Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szegedi Tudományegyetem újabb mérföldkőhöz érkezett: a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai és Ortopédiai Klinikáján egy új, precíziós robotsebészeti rendszert teszteltek, amely a térdprotézis-műtétek pontosságát és biztonságát forradalmasíthatja. Az innovatív technológia nemcsak a betegellátást, hanem a sebészképzést is új alapokra helyezheti, erősítve az egyetem nemzetközi hírnevét. Az innovatív eljárásról Dr. Varga Endre traumatológussal, a Szegedi Tudományegyetem professzorával beszélgettünk.
Az új robotsebészeti technológia első tesztjét decemberben végezték el az SZTE Traumatológiai és Ortopédiai Klinikáján. A műtét során a rendszer pontosságát és megbízhatóságát vizsgálták, amely ígéretes eredményeket mutatott a térdprotézis-beültetések terén. Ez különösen fontos, hiszen július 1-jétől a mozgásszervi szakmák, vagyis a traumatológia és az ortopédia Traumatológiai és Ortopédiai Klinika néven egyesült. A részleg magában foglalja a szentesi ellátást is, amely szintén az egyetemhez tartozik. Így rendkívül sok beteg problémájának megoldását kell közösen átgondolniuk a szakembereknek, az új technológiák hatalmas segítséget jelenthetnek ebben.
Mint a professzor elmondta, a modern mozgásszervi sebészetben már több mint 20 éve használnak úgynevezett high-tech eljárásokat. Például navigációval végzett műtéteket, amelyeknél nem röntgen segítségével dolgoznak, hanem infravörös kamerák és számítógépes rendszerek asszisztálásával. „Ez hasonló elven működik, mint a GPS-navigáció a mobiltelefonon: van egy aktuális térkép a betegről, amit az infravörös kamerák segítségével valós időben követhetünk. Így röntgen nélkül tudunk tájékozódni a műtét során” – magyarázta Dr. Varga Endre.
A navigáció mellett egy másik megközelítés a 3D-nyomtatott eszközök használata, amelyek különösen a csontsebészetben hasznosak. Ilyenkor a műtéthez előre elkészített, személyre szabott sablonokat használnak, amelyek precízen vezetik az eszközöket, például fúrókat. Ez az eljárás egyre elterjedtebb a világban, különösen csípőízületi és csontelvágásos műtéteknél, de a fogászatban és protetikában is gyakori.
A következő lépcsőfok már a robotika, melynek több változata is létezik. Az egyik, amit decemberben alkalmaztak elsőként a szegedi klinikán, egy olyan rendszer, ahol az eszközt a sebész mozgatja, de a robottechnológia biztosítja, hogy az eszköz csak a megadott területen belül működjön. „Ez a rendszer először elkészít egy térképet a műtét előtt, például a térdízületről, majd a sebész kezében lévő eszközt az infravörös kamerák folyamatosan figyelik. Az eszköz pontosan követi a térképet, és a rendszer nem engedi, hogy a sebész véletlenül túllépje a meghatározott határokat. Így ez a technológia sokkal pontosabbá teszi a munkát, mint amit pusztán az emberi kéz elérhetne” – részletezte a professzor.
Az új robotsebészeti technológia. Fotó: SZTE Traumatológiai és Ortopédiai Klinika
Mint folytatta, a robotika továbbfejlesztett változata már teljesen gépi karokat használ, hasonlóan az autógyártásban alkalmazott rendszerekhez. Ezeknél a finom mozgásokat mesterséges intelligencia kontrollálja, és biztosítja, hogy ne történjenek hibák. Bár nagyon megosztó, ki, mennyire bízik a mesterséges intelligenciában, fontos megjegyezni, hogy ezek az eszközök az orvos munkáját segítik, nem pedig azt helyettesítik. Az orvos marad a felelős a műtétért, de a robotok jelentősen növelik a biztonságot és a pontosságot, illetve megkönnyítik a sebészek dolgát egy-egy bonyolult eljárás során.
Ez a technológia világszerte gyorsan terjed, különösen térd- és vállprotetikában. Dr. Varga Endre elmondta, Ausztráliában például a térdműtétek körülbelül 30 százalékát már ilyen módon végzik, és az Egyesült Államokban is hasonló az arány. „Magyarországon azonban egyelőre csak néhány magánintézményben használják ezt a technológiát, bár az egyetemünk vezetése elkötelezett abban, hogy itthon is elérhetővé váljon. Több kollégánk már tanulmányozta ezeket az eljárásokat külföldön, például Ausztráliában és Lengyelországban, és reméljük, hogy hamarosan szélesebb körben is bevezethetjük őket”.
Mint a professzor beavatott, a tervek szerint az egyetem és a magánellátók együttműködéséből remélhetőleg sikerül majd beszerezniük egy modern robotrendszert. „Jelenleg a tesztelési fázis zajlik, többféle rendszert is kipróbálunk, hogy a legmegfelelőbbet választhassuk ki. Ennek részeként december 16-án egy ilyen rendszer próbája történt meg, amelyhez Budapestről érkezett segítség. Dr. Bejek Zoltán ortopéd szakorvos segítette Dr. Sohár Gellértet, az SZTE Ortopédiai Klinika docensét a műtét elvégzésében. Az eseményt élőben közvetítettük zártláncú televízión keresztül, így többen is figyelemmel kísérhették a műtétet, és lehetőségük volt kérdéseket feltenni. Ez egy igazi együttgondolkodás volt” – idézte fel a professzor.
A tesztelt rendszer nemcsak a protézis pontosabb behelyezésére alkalmas, hanem a térdízület nyomásviszonyait is képes pontosabban vizsgálni. Ez különösen fontos, hiszen a statisztikák szerint a térdprotézis-műtétek utáni elégedettség világszerte körülbelül 80 százalékos, ami azt jelenti, hogy a betegek 20 százalékának még mindig vannak problémái a beavatkozás után. Ezek a problémák nemcsak a protézis pontatlan behelyezéséből adódhatnak, hanem gyakran a térd körüli lágyrészek feszessége nem megfelelő. A modern robotsebészeti eljárások képesek ezt a lágyrész balanszt is alaposabban vizsgálni, és ennek megfelelően optimalizálni a protézis behelyezését. Ez reményt ad arra, hogy a jelenlegi 20 százalékos elégedetlenségi arány csökkenjen. „Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az anatómiai pozíció tökéletesítése önmagában nem elegendő a teljes sikerhez, ezért is haladunk a robotika irányába” – folytatta a professzor.
Hangsúlyozta, ez a próba remek lehetőség volt a tapasztalatok gyűjtésére, amelyek alapján a jövőben dönthetnek a robotrendszer beszerzéséről. Dr. Varga Endre elmondta, ha sikerül a szükséges forrásokat előteremteni, az egyetem nyitott lenne egy ilyen rendszer bevezetésére. Ez nemcsak az ellátás minőségét javítaná, hanem az országban is úttörő lépés lenne, hiszen Magyarországon állami egészségügyi rendszerben még nem működik ilyen technológia, s ha sikerül, az SZTE klinikája lenne az első, ahol bevezetnék.
Az új robotsebészeti technológia. Fotó: SZTE Traumatológiai és Ortopédiai Klinika
A technológia a jövőben az oktatásban és a képzésben is megjelenik majd. Az ilyen rendszerek már a tervezési folyamatot is sokkal átgondoltabbá és precízebbé teszik, ami jelentősen javítja a műtétek színvonalát. A Traumatológiai Klinikán hosszú évek óta alkalmazzák a navigációs technológiát és a műtéti tervezést, és számos kutatás, valamint tudományos cikk született már ebben a témában. Azok a szakemberek, akik részt vesznek ezekben a folyamatokban, mélyebb ismereteket szereznek a technológiai lehetőségekről és a felmerülő problémákról egyaránt.
Mint Dr. Varga Endre leszögezte, a már praktizáló sebészek számára elengedhetetlen az átképzés, hogy elsajátítsák az új technológia használatát. A szakmai ajánlások szerint a tanulási folyamat több lépésből áll. Először műanyag csontokon és számítógépes szimulációkon gyakorolnak, majd az első 10-15 műtétet mindenképpen olyan tapasztalt sebész segítségével kell elvégezni, aki már jelentős gyakorlattal rendelkezik ezen a területen. Az önálló munkavégzés csak akkor lehetséges, ha a sebész sikeresen vizsgázik, és bizonyítja, hogy képes biztonságosan és precízen végrehajtani a beavatkozást. Ez a folyamat hosszú hónapokat vesz igénybe.
Egyetemi környezetben azonban az is különösen fontos, hogy a sebészek ne csak megtanulják az új technikákat, hanem képesek legyenek azokat nemzetközi szinten oktatni is. „Ez nemcsak a szakmai fejlődés szempontjából elengedhetetlen, hanem azért is, mert egyetemünkön nemcsak graduális képzést kínálunk külföldi hallgatóknak, hanem posztgraduális képzéseket is. Ezért fontos, hogy a jövő generációit, ideértve a külföldi szakembereket is, felkészíthessük ezekre a modern eljárásokra. Jelenleg még nem tartunk itt, de az a cél, hogy ez minél előbb megvalósuljon, és egyetemünk a nemzetközi oktatás élvonalába kerüljön ezen a területen is” – közölte a professzor.
Az ilyen típusú robotsebészeti beavatkozások viszonylag újak, az eszköz mindössze három éve elérhető, Magyarországon pedig csak szeptember óta működik az első ilyen rendszer. A tapasztalatok szerint a betegek a műtét után gyorsabban rehabilitálhatók és elégedettebbek. Hosszú távú előnyökről – például a protézisek élettartamáról – azonban még korai nyilatkozni, mivel az ezekkel kapcsolatos problémák általában tíz év után jelentkeznek. Az viszont valószínű, hogy a precízebb behelyezés és a megfelelő lágyrész balansz kevesebb szövődményt és jobb betegelégedettséget eredményezhet.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Dr. Varga Endre Fotó: Török János
