalat volt, szerintem mindenki élvezte. Illetve Pesten is játszottunk a Hagyományok Házában, a Művészetek Palotájában, erre is büszkék lehetünk, ezeken a helyeken nagy nevek is szoktak játszani.

Milyen céljaitok vannak a jövőre nézve?

AK: A nyárra van még egy 10 éves koncertünk, és ősszel is látunk még egy-két fellépést. Vannak kiadatlan összerakott csokraink, amiket szeretnék felvenni stúdióban. Ezeket a tízéves műsorra állítottuk össze, hogy ne csak a két lemezünkről játsszunk; régebbi anyagokat is elővettünk, amelyek most értek be, és kerültek olyan szintre, hogy már igazán jók és felvehetők.

Minél többet játszotok egy dalt, annál többet alakul, esetleg annál jobb lesz?

BO: Persze, folyamatosan alakulnak a dalok, mert amit régóta játszunk, sokszor már unalmas nekünk, és ezért variáljuk kicsit. Érdekes lenne összehasonlítani néhány dalt az első lemezünkről azzal, ahogy most játsszuk, mert a felvétel óta szerintem teljesen más lett.

Hogyan állítjátok össze a repertoárt egy-egy fellépésre?

AK: Attól függ, milyen hosszú koncertről van szó, egyébként azokból a számokból válogatunk, amelyeket aktuálisan a legjobban szeretünk. Illetve attól is függ, milyen helyre megyünk, mert ha egy fesztiválra, jobban kilépünk a komfortzónánkból, és nem feltétlenül az autentikus vonalát képviseljük a népzenének, hanem kicsit átdolgozzuk a dalokat, míg ha egy népzenei koncertre kérnek fel bennünket, hagyományosabb a repertoárunk. És vállalunk muzsikálást lakodalmakon, lánykikéréseken is.

Zenekari tagok:

Bognár Odett: ének, basszprímtambura

Csonka Balázs: prímtambura, harmonika, citera

Csuvik Oszkár: tamburakontra

Apró Kristóf: basszprímtambura

Hajagos Dávid: tamburabőgő

Zombori Péter: basszprímtambura

Balog Helga

Borítókép: Bezzeg Gyula