SZTE-s siker a CanSat versenyen: egyetemünk oktatói segítették győzelemre a zentai és szegedi csapatokat

A CanSat versenyt minden évben az Európai Űrügynökség (ESA) szervezi, míg a hazai forduló a Magyar Asztronautikai Társaság közreműködésével valósul meg. Az évek során rendkívül nívós megmérettetéssé nőtte ki magát, amely nagy lehetőségeket nyithat meg a fiatalok előtt. De mi is az a CanSat, és milyen jelentőséggel bír a diákok további előremenetelét tekintve? A CanSat egy valós műhold szimulációja, amely minden olyan rendszerrel rendelkezik, amellyel egy műholdnak rendelkeznie kell. Térfogata megegyezik egy dobozos üdítőével - innen ered a neve is. A kihívás a diákok számára az, hogy ebbe a kis térbe bele tudják tervezni az összes alrendszert, ami megtalálható egy műholdon.

Valódi rakétával juttatták fel a műholdakat

A verseny kétnapos döntőjét április 4-5-én az MH Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság tatárszentgyörgyi gyakorlóterén rendezték meg. Itt a 88 jelentkező közül a döntőbe jutott tíz legjobb csapat mérte össze tudását, köztük az SZTE oktatói által mentorált szegedi és zentai csapat. A diákoknak nem kis kihívásnak kellett megfelelnie: a verseny döntőjében ugyanis a CanSat műholdakat egy valódi rakétával nagyjából 1 km-es magasságba juttatták. Itt a hordozó eszközről leválva megkezdték küldetésüket, ami lehetett egy tudományos kísérlet vagy egy technológiai demonstráció. A biztonságos landolást követően a csapatok elemezték, majd a verseny második napján egy prezentáció keretében be is mutatták a gyűjtött adatokat.

A projekt tehát nem csupán műszaki kihívásokat tartogatott, hanem komoly humán kompetenciákat is igényelt. A versenyzőknek szakmailag és kommunikációban is helyt kellett állniuk, emellett marketinggel, projektmenedzsmenttel és a tesztrepülés leszervezésével is foglalkozniuk kellett. Mindeközben a diákok arról is tanúbizonyságot tettek, milyen profi módon képesek csapatban, összehangolt feladatmegosztással dolgozni.

A győztes zentai csapat hőkamerával végzett méréssorozatot

Maga a verseny egyrészt a kötelező mérési feladatokból állt, - mint a légnyomás- és hőmérsékletmérés -, illetve ezen felül minden csapat egyéni méréseket is végzett. Mint Kis Botond csapatkapitánytól megtudtuk, a Rabbit_Aerospace csapat másodlagos küldetése egy hőkamerával végzett méréssorozat volt. A talaj hőmérsékletének vizsgálatából következtettek a víztartalomra, így előre jelezve az esetleges szárazságot. A kutatás eredményeképp megállapították, hogy a fák, bokrok és más nagyobb növények, a fűfélékhez és lágyszárúakhoz képest 1.5-2.5 Celsius fokkal csökkentik a talaj hőmérsékletét.

Hőtérkép a verseny helyszínéről. Forrás: Rabbit_Aerospace csapat

A csapat az adatokat rádiókommunikáción keresztül már a rakétából való kiengedés után elkezdte feldolgozni, majd a megtalált műholdról is lementették a szükséges információkat. „Hajnali kettőig dolgoztunk az adatokon és a prezentáción” – mesélte Botond. A műhold megépítése fél év munkáját igényelte, így nem csoda, hogy a díjátadón különösen nagy volt az öröm, amikor megtudták, az ő projektjüket találta a zsűri a legjobbnak. „Ahogy kihirdették a nevünket, azonnal felpattantunk és szaladtunk le a lépcsőn. Az egyik szervező meg is jegyezte: hála Istennek, hogy nem vágódtatok el, úgy rohantatok!” – idézte fel a győzelem pillanatait Botond.

A Rabbit_Aerospace csapat tagjai tehát elhozták a verseny fődíját, vagyis övék a lehetőség, hogy munkájukat bemutassák Hollandiában egy nemzetközi konferencián. Ezen felül a díj részeként ellátogathatnak a szintén holland Noordwijk városában található Európai Űrkutatási és Technológiai Központba (European Space Research and Technology Centre (ESTEC)). Kis Botond hangsúlyozta, hogy a csapat rendkívül hálás a versenyre való felkészülés során kapott támogatásért, többek között a Szegedi Tudományegyetemnek és a CanSat Lab diáklabor-hálózatnak, amelynek az SZTE is aktív tagja.

A csapatkapitány azt is elárulta, bár a csapatból ketten tizenegyedikesek, így jövőre is indulhatnának, az érettségi közelsége miatt valószínűleg inkább tanulmányaikra koncentrálnának. Ettől függetlenül Botond számára nagyon inspiráló volt a megmérettetés, s segített elmélyíteni az űrkutatások iránti elkötelezettségét. „Én űrmérnök szeretnék lenni. Úgy érzem, ez a verseny sokat tett hozzá, hogy biztos legyek céljaimban” – fejtette ki Botond.

CanSat 1054 méter magasan. Forrás: CANIS csapat

A szegedi, radnótis csapat a levegőminőség mérésére fókuszált

Miszori Gergő, a szegedi CANIS csapat vezetője elmondta, csapata elsősorban a levegőminőség mérésére fókuszált. A projekt különlegessége, hogy saját mesterséges intelligencia modell segítségével összehasonlították az ereszkedés során készített méréseket a Szegeden már előre elkészített mérésekkel. A modell kimutatta, hogy a legtöbb hasonlóság a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium ablakából mért levegővel volt, és a legkisebb egyezést pedig a Dóm téren mintavételezett adatokkal tapasztalták.

Gergő arról is beszámolt, maga a verseny remek hangulatban telt, annak ellenére, hogy nagyon elfáradtak. Mint felidézte, az utolsó pillanatokig dolgoztak – péntek hajnalban még forrasztottak –, és bár keveset aludtak, az adrenalin vitte őket előre. Erőfeszítéseiknek meg is lett az eredménye. A rakéták teljesítették a küldetésüket: egy kivételével az összes CanSat sikeresen visszatért. A zsűri is elismerően nyilatkozott az idei döntőről, véleményük szerint a CanSat versenyek történetében ez volt minden idők legerősebb mezőnye.

A CanSat földet érését követően a CANIS csapat tagjai rögtön nekiláttak az adatok feldolgozásának. Egészen hajnali háromig dolgoztak, s meg is lett az eredménye. A csapat elnyerte a BME Suborbitals különdíját: így az az egyedülálló lehetőség érte őket, hogy Portugáliában a Project Aurora versenyprojekt során a BME Suborbitals nagy teljesítményű rakétája fedélzetén felbocsátják a csapat CanSat-jét, nagyjából 3 kilométer magasra. A BME-s kutatócsoporttal már egyeztettek is, sőt, meghívást kaptak a fővárosba, hogy megnézhessék a műhelyüket.

A diákok motivációját és lelkesedését tükrözi, hogy még a helyszínen, rögtön a megmérettetés után elhatározták, jövőre is szeretnének indulni a CanSat versenyen. Mint Gergő beavatott, a mostani projektjüket lezártnak tekintik, úgy érzik, ebből már kihozták, amit lehetett. Így a következő évben egy teljesen új, még nagyobb volumenű elképzeléssel szeretnének előállni.

A CANIS csapat CanSatje a rakétába helyezés előtti pillanatokban. Forrás: CANIS csapat

Itt mindenki nyertesnek érezhette magát

Mint Kiss Ádám, a csapatok mentora elmondta, a verseny hosszú folyamat volt, és bár eltökéltségük végig megingathatatlan maradt, eleinte a diákok még bizonytalanul keresték az irányt. Véleménye szerint a verseny legnagyobb hozadéka épp az, hogy a végére már olyan részleteket is átláttak, amelyek révén ma már akár önállóan is képesek megtervezni egy teljes műszert, berendezést vagy kísérletet. „Ritkán adatik meg az az élmény, hogy valaki tét nélkül izgulhasson. Itt viszont tényleg egy ilyen tét nélküli izgalom volt jelen, mert mindenki, aki eljutott idáig, nyertesnek érezhette magát. Mindenki létrehozott egy működő berendezést, egy működő kísérletet, és közösen gyönyörködtek egymás munkájában” – összegezte a döntő élményeit Kiss Ádám.

Kelemen András, a szegedi csapat mentora kiemelte, a verseny egyik legnagyobb erőssége, hogy megtanította a diákokat együtt, egy csapatként dolgozni. Igazi közösségépítő szerepe volt. „Mindenki pontosan tudta, hogy mi a feladata, hogyan tud segíteni a másiknak. Minden döntős csapatra jellemző volt, hogy rendkívül fegyelmezetten végezte a dolgát. A diákok pontosan tudták, hogy veszélyes terepen dolgoznak, és ott hogyan kell mozogni, mire kell figyelni. Sőt, elmondható, hogy a csapatok inkább voltak versenytársak, mint vetélytársak, egymást is segítették a döntő alatt. Számomra ezt látni nagyon nagy élmény volt” – fejtette ki Kelemen András.

A versenyen a diákok Schlégl Ádám űrhajósjelölttől is kérdezhettek

A CanSat verseny jelentőségét az is jól mutatja, hogy annak minden állomásán jelen volt és figyelemmel kísérte Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, valamint a Magyar Honvédség és a befogadó egyetemek dékánjai is képviseltették magukat. Az esemény presztízsét még inkább növelte, hogy a kutatórakéták felbocsátásánál jelen volt a HUNOR – Magyar Űrhajós Program egyik résztvevője, Schlégl Ádám is, aki örömmel válaszolt a diákok kérdéseire.

Győztes csapatok:

A szegedi radnótis csapat:

Csapatnév: CANIS
Névsor: Miszori Gergő, Bővíz Dániel, Gosztolya Gergő, Bedő Patrik, Deák Boldizsár, Tulkán Dávid
Mentorok: Kiss Ádám (SZTE), Kelemen András (SZTE, Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium)

A zentai csapat:

Csapatnév: Rabbit_Aerospace
Névsor: Csőke Olivér, Verebélyi Viktor, Kis Botond
Mentorok: Kiss Ádám (SZTE), Esztelecki Péter (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta)

Fülöp Tímea
Borítóképen: Az SZTE-mentorált csapatok Dr. Schlégl Ádám korábbi űrhajósjelölt, a HUNOR-program kutatás-fejlesztési szakértője társaságában. Forrás: CANIS csapat