Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Ha van olyan, hogy nemzeti dohánybolt, akkor ez tuti, hogy nemzeti regény – vélekedett Darvasi László író, akivel a 95. Ünnepi Könyvhét alkalmából Balog József újságíró beszélgetett a Neandervölgyiek című művéről. A könyv rabságról, melankóliáról tesz tanúságot. Nagyjából tízéves munka áll mögötte, bár a szerző szerint már a születésekor elkezdte írni, és az ő életében nem is fejeződik be az írása. Mit tudott a neandervölgyi ember, miért róla kapta a címét a regény? – erről is hallhatott a könyvhét szegedi eseményén a közönség.
– Amikor megláttam a könyvet, egy darabig nem mertem kinyitni. Gyönyörű a laptükör, egyszerre sűrű és szellős, egyszerre közel és távol vannak a sorok. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz, így néz majd ki – vélekedett Darvasi László az új regényéről, amely Neandervölgyiek címmel nemrég jött ki a nyomdából. A 95. Ünnepi Könyvhét programjában a Szegedhez is szorosan kötődő íróval Balog József újságíró, színész beszélgetett 2024. június 16-án a Dugonics téri színpadon.
– Az a vágy mozgatott a könyv írása alatt, hogy a Monarchia végnapjaitól, az 1910-es évektől eljussak a máig. Ez nem sikerült, 1957-ig jutottam. A könyv néha visszakalandozik a 19. századba is. Családi történeteken keresztül végigmegyek a magyar történelem nagy, 20. századi korszakain, a Monarchián, a Tanácsköztársaságon, a Horthy-korszakon, a vészkorszakon, a pillanatnyi szabadság korszakán, amíg be nem köszöntött a Rákosi-rendszer. A figuráim sorsán keresztül igyekeztem megtalálni, hogy ezekben mi a közös, mi az, ami történetileg összekapcsolhatja a Monarchiát a jelennel – beszélt Darvasi írói szándékáról. Arra a következtetésre jutott, hogy a közös pont az összes, említett korszak között a rabság. A magyarság, amely ebben a könyvben magyarokból, zsidókból, szerbekből, cigányokból és németekből áll, mindig rabja volt valamilyen eszmének, téveszmének, ideának. Darvasi László szerint a Monarchiában a 48-as eszméknek voltunk a rabjai, a Horthy-rendszerben Trianonnak, ami aztán egyenes út volt ahhoz, hogy legalább egymillió magyar polgárt elpusztítsanak haláltáborokban vagy orosz területeken. A Rákosi-rendszerben a szovjetek foglyai voltunk. Elérkezünk a mához, amikor már nem kellene fogolynak lenni, de a magyar ember megszokta, hogy valaminek a rabja, ezért beleáll a saját rabságába.
Balog József a Neandervölgyiek című művet vizsgálva megkérdezte, tekinthető-e ez „a magyar nagyregénynek, ami alatt beszakad az asztal”. – Rengeteg magyar nagyregény van. Soha nem szerettem volna, hogy beszakadjon alatta az asztal, inkább szálljon el vele, ha lehet ezt kívánni – felelte Darvasi. – Arról is vitázhatnánk, hogy mi a nagyregény. Szerintem a Sinistra körzet Bodor Ádámtól is nagyregény, jóllehet csak 200-250 oldal. Krasznahorkai László első regénye, a Sátántangó is nagyregény. A regény annyira szabálytalan, annyira be nem skatulyázható irodalmi forma a maga fiatalságával! Annyi mindent kibír, hogy elképesztő. Ha van nemzeti konzultáció, van Nemzeti Vágta, nemzeti dohánybolt, akkor ez tuti, hogy nemzeti regény. Hiszen kevés dolog van, amit nem érint az adott korszakból. Hogy nagy-e, betölti-e a szerepét, nem tudom, de nevezhetem kissé nagyképűen nemzeti regénynek.
A Neandervölgyiek cím megszületése előtt Darvasi sokáig Halhatatlanok címmel közölt részleteket a művéből különféle folyóiratokban. Mint mondta, egyszer csak találkozott egy történettel a neandervölgyi emberről, aki a homo sapiens előtt „uralkodott a világon”. Többet tudott, mint amit egy vadászó, gyűjtögető életmódra kényszerített lénynek tudnia kell. Jobban futott, erősebb, bátrabb volt. – Csak egy dolgot nem tudott normálisan az állkapcsa felépítése miatt: beszélni. A kommunikációja kezdetleges maradt, mégis rendelkezett egy nagyon erős érzelmi képességgel. A neandervölgyi már ápolta a betegeket, gyógyította a sebesülteket, volt halottkultusza, voltak rituáléi a temetések alatt. Ha beszélni nem is, de sírni biztosan tudott. A könyv nagyon erősen tárgyává teszi a kelet-európai melankólia és a könny természetét – árulta el Darvasi László.
Az író úgy látja, bár a fiatalság, a mai 14-15 évesek nem feltétlenül fogják elolvasni a Neandervölgyieket, mégis van igény a nagy történetekre. Hiszen amikor leülünk, hogy a Netflixen vagy az HBO-n megnézzünk egy 12 részes sorozatot, éppen a hosszan tartó történetekre való fogékonyságunkat nyilvánítjuk ki. Darvasi László szerint egy ilyen típusú regény arisztokratikus jelleget ölt, de „nem reménytelen a helyzet”. A felesége már olvasta, jegyezte meg viccelődve. A megjelenés előtt Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Dés Lászó és Sz. Bíró Zoltán is véleményezte a Neandervölgyieket, a kötet végén és a könyvbemutatón is köszönetet mondott a munkájukért Darvasi.
Darvasi Lászlóval Balog József beszélgetett a 95. Ünnepi Könyvhét szegedi színpadán, a Dugonics téren.
Az írás kulisszatitkairól is hallhatott a Dugonics téri közönség. Például arról, hogy körülbelül tízéves munka eredménye a júniusban megjelent könyv. – Egy ilyen regényt tulajdonképpen már a születése pillanatában elkezd írni az ember, és még akkor is írja, amikor már meghalt – vallotta Darvasi László. – Ezt a regényt nemcsak a szerző írja, hanem az apja, a nagyapja, az üknénje, tehát az egész rokonsága a neandervölgyiekig bezárólag.
A Neandervölgyiek című könyv borítója Darvasi egyik jegyzete lett, és mint megtudhattuk, számtalan hasonló, kisebb-nagyobb cédulája van még a dolgozószobájában. – Én magam is elfelejtem, amit írok. Amikor már az ötszázadik oldalnál járok, és nem emlékszem, ki mikor született, hogyan halt meg vagy kivel is volt jóban, kinek mit mondott, akkor felragasztok a falra egy hatalmas papírt, elkezdem ráírni a neveket, családfákat állítok fel, nyilazok, mint a detektívek a sorozatgyilkosok után. Lesz egy nagy-nagy, teleírt papírom. Majdnem olyan, mint amikor Esterházy lemásolta Ottlik Iskola a határon című művét, egy éven keresztül írta, és lett belőle egy szürke massza. Ez nem lett ilyen, mert át kellett látnom – magyarázta Darvasi.
Az író a beszélgetés után dedikálta is új kötetét a szegedi könyvheti vásárban.
Szöveg és fotó: Vida-Szűcs Imre
