József Attila Tiszta szívvel című versének cigány néprajzi forrásait találta meg Kelemen Zoltán irodalomkutató

- József Attila 1924 szeptemberében a szegedi egyetem magyar-francia szakos hallgatója lett, Tiszta szívvel című versét a második szemeszter elején írta, a vers 1925. március 25-én jelent meg a Szeged című szociáldemokrata-liberális ellenzéki napilapban – kezdte Dr. Kelemen Zoltán irodalomkutató. – Megjelenése után a Szegedi Új Nemzedék című radikális jobboldali kurzuslap két cikke is támadta a verset, és az így kialakult botrány lehetett oka annak, hogy Horger Antal, a magyar nyelvtan professzora március 30-án magához hívatta József Attilát, és eltanácsolta a tanári pályától. A vers születéséről korábban több irodalomtörténész is feltételezte, hogy arra hatással lehettek a költő néprajzi tanulmányai a szegedi egyetemen. Tény, hogy József Attila mindkét elvégzett félévében felvette Herrmann Antal professzor néprajzi kurzusait. Szegedi egyetemi anyakönyvi lapja tanúsítja, hogy 1924 őszén, az első szemeszterben Herrmann „Cigányok költészete, nyelve, zenéje 2.” és „A kincs a néphitben 1.” című óráit, 1925-ben, a második félévben pedig a „Bevezetés az etnográfiába 2.” és „A cigányok néprajza 1.” című órákat látogatta. József Attila és a népköltészet kapcsolatáról többen, többször írtak már a Tiszta szívvel című verse kapcsán, a szakirodalomnak azonban csak egy része említi a költemény cigány népi hagyományokkal lehetséges kapcsolatát. A vers motívumait kiváló tanulmányok származtatják a magyar népköltészetből vagy más irodalmi hatásokat mutatnak ki. Nos, én tanulmányomban állást foglaltam a cigány népköltészeti hatás mellett, miután az SZTE Klebelsberg Kuno Könyvtárának Herrmann Antal-hagyatékában, a néprajztudós kiadatlan cigány folklór gyűjtésében több olyan dalt találtam, amelyek maradéktalanul ráilleszthetők a Tiszta szívvel nyelvi rétegeire. Számomra ez megerősítette, hogy a verset nyitó „Nincsen apám, se anyám” vagy a záró „S halált hozó fű terem / Gyönyörűszép szívemen” soraira valóban cigány népdalok hatottak.

József Attila Tiszta szívvel című verse a Szeged napilap 1925. március 25-i lapszámának 5. oldalán

Honnan tudható, hogy József Attila olvasta az említett kéziratos gyűjtést? Mi utal ezekben a cigány népdalokban a Tiszta szívvel versre?

Először is, nemcsak azt tudjuk, hogy József Attila felvette Herrmann Antal óráit, hanem azt is, hogy Herrmann saját jegyzeteit is számon kérte a szegedi kollokviumokon. A költő az első félévben „kitűnő szorgalommal és eredménnyel”, a másodikban „jeles szorgalommal és eredménnyel” végzett nála. József Attila olyan kéziratos szövegeket is tanulmányozhatott Herrmann jegyzeteiből, melyek jelenleg is a professzor hagyatékában találhatóak a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában. A Herrmann-hagyatékban megtalálhatók a néprajztudós cigány hitvilággal, siratókkal, halotti kultuszokkal, főként pedig a jóslással foglalkozó gyűjtései. Ráadásul az egyetemi kurzus és a Tiszta szívvel megjelenése között kevés idő telt el, így még inkább feltételezhető a hatása.

Az első figyelemre méltó adat az I. Dalok füzet 93. dala, amely a Tiszta szívvel első sorainak „Nincsen apám, se anyám” variációjával indít. Ez még nem jelenti azt, hogy József Attila valóban innen merítette a motívumot. De a gyűjtés további, a „halált hozó fű terem” sorral rokon cigány dalainak fényében sokat mond, hogy ez a dal is tartalmazza az apa-anya nélküliség motívumát:

„Nem ismertem az apám

Nincs barátnak gondja rám,

Édes anyám rég meghalt

És szeretőm rég megcsalt.

Nem volt soha e világon

Csak egy csepp boldogságom!

Te egyedül, hegedű,

Maradtál még hozzám hű.”

A Herrmann-gyűjtés további két dala jelzi, hogy a síron termő virág leszakítása a cigány népköltészetben is jellemző motívum, amely mindig a halállal kapcsolatos. A 94. dalban a síron kinyílt rózsa leszakítása azt jelenti, hogy a vágyódó szerelmes majd a halálban egyesül párjával, vagyis a megholt szerelmes sírján termett virágot azért szakítja le, hogy ő is mielőbb meghaljon. Ez felidézi Petőfi Sándor János vitézének motívumát is, amelyben Jancsi az Iluska sírján nőtt rózsát a tündér tó vizébe dobva valóban abban a másik világban, Tündérországban találkozott újra szerelmével.

„Kis sírhalom felett

Rózsa nevelkedett;

Leszakitám szálát,

Nem akartam kárát;

Rózsán sírján termett –

Nekem ásson vermet!

Letéptem, mert tudom:

Hozzá vezet útom

S akkor lesz csak végem,

Ha szálát letépem."

A hagyaték 415. daltöredéke alatti megjegyzésben viszont maga Herrmann Antal teszi világossá: „a czigányoknál általánosan elterjedt hit, hogy nem sokára meghal az, a ki sírról virágot tép”. Ez az a dal, amelyik a Tiszta szívvel utolsó sorait a síron tenyésző növényekkel kapcsolatos cigány halotti kultusszal köti össze. A népdalban a cigány hagyományokból napjainkban is ismert jellegzetes átokformula jelenik meg; a dal arról szól, hogy a zaklatott életű lírai alany akkor kap majd végső igazságot, ha a sírján termő növényt leszakítják rosszakarói. Az átokformula tökéletesen illeszkedik József Attila utolsó sorainak értelmezésébe! Megdermedtem, amikor ezt olvastam:

„Hitvány, gonosz emberek,

Utoljára kérlek meg:

Ha a sírban porladok,

Nekem békét hagyjatok!

Meghalok, de síromra

Borul majd egy rózsafa,

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Kora halál éri azt

Ki egy rózsát leszakaszt!”

Mostanáig több kiváló irodalomtörténész, közöttük Lengyel András, Tverdota György vagy Murányi Gábor feltételezte, hogy József Attila cigány népköltészeti inspirációját Herrmann Antalnak a Pallas Nagy Lexikona 4. kötet mellékleteként a cigány néphagyományt összefoglaló szócikke közvetíthette, és a költő ezt a tanulmányt az Egyetemi Könyvtárban, vagy Makón Espersitéknél olvashatta. E dalok még inkább megerősítenek abban, hogy a Tiszta szívvel születésére valóban a cigány népköltészet hatott.

Dr. Kelemen Zoltán irodalomtörténész. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A verset magyar népköltészeti dallama miatt rendszerint a magyar, és nem a cigány folklór által inspiráltnak nevezik.

Baksa-Soós János és a Kex együttes 1969-ben a Hej, tulipán tulipán című magyar népdal dallamára énekelte el a Tiszta szívvelt. Ma is hiteles és megszólító előadás, nem véletlenül, hiszen minden arra utal, hogy József Attila verselését is ez a népzenei dallam vezette. Régi stílusú moll pentachord magyar népdal, Hegymegi Kiss Áron gyűjtötte Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 19. század második felében. A dallam magyar eredete mégsincs ellentmondásban a vers cigány folklór kapcsolatával. Sőt, ellenkezőleg, hordozója annak a kölcsönösségnek, melyet a cigányok a közép-európai dallamvilágban teremtettek a többségi kultúrákkal. A magyar, szlovák, román, sváb, lengyel, zsidó népzenében nem egyszerűen az a kérdés, hogy melyik nemzeti hagyományhoz tartozik egy dallam, hanem a cigányok, mint a hagyomány őrzői segítségével egy közös, közép-kelet-európai hagyományt viszünk tovább. Szatmárnémeti környékén a gyönyörű zsidó népi hagyományt cigányzenekarok őrizték meg. Herrmann Antal maga is cáfolta Liszt Ferencnek azt az elméletét, miszerint a cigányzene nem magyar, hanem eredetileg indiai származású; a néprajzkutató, majd Bartók Béla is úgy gondolta, a cigányzenészek a magyar, a román vagy zsidó ünnepeken játszottak és hozták-vitték a dallamokat. A Szól a kakas már a magyarországi zsidóknak nagyon fontos, de ugyanakkor magyar dallamvilága van, és ez érvényes számtalan kalotaszegi vagy mezőségi román és magyar dallamra is. Ugyanez a helyzet a Hej, tulipán, tulipán dallamával, amelyet József Attila bármilyen környezetben hallhatott.

Herrman Antalnak milyen gyűjtéséből származhattak az idézett dalok?

Herrmann professzor a kolozsvári egyetem többi tanárával együtt 70 évesen érkezett Szegedre 1921-ben. Ő volt az első, aki cigány néprajzot tanított egyetemen, és ezt romantikus történetek által övezett erdélyi gyűjtőutak előzték meg. 1886 nyarát álruhában, sátoros cigányok között töltötte, sőt, állítólag még a vajda családjába is beházasodott, hogy a bizalmukba férkőzzék. Ez nyilván valótlan. Gyűjtésében, szemléletének alakulásában jelentős hatást tett rá Brassai Sámuel, Meltzl Hugó, akik a kolozsvári egyetemen a világ első összehasonlító irodalomtudományi folyóiratában előkelő helyet szenteltek a néprajztudománynak, de leginkább a tragikus sorsú Wlislocky Henrik, akivel az említett, híressé vált gyűjtőútra indult. Komoly életművet hagyott hátra, amelynek csak egy részét adták ki. A könyvtári hagyaték jelentős részét elolvastam, már csak a magánlevelezés egy része maradt hátra. A kéziratban maradt tekintélyes részt éppen a gyűjtések alkotják. Ezekből ő sokat publikált; erdélyi cigány népmesék, erdélyi cigány népköltészeti anyagok jelentek meg kiadásában. Viszont a nagy tömegű anyagnak, amit összegyűjtött - irdatlan nagy tömegről beszélünk - a legnagyobb része ma is feldolgozatlan és kiadatlan, így azok a cigány népdalok is, amelyeket idéztem. Herrmannról tudni kell, hogy nemcsak Erdélyben gyűjtött, hanem mindenütt, ahol megfordult, egész életében megszállottan gyűjtögetett. Minden újságcikket kivágott, ha Szegeden letartóztattak egy házaló cigányasszonyt, aki jóslás ürügyén a cselédlányokat kifosztotta, Herrmann a cikket kiollózta, borítékba tette, és ezek is ott vannak a hagyatékban. Tudni kell róla, hogy ő a Trianon utáni magyar turisztikai szövetségnek is egyik alapítója és vezetője volt, így népszerűsítette a turizmust. Egy túrája közben Csobánkán, a Dunakanyar környékén vándorcigányokkal találkozott; egyből leírta, amit énekeltek, szóba elegyedett velük. A szó legjobb értelmében megszállott tudós volt. Szegeden élete vége felé a különc, hóbortos professzor hírében állt, de ezt eltúlozták. Mindig is megvolt szórakozott professzor jellege, és ő ezt nem bánta, sőt hellyel-közzel erősítette is, de e külső mögött, fegyelmezett, nemzetközi fontosságú kutatómunkát végzett. Nemcsak József Attila, de Bálint Sándor is járt az óráira a szegedi egyetemen, és mindig tisztelettel emlékezett meg róla. Neki elhihetjük, hogy nem egy hóbortos, szellemileg hanyatló ember előadásait hallhatta József Attila.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Lengyel András szegedi irodalomtörténész 2000 decemberében a Tiszatájban József Attila Cigánydala címmel adott elemzést a Tiszta szívvel cigány inspirációjáról, és ebben, ahogy a cím is mutatja, Babits Mihály Cigánydal című versét jelölte meg közvetlen ihlető forrásként.

Amellett, hogy filológiailag igazoltnak látom Herrmann Antal cigány népköltészeti gyűjtésének hatását a versre, természetesen nem utasítom el a szövegimmanens elemzéseket sem. Az irodalom sosem olyan, hogy csak egyvalakinek lehet igaza. Ilyen szempontból az egész tanulmányom összehasonlító irodalmi jellegű. Népköltészetet hasonlítok össze a verssel, és a versről szóló tudományos beszédmódokat is egymással. Az egyik nézet irodalomkutatói, Péter László például felismeri a népi hagyomány hatását, de más irányban értelmezi a verset; a másik nézet pedig szövegcentrikus elemzést végez, mint Bókay Antal. Az újabb kutatások közül több szerző is felismerte a vers cigány népköltészeti gyökereit, és ebben az irányban a „Nincsen apám, se anyám” sor motívuma könnyen kimutatható; egyébként ez a motívum a magyar népdalban is megvan.

Lengyel András kiváló tanulmánya is kitér Herrmann néprajzi óráinak szerepére, valamint József Attila esetleges apai ágú cigány eredetére, és valóban, az is filológiai adatokkal bizonyítható, hogy József Attila olvashatta Babits Mihály 1912-ben írt Cigánydalát. Babits versében valóban vannak motívumok, amelyek a hatásra utalnak; a Tiszta szívvel verssel rokon karakterű a cigányasszony és rajkója félnomád életének bemutatása, a tény elfogadása, hogy az életnek az árvaság, kiszolgáltatottság ellenére is mennie kell:

„S mint a röpke mag az ágrul,
ugy szakadsz le majd anyádrul
se apád,
se anyád,
se országod, se tanyád.”

Csakhogy a síron kinövő, halált okozó virág motívuma, a „halált hozó fű terem” sor előképe sem Babitsnál, sem más irodalmi hatásban nem található meg, csak a cigány népköltészet dalaiban. Lengyel Andrásnak az a történeti-filológiai magyarázata a „halált hozó” szintagmára, hogy az a későbbi színházi rendező, Hont Ferenc nyelvi leleménye lehetett, és tőle vehette át József Attila, vagy pedig ismerhette Róheim Géza 1914-es munkáját, A varázserő fogalmának eredetét, amiből a középkori danse macabre költészeti hagyomány hatása következne. Egyik megfejtés sem köthető a roma hagyománykörhöz. A „Nincsen apám, se anyám” sorra pedig Szabolcsi Miklós is felmutatott egy hasonlóan meggyőző forrást: Ivan Goll, elzászi német-francia költő 1924-ben állított össze egy antológiát francia nyelven, Les cinq continents címmel. Ezt bizonyíthatóan olvasta József Attila is, benne pedig szerepel a szerb költő, az akkor éppen anarchista korszakában lévő Miloš Crnjanski Hymne című verse, amely ugyancsak a kötelékek nélküli emberről szól. József Attila versében talán nincs benne az anarchista pusztító jelleg, de a „Tiszta szívvel betörök, Ha kell embert is ölök” sorok mégis felidézik Crnjanski Himnuszát. Mindent egybevetve tehát számos úton eljuthatunk a Tiszta szívvelhez. Nem kell feltétlenül ciganalógiai kutatást végezni hozzá, de én ezt tettem.

Milyen volt a Tiszta szívvel korabeli első fogadtatása, leszámítva a kurzuslapok politikai támadását?

Az első irodalmi reakcióként Ignotust szokták kiemelni, aki a Nyugat 1926. szeptember 15-i számában egyértelműen pozitívan írt a versről. Ráadásul úgy, hogy egykori kollégája, Osváth Ernő a Nyugatban előzőleg visszautasította a Tiszta szívvel közlését. Ignotus a recenziójában ennek ellenére egy az egyben közölte a verset, sőt a magyar irodalom új irányzatának készülődését látta benne, valamint nem mellesleg észrevette a Tiszta szívvel magyar népi eredetét. A korabeli irodalmi szempontú fogadtatás egyértelműen pozitív volt és a népi hatás is világos volt a kortársaknak. Kassák Lajos arra hívta fel a fiatal József Attila figyelmét, hogy ne alkalmazza a szürrealizmust és a népi hangnemet egyszerre. A cigány gyökereket nem említi a kritika, viszont a rajongó fogadtatásban van egy romantikus vonal, amelyik naivan vagy inkább zsurnaliszta módon azt terjesztette József Attiláról, hogy egy Szeged környéki tanyán, más esetben egy erdélyi tanyán született, és ezért ő egy tőről metszett természeti vadvirág, egy Petőfi az új században. Ezeket a naiv megfejtéseket rövid ideig, de komolyan terjesztették. József Attila az őszinte népi ifjú volt, aki megjött a makói tanyáról, berúgta az ajtót, és tiszta szívvel verset írt.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A versre ható cigány folklór, valamint egyáltalán az, hogy József Attila intenzíven hallgatta a cigány néprajzi órákat, előhozza azt a régi irodalomtörténeti tabufélét, hogy a költő édesapja nem is román, hanem cigány származású volt. Ön mit gondol erről?

Bár apai leszármazásáról kevés adat van, igen, mondjuk ki, József Attila apai ágon cigány származású is lehetett. Az utóbbi évtizedekben kutatások és elemzések próbálják cigány eredetét vizsgálni, míg apai román származásával már halála után foglalkoztak, sőt egy román lap mint elmagyarosodott nagy román költőt gyászolta József Attilát. Ami a cigány származást illeti, Lengyel András József Attila Cigánydala című pazar elemzésében azt írja, „József Áron (…) a jelek szerint nem egyszerűen „román” volt, hanem – ugye, még ma is sokakat meghökkent?! – ’oláh cigány’. (…) József Áron eredetét, onomasztikai elemzés alapján, a ciganológusok „oláh cigányként” határozták meg. (Vö. Spiró 2002; s így tudja Bari is.) Helyét nem találása, bizonyos jogi normákon való „rugalmas” átlépése (például még élt első felesége, akitől soha nem is vált el, amikor már – igaz, Erdélyben – újranősült!), életvitelbeli nyughatatlansága stb. jellegzetes posztnomád habitusra vall”. Lengyel András többek között Spiró György Válasz egy dicséretre című cikkének félmondatát idézi fel a költő valószínűsíthető cigány származásáról, miszerint „legnagyobb szégyene a magyar irodalomtörténetnek, hogy ezt nem merik megírni róla, holott a szakma régóta tudja”. Vannak vélemények a szakirodalomban, amelyek szerint József Attila úgy jött Szegedre, hogy ismerte cigány származását, merthogy nővérei közül Jolánnak már volt emlékezete az édesapjukról, aki ilyen értelemben beszélt magáról. Egyesek szerint erre bizonyíték, hogy Herrmann Antalnál cigány néprajzi tanulmányokat vett föl. Ez az érvelés azonban nem teljesen helytálló, hiszen az egyetemi matrikulából tudható, hogy József Attilát a nyelvek és néprajz érdekelte általában, vagyis nem csak cigány néprajzi tanulmányokat vett fel. Ha így vesszük, a szegedi egyetemen a nyelvek között felvette Dr. Vinczi Károly „Oláh nyelv 2.” című óráját is, József Attila pedig egy Galamb Ödönnek címzett párizsi levelében – csak mellékesen, szemrehányás nélkül - megjegyezte, hogy „engem Szegeden egy tanárom, oláhnak nevezett”.

Szabolcsi Miklós szerint az apa 1900-ban, öt évvel fia születése előtt magyarosította a román hangzású Iosifu Aronról nevét hivatalosan József Áronra. Azóta kikutatták József Áron 1910 utáni életútját, de számomra Méliusz József temesvári író és újságíró 1938-ban írt oknyomozó riportja a legbeszédesebb. A riport Hogyan halt meg József Attila édesapja? címmel a Brassói Lapok 1940. március 3. számában jelent meg. A kutatásra az vette rá, hogy József Attila egykori szerkesztőtársa, Fejtő Ferenc levélben közölte vele, hogy a költő apja Josif Áron néven munkásként valószínűleg Temesvárott él. A költő nővére, József Jolán úgy emlékezett, hogy édesapjuk az utolsó közlése szerint Craiovából tűnt el 1909-ben, tehát nem Amerikába, hanem Romániába költözött. Méliusz kiváló cikke nem tudott egyértelműen József Áron nyomára bukkanni, de érzékletesen leírja, hogy a nyomornak azon a pontján, amelyen József Áron a temesvári gyártelepen élt, hogyan értelmeződött az, hogy valaki magyar, román vagy cigány: „Cigányok, magyarok, románok laknak errefelé, egymásra hányva vegyesen, mélyen alatta az emberi élet bármilyen feltételének. Ez az a világ, ahol már nem cigány a cigány, nem magyar a magyar, nem román a román, ahol az embereknek már nincsen nemzetiségük és végeredményben teljesen mindegy is, hogy József Áront keresem-e vagy Iosif Áront… (…) Áron bácsi román volt-e, vagy magyar, ezt a kérdést nem érti meg a szomszédasszony, beszélt románul is, magyarul is. Áron bácsi volt, egyszerűen Áron bácsi volt.” Méliusz felfedezését, hogy a minimális tengődés szintjén közösen, egyformán válnak emberré a mélyszegénység elszenvedői, a jelenkori szociológiai cigányságkutatás is osztja. Lengyel András is úgy látja tanulmányában, hogy nem annyira József Attila közvetlen cigány származása a fontos, hanem „egy társadalmon kívüli, félreszorult populációval való személyiségtörténeti jelentőségű morális azonosulás. Ez, mielőtt bárki félreértené, nem etnikai, hanem magatartásbéli, habituális identifikáció.”

Panek Sándor

A borítóképen: Dr. Kelemen Zoltán irodalomtörténész. Fotó: Kovács Jerney Ádám