Elhunyt a Somogyi-gyűjtemény legelhivatottabb gondozója, Szőkefalvi-Nagy Erzsébet

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet 1948. június 8-án született Szegeden. Középiskolába a Ságvári-gimnáziumba járt, ahol később rövid ideig tanított is. Magyar-német szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen (JATE). A diploma megszerzése után az egyetem Központi Könyvtárában helyezkedett el. Az ELTE-n a könyvtárkiegészítő szakot 1976-ban fejezte be. Rövid kitérő volt az életében a szakszervezeti könyvtár vezetése.

1983. január 1-től 2015. február elejéig volt a szegedi Somogyi-könyvtár régi könyves gyűjteményének feltárója, kutatója, kiváló ismerője, emellett öt éven át a könyvtár vezetője. Nyugdíjba meneteléig, 32 éven át kutatta Somogyi Károly hagyatékát. A gyűjteményből rendezett kiállításai, Somogyi Károly életét és munkásságát ismertető előadásai öregbítették az intézmény hírnevét az országhatárokon belül és kívül. Így például Pécsett, amikor az Európa Kulturális Fővárosa volt, vagy a Frankfurti Könyvvásáron, amikor Magyarország volt annak díszvendége.

Szeged városa Pro Urbe díjjal tüntette ki 2008-ban. Rendszeres vendég volt a Szegedért Alapítvány díjátadó gáláin, ahol a Tudományos Kuratórium díját édesapjáról nevezték el.

Évtizedeken keresztül szoros kapcsolatot ápolt az SZTE Bolyai Intézettel. Édesapja emlékére 1999-ben megalapította a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet, amit azóta 25 alkalommal adtak át neves matematikusoknak. Az utóbbi két évben naponta bejárt az intézetbe, ahol édesapja hagyatékát tárta fel és rendszerezte az egyetem számára.
A legkülönbözőbb tanszékekről jártak hozzá egyetemünk kutatói, akiknek komoly szakmai segítséget nyújtott. A Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék docense, Dr. Nagyillés János így emlékezik: „A konferenciáink külföldi vendégei rendszeresen az Emlékkönyvtárban kötöttek ki Erzsébetnél. Járt nála Michael von Albrecht, Hubert Petersmann és a mi szakmánk több más kiválósága egyénileg és csoportosan is. Egészen elképesztő előadásokat tartott nekik, előzetesen mindig megkérdezte, hogy ki mivel foglalkozik, és kikészítette az illető kutatási területébe vágó könyvkülönlegességeket. Emlékszem, hogy Hubert Petersmann, aki Petroniusszal (is) foglalkozott, valamilyen különleges kiadást talált meg nála, és vissza is ment hozzá.”

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár korábbi főigazgatóját, Dr. Keveházi Katalint is arra kértük, idézze fel a Szőkefalvi-Nagy Erzsébethez kötődő emlékeit. – Én még messze nem voltam főigazgató, amikor Erzsi igazgatta a Somogyi-könyvtárat, így ilyen típusú közvetlen élményeim nem, inkább benyomásaim voltak vele, mint igazgatóval kapcsolatban – kezdte a visszaemlékezést. – 2007-ben Szegeden rendezték meg a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 39. éves vándorgyűlését, amelynek éppen a partnerség volt a fő témája, és amit a két könyvtár (a Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi) közösen szervezett és rendezett meg, jó együttműködésben. Ezen túl fontos megemlíteni, hogy a két könyvtár állománya jól kiegészíti egymást, és erre kölcsönösen épít is. Az is lényeges, hogy Szegeden tanuló egyetemi hallgatóknak - talán fokozottabban az új egyetemi könyvtár megépülése előtt - nagyon kedvelt tanulási színtere volt a városi könyvtár is. Minden időszakra elmondható - ez ma is így van -, hogy a két intézmény igyekezett kölcsönösen támogatni egymás munkáját például a könyvtárközi kérések kiszolgálása terén, vagy mondjuk a nyári bezárások időszakának egyeztetésével, de a Somogyi-könyvtár segítségünkre volt abban is, hogy az új épület átadása előtt hosszabb nyitvatartással és bővített szolgáltatásokkal támogatta az egyetemi polgárokat is – mondta el Dr. Keveházi Katalin.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet Wolfenbüttelben, kutatás közben.

A volt főigazgató kiemelte még a muzeális dokumentumokkal kapcsolatos feladatok, a Somogyi-gyűjteményben végzett munkáját. – Azt mindenki tudja, hogy nála alaposabb ismerője és elhivatottabb gondozója nem volt ennek a páratlan értékű állománynak. Azt talán kevesebben, hogy ezen a területen mennyi aprómunkát végzett el, hogy évente több hétre elutazott Wolfenbüttelbe (összesen 25 alkalommal – a szerk.), hogy az ottani gazdag gyűjtemény és szinte páratlan szakirodalmi apparátus segítségével tudja pontosítani, kiegészíteni a Somogyi-gyűjteménnyel kapcsolatos kutatásait.

Még egy dolgot kiemelnék az életműből: az úgynevezett Prehoffer-gyűjteménnyel kapcsolatos munkáját. Családi ismeretség révén fedezte fel ezt a 46 kötetből álló, rendkívül értékes állományt, majd ő készítette el a kötetek nagyon alapos könyvészeti leírásait. A könyvek a tulajdonos család döntésének megfelelően jelenleg az SZTE Klebelsberg könyvtárban vannak. Beérkezésük után szép kiállítás nyílt a legértékesebb, legszebb darabokból, amely tárlat alkalmával Erzsi tartott nagyon izgalmas előadást a gyűjteményről – tudtuk meg Dr. Keveházi Katalintól. Az eseményről itt olvasható részletes beszámoló.

Azt már az elhunyt fia, Csúri András mesélte, hogy édesanyja közreműködésével került vissza három éve a Prehoffer-gyűjteményből a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárába Nicolaus de Lyra francia egzegéta 1489-ben kiadott, 6 részes művének egyedülálló ötödik könyve, amely a második világháborúban tűnt el. Az Ausztriában élő büntetőjog-tudós azt is megemlítette, hogy Erzsébet nemcsak Wolfenbüttel-el ápolt szoros kapcsolatot, hanem 2021-ben Darmstadt városa a „Freundschaft und Freiheit” (Barátság és szabadság) plakettel tüntette ki a Szeged és Darmstadt közötti kulturális együttműködés érdekében tett erőfeszítéseiért és nemzetközi elkötelezettségéért.

Előadás a Somogyi Károly Emlékkönyvtárban.

Felidézte azt is, hogy a Szegedért Alapítvány díjazottjai édesanyja kezdeményezésére és szervezésében fogadhattak szimbolikusan örökbe a szakterületükhöz kapcsolódó könyveket a Somogyi-könyvtár gyűjteményéből. Ezzel a szegedi kulturális és tudományos élet legjelentősebb és legismertebb személyiségei is ráirányíthatták a figyelmet az egyedülálló gyűjteményre.
Erzsébet legendás elkötelezettsége és munkakedve kapcsán pedig nevetve mesélte, hogy amikor a könyvtár igazgatója lett, akkor otthon azzal ugratta mindig édesanyját, hogy hozzá igazítva új nyitvatartást és munkarendet kellene bevezetni, mely szerint a könyvtár este 10-ig van nyitva, és kötelező addig bent maradni, az olvasóknak is. Tudása kapcsán pedig felidézte, hogy „amikor külön engedélyt szereztem, hogy meglátogathassa Cambridge város legrégebbi, 1590-ben emelt könyvtárát a Trinity College-ban, a vezetés után az ottani könyvtárosok szinte többet tudtak meg saját gyűjteményük néhány könyvéről, mint mi. Büszke voltam és vagyok hihetetlen műveltségére.”

Mind édesapja, mind az általa öt évig vezetett Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár elnyerte a Magyar Örökség Díjat. A Gyula TV honlapján 2016 novemberében megjelent tudósítás szerint Szőkefalvi-Nagy Erzsébet laudációjában elmondta: az a tény, hogy a szegedi Somogyi-könyvtár a több mint 200 éves Országos Széchényi Könyvtár, a marosvásárhelyi Teleki Téka, valamint a sokkal későbbi alapítású, genfi magyar könyvtár mellett, negyedik bibliotékaként, a Magyarországon működő könyvtárak között másodikként felvételt nyert a Magyar Örökség-díj birtokosainak körébe, újabb visszaigazolása Somogyi szellemiségének és az általa adományozott szellemi örökség értékének.

A Kass János Baráti Kör elnökeként számos kiállítás megrendezésében vett részt, szívügyének tartotta, hogy Szeged város szülöttét és díszpolgárát és az ő szellemiségét életben tartsák.
Legendásak voltak tárlatvezetései, nagy nyári régikönyves kiállításai és előadásai, amelyekkel a fiatalokat is elérte. A legutolsót pár hónapja, november végén épp az SZTE Eötvös Loránd Kollégiumának Quadrivium Műhelyében tartotta, amely kapcsán az egyik résztvevő a Műhely Facebook-oldalán így foglalta össze az „Erzsébet-jelenséget“: „Ha csak három szóban emlékszem vissza arra az alkalomra: fantasztikus, lehengerlő és erő. Ritkán látni olyan embert, aki ilyen mértékben lelkesülni tud egy témáért. És ilyen kitartóan. Hálás vagyok, hogy találkozhattam Somogyi Károly „özvegyével.“
Ezen előadással szinte szimbolikusan bezárult egy kör, amikor annak végén Szőkefalvi-Nagy Erzsébet visszajuttatta a jogos tulajdonosnak, az Eötvös Loránd Kollégium könyvtárának, egy onnan még az 1930-as években kikölcsönzött kötetet, amire véletlenül bukkant édesapja munkahelyi hagyatékának rendezése közben.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet 76 éves volt. Búcsúztatása, gyászszertartás keretében, 2025. április 12-én, szombaton 13.00 órakor lesz Szegeden, a Tarjánvárosi (Tátra téri) Szent Gellért Templomban, ahová mindenkit szeretettel várnak, akik szerették és tisztelték. Kívánságára temetésére szűk családi körben kerül sor.

SZTE Info
Borítókép: Szőkefalvi-Nagy Erzsébet Darmstadtban, ahol „Freundschaft und Freiheit” (Barátság és szabadság) plakettel tüntették ki a Szeged és Darmstadt közötti kulturális együttműködés érdekében tett erőfeszítéseiért és nemzetközi elkötelezettségéért. Fotók: Csúri András és a Somogyi-könyvtár archívumából