A régi tudás szépsége – páratlan könyvritkaságok az SZTE Klebelsberg Könyvtár "Ex libris Prehoffer István" kiállításán

Prehoffer István (1919-1982) hódmezővásárhelyi származású állatorvos családja 2023 tavaszán 46 kötetnyi, a 15. és 18. század között kiadott muzeális nyomtatványt helyezett el a kutatás és az érdeklődők számára a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárában. A könyvritkaságok közül a legkorábbi egy 1475-ben, Ulmban kiadott ősnyomtatvány, amely Aquinói Szent Tamás skolasztikus filozófusnak a párizsi egyetemen tartott értekezéseit és vitáit tartalmazza.

Farkas Katalin, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Régi Könyvek Tára és Kézirattár könyvtárosa, a kiállítás rendezője elmondta, hogy a kollekciónak nemcsak a történeti értéke rendkívüli, hanem együtt megőrzött gyűjteményként is jelentős. Prehoffer István az 1950-es években, budapesti antikváriumokban bukkant a régi könyvekre, abban az időszakban, amikor az egyházi és főúri gyűjtemények lefoglalása és közgyűjteménybe adása közben muzeális könyvek jelentek meg a régiségkereskedelemben. A könyvgyűjtő Prehoffer István filológiai ízlését dicséri, hogy nem válogatás nélkül vásárolt régi nyomtatványokat, hanem az európai humanista műveket kiadó mértékadó flandriai, német, svájci, francia és osztrák nyomdák filozófiai és történettudományi szerzői érdekelték. Utóbbiak közül több munka a magyar történelemmel kapcsolatos korabeli értekezést tartalmaz. Farkas Katalin arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyűjtemény Prehoffer István családjának köszönhetően nem szóródott szét, nem árverezték el egyenként a muzeális darabokat, hanem a gyűjtő szemléletét követve közkinccsé tették a nagy műértékű könyveket.

Látogatók az SZTE Klebelsberg Könyvtár "Ex libris Prehoffer István" kiállításán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A könyvhagyatékra 2018-ban Prehoffer István családja, Prehoffer Éva és férje, Dóczi Tamás akadémikus, orvosprofesszor hívta fel Szőkefalvi-Nagy Erzsébet figyelmét, aki elkészítette a gyűjtemény könyvészeti leírását, feltárta a könyvek kiadásának és tulajdonosainak történetét, és ezt részben már 2020-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesületében ismertette. Ezután a család úgy döntött, a gyűjtemény 46 kötetét az SZTE Klebelsberg Könyvtárban helyezi letétbe. A hagyaték egyetlen muzeális könyve került a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárába – ehhez Szőkefalvi-Nagy Erzsébet megindító történetet mesélt a kiállítás megnyitója után tartott előadásában (amelyről alább lesz szó).

Az Ex Libris Prehoffer című kiállítás megnyitóján összegyűlt szép számú közönséget Dr. Nagy Gyula, az SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója köszöntötte, majd Dr. Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja nyitotta meg a gyűjtemény tíz könyvritkaságát bemutató tárlatot.

Dr. Fendler Judit, az SZTE kancellárja megnyitja a kiállítást. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Noha a kolozsvári egyetem 1920-ban nem hozhatta magával értékes könyvtári gyűjteményét, és a szegedi egyetemi könyvtárnak induláskor nem voltak régi könyvei, több mint 100 év után a jelenlegi könyvtár Régi Könyvek Tárában mintegy 15.000 régi könyvként azonosított nyomtatvány és dokumentum található – mondta Dr. Nagy Gyula. A könyvtárigazgató szerint ezek között számos unikális kötet is szolgálja az egyetemen folyó történeti, művelődéstörténeti és régi magyar irodalomtörténeti kutatásokat és oktatást. Nagy Gyula elmondta, hogy idén tavasszal két jelentős új gyűjtemény is bekerült a könyvtárba. Egyik az 1930-as években többek adományaként az egyetemre került Növénybiológiai Intézet gyűjteményének nyomtatványait tartalmazza, melyben különleges, ritka muzeális és botanikai művek találhatók, a másik pedig Prehoffer István felbecsülhetetlen műértékű hagyatéka, amelynek legrégebbi darabja egy évvel korábbi kiadású, mint a könyvtár eddigi legrégebbi nyomtatványa.

Dr. Fendler Judit az egyetem oktatási, kutatási, gyógyítási feladatai mellett a társadalmi felelősségvállalást nevezte meg negyedik misszióként, amelyhez a Prehoffer István Gyűjtemény őrzése, közkinccsé tétele is tartozik. A kancellár megköszönte a könyveket, nagy felelősségnek nevezte kezelésüket. A könyv sohasem tűnik el, utalt a kancellár a megnyitón felolvasott Borges esszérészletre, amely szerint a könyvek tele vannak a múlttal, és amikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta. Dr. Fendler Judit szerint az egyetem is úgy gondolja, a nyomtatott könyvet a digitalizálás korszakában is fenn kell tartani, a Szegedi Tudományegyetem fejleszteni fogja saját nyomdai kapacitását és kiadóját pontosan azért, hogy megmaradhasson a nyomtatott könyv kézbevételének élménye.

Dr. Nagy Gyula, az SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A kiállítás tárlóiban a gyűjtemény 10 könyvét tekinthetik meg a látogatók. Farkas Katalin könyvtáros szerint a gyűjtemény darabjai kiváló állapotban vannak, legtöbbet közülük korabeli kötés véd, rajtuk a borító bőr puha, és a könyvek pergamenje sincs kiszáradva, a restaurált darabokat pedig hozzáértő restaurátor újította fel. A tárlók első szemrevételénél kitűnik, hogy egyes könyvek meglepően nagy, fóliáns méretűek, a lapok textúrás papírján gyönyörű, éles betűk és metszetek láthatók, sugárzik belőlük a régi tudás szépsége.

Mint Szőkefalvi-Nagy Erzsébet előadásából kiderült, a merített papír, a fatáblás fedél és a széles margójú kiadás egy-egy könyv súlyán is meglátszik. Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica (Az újkori Magyarország történelmi-földrajzi ismertetése) című munkájának 1735-ben megjelent első kötete például majdnem 9 kilogrammot nyom. A gyűjteményben található 4 Notitia-kötetben tulajdonosi jegy árulja el, hogy a könyvek Esterházy Imre esztergomi érsek számára készültek (ő támogatta Bél Mátyás munkáját). Szőkefalvi-Nagy Erzsébet elmondta, a törvény és szokásjog alapján Esterházy Imre volt az a főpap, aki Mária Terézia pozsonyi megkoronázásán az uralkodó feje fölött tarthatta a koronát, ahogyan az Franz Messmer koronázási festményciklusának egyik darabján is látható. Ilyen könyveket kézben fogni! – érzékeltette a könyvtáros annak az élményét, amikor először azonosította a hagyaték darabjait.

Aquinói Szent Tamás művének 548 éves kiadása. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet a gyűjtemény statisztikájáról elmondta, hogy 4 régi könyv latin és ógörög, 2 ógörög, 7 német és 31 latin nyelven íródott. A legrégebbi darab 1475-ös, 8 könyv származik a 16. századból, 9 a 17. és 13 a 18. századból (egyes nyomtatványokban több kötetet is egybekötöttek a kiadók). Nyomtatásuk Antwerpenben, Velencében, Brünnben, Nagyszombaton, Baselben, valamint német és osztrák nyomdákban történt. A könyvek többségében olyan tulajdonosi jegyek (bejegyzések, címerek) találhatók, amelyek a korábbi tulajdonosokat akár évszázadokra visszamenőleg azonosítják; a könyvtáros szerint magyar magánszemélyek tulajdonába legkorábban az 1700-as években jutott e könyvekből, de a magyarországi kolostorok könyvtáraiba már korábban is bekerülhetett a könyvek némelyike.

Peter Paul Rubens rézmetszete a németalföldi Plantin-Moretus nyomda könyvében. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A gyűjtemény darabjainak kiadói minőségét Szőkefalvi-Nagy Erzsébet Dionüsziosz Areopagitész 5-6. századi görög egyházatya egyik 1634-es antwerpeni kiadásával szemléltette. Ez a könyv a 16. század végétől a 17. századon át működő híres németalföldi Plantin-Moretus nyomdából került ki, amelynek vezetői a kor jeles festőivel dolgoztattak; a gyűjteményben lévő könyvben például az egyik rézmetszet Peter Paul Rubens munkája.

A gyűjtemény legrégibb darabja, az 1475-ben Ulmban Johann Zainer által kiadott, Aquinói Szent Tamás-könyv korábban Jankovich Miklós műgyűjtő tulajdonában volt, majd 1926-ban egy aukción duplumként adták el az Országos Széchényi Könyvtárból. Prehoffer István könyvgyűjtői gondosságát mutatja, hogy a nyomtatvány megvásárlása után, 1954-ben igazoltatta a könyvtárral, hogy valóban eladott, és nem lopott példányról van szó. A hagyatékban egyébként a többi könyv mellett is fennmaradtak a vásárlást igazoló számlák, amelyek jelzik a gyűjtemény tisztaságát.

Antonio Bonfini humanista történetíró Rerum Ungaricarum decades (A magyar történelem tizedei) című munkája három kiadásban is szerepel a gyűjteményben. A képen az 1581-es és az 1606-os kiadás címlapja látható.

Sebastian Münster Cosmographia című „világleírása” a 16. század tudományos ismereteit összegyűjtő munka; a gyűjteményben egy latin (1552) és egy német nyelvű (1628) kiadása is megvan. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet szerint az egyik a szerző életében a legutolsó, a másik pedig a népszerű, sokszor kiadott és fordított mű valóban utolsó kiadását testesíti meg. Külön érdekesség, hogy e német változat Szegedet is feltünteti egy kissé hevenyészett Magyarország-térképen, valamint a könyv leírást ad az akkor már felfedezett, de meglehetősen ismeretlen Amerikai földrészről is. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet annak is utánanézett, hogy az 1628-ban megjelent könyv helyesen, friss adatként közli, hogy az Erdélyi Fejedelemségben Bethlen Gábor uralkodik (a fejedelem 1629-ben halt meg). Mindez azonban nem volt elég egy késői magyar tulajdonosnak, Kisszécsei Lévay Gyulának, a mai kommentelők ősének, hogy 1881-ben bele ne írja a könyvbe, hogy az adott lapon abbahagyta az olvasást, és másnak sem ajánlja, mert a könyv nem ér semmit.

Magyarország múltjáról egy másik történeti szerző, Ortelius, antwerpeni történetíró is érdekes adatokat közöl. Ennek a könyvnek az 1665-ben bővített kiadása a 14-17. századi magyarországi és erdélyi hadi eseményeket foglalja össze, különlegessége, hogy már régen nem álló korabeli várakról közöl metszeteket. Ebben a könyvben is van egy magyar bejegyzés, a címkép hátoldalán régies tintabetűkkel az áll, hogy anno 1810. január 14-én „estve 6 órakor oly földindulás volt itt Szegvárott, hogy az ki állott vagy ült, nagyon megrázatott, és minden nemű mobilia az szobában csikorgott, ez tartott mind egy fél minutáig”. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet szerint Zalaszegvárról, és valószínűleg a híres móri földrengés leírásáról van szó a bejegyzésben.

1810-es zalaszegvári bejegyzés a móri földrengésről Ortelius történeti könyvének lapján. A kiállítás katalógusából.

Prehoffer István gyűjteménye egy 1546-os bázeli kiadású bőrkötéses Hippokrátészi Gyűjteményt is tartalmaz, az ókori orvosi mű akkori új latin fordítását. A könyv különlegessége, hogy egyik fejezete lapjainak margóján a 19. század végén vagy a 20. század elején valaki francia és német szakirodalom alapján sűrű jegyzeteket készített. Hogy ki lehetett? Szőkefalvi-Nagy Erzsébet szerint Otto Körner német orvos, aki 1899-ben Rostockban megnyitotta az első fül-orr- és torokbetegségekkel egyesítve foglalkozó egyetemi klinikát, valamint 1896-ban Die Ohrenheilkunde des Hippokrates, vagyis Hippokratész fülgyógyászata címmel publikált orvosi munkát. - Rovó László rektor úr egyetemére éppen jó helyre jött a hippokratészi könyv – állapította meg a könyvtárnok.

Prehoffer István (1919-1982) portréja a tárlaton. Fotó: Nemes Réka

A gyűjteményből mindössze egy ősnyomtatvány, Nicolaus de Lyra francia egzegéta 1489-ben kiadott 6 részes művének egyedül álló ötödik könyve nem került az SZTE Klebelsberg Könyvtárba. Szőkefalvi-Nagy Erzsébet tudta, hogy 134 sárospataki korai nyomtatványt, köztük de Lyra sorozatát a kollégium 1938-ban egy budapesti bank széfjében helyezte biztonságba. Innen rabolták el a könyveket 1945-ben a műkincsekre vadászó szovjet katonák, és csak 2006-ban, jókora „őrzési díj” fejében szolgáltatta vissza őket Oroszország.
- Az ötödik kötettel a kezemben telefonáltam a sárospataki kollégiumba, és megkérdeztem, nem hiányzik-e egy kötet. Az ötödik hiányzott. Valószínűleg 1945-ben „leesett a kocsiról” és a piacon kötött ki, amikor elrabolták a többi könyvet, így bukkanhatott fel az 1950-es években az antikváriumban. Nehéz szívvel, mert mégiscsak egy ősnyomtatványtól váltunk meg, de a család egyetértett abban, hogy a könyvnek vissza kell kerülnie Sárospatakra. Minden fáradalom ellenére nyomban vállalkoztam arra, hogy elviszem. Most megpróbálom könnyek nélkül kimondani: ezt a könyvet 81 év után én raktam vissza a helyére a kollégium könyvtárában – mondta megindultan a könyvtárnok.

Thuküdidész - A peloponnészoszi háború története című művének ógörög nyelvű, 1541-es bázeli kiadása kézírásos megjegyzésekkel.

Ki engedhette meg magának a 16-18. századi Magyarországon, hogy latin vagy görög nyelvű klasszikusokat vásároljon nyugat-európai kiadásban? – ezt a kiállítás nézegetése közben Dr. Kokas Károlynak, az SZTE Klebelsberg Könyvtár igazgatóhelyettesének tettük fel, aki annak idején részt vett az SZTE-n Keserű Bálint, majd Monok István vezette, koraújkori magyarországi olvasási szokásokat feltáró Eruditio projektben.
- Kőszeg városában például a fennmaradt könyvtárjegyzékek alapján rekonstruálni lehetett a város szinte teljes kora újkori könyvkultúráját. A kisnemesi származású kőszegi jegyzőnek 375 kötetes könyvtára volt. Összehasonlításképpen mondom, az eposzíró főúr Zrínyi Miklós könyvtára 2000 kötetig jutott. A falusi puskaportörő mester 10 kötetnél tarthatott, a patikáriusnak már 20 kötete lehetett, és így tovább. Kőszegen 40-50 könyvtár nyoma maradt fenn, és az ilyen nagyságrendű településeken ez általános volt a 17. század közepén. Ezrével lehettek a korabeli Kárpát-medencében 10-50 könyvet tartalmazó magántulajdonú könyvtárak. Természetesen a Zrínyiéhez hasonló könyvgyűjtemények sokkal ritkábbak voltak. Az 1600-as években egy városi jegyző az itt kiállított könyvek közül évente hármat-négyet engedhetett meg magának, ami persze komoly kiadás volt. Ennek ellenére a fennmaradt könyvlisták azt mutatják, hogy a koraújkori Magyarországon – már amit a hódoltság meghagyott belőle – legalább majdnem annyira elterjedtek voltak a házi könyvtárban tartott könyvek, mint Nyugat-Európában – válaszolt Kokas Károly.

Dóczi Tamás orvosprofesszor Kokas Károly könyvtárossal beszélget a megnyitón. Fotó: Kovács-Jerney Ádám.

Az „Ex Libris Prehoffer – a legújabb muzeális könyvritkaságok az SZTE Klebelsberg Könyvtárban” című kiállítás november 21-ig látogatható.
A kiállított könyveket bemutató kétnyelvű katalógus online is megtekinthető.

Panek Sándor

A borítóképen: Látogatók az SZTE Klebelsberg Könyvtár "Ex libris Prehoffer István" kiállításán. Az előtérben dr. Varga András, a Régi Könyvek Tára nyugalmazott könyvtárosa. Fotó: Kovács-Jerney Ádám