A környezettudatosság nyomában – interjú az SZTE szakértőjével

Szabó Ferenc vegyészmérnököt, környezetvédelmi szakmérnököt, egyetemi adjunktust kérdeztük, aki a 2010-et megelőző időszakban, 18 éven keresztül a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója volt, 2011-től pedig a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa. A JGYPK-n menedzsment ismereteket, a Mérnöki Karon főleg környezettudományt oktatott és kutatott. A több mint 15 tárgy oktatása mellett közel 50 tudományos publikációja jelent meg. 2020-ban vonult nyugdíjba, azóta a JGYPK óraadójaként dolgozik tovább.

- Mit lát, tapasztal: hol tartanak most a magyarok a környezettudatosságot illetően?  

- A környezettudatosság az elmúlt 40 évben jelentősen fejlődött hazánkban. Ma már a nagy többség nem kérdőjelezi meg a környezetvédelem fontosságát, szinte mindenki tisztában van például a szelektív hulladékgyűjtés jelentőségével, és a lakosság közreműködése ezen a területen nagyon komoly szintre jutott. Szegeden 1985 óta Környezetgazdálkodási társaságnak nevezik a helyi hulladékgazdálkodási közszolgáltatót, nagyon hosszú idő óta közhasznú formában végzi tevékenységét. Az országban az elsők között nyújtottunk be pályázatokat hazai (Környezetvédelmi Alap) és uniós (ISPA) forrásokra, amelyek keretében Szegeden is kiépült a szelektív hulladékgyűjtő hálózat, és többszáz millió forintot fordítottunk környezeti nevelésre, a környezettudatosság fejlesztésére. A több évtizedes erőfeszítés, a következetes munka és a számos, jelentős ráfordítással megvalósult kommunikációs program üzenetei eljutottak a lakosság szélesebb rétegeihez, különösen a fiatalokhoz, és ez ma már komolyan érezteti hatását. Azok az iskolások, akiket 1985-től folyamatosan megkerestünk, ma már felnőttek, és remélhetőleg már a saját gyerekeiket nevelik ebben a szellemben. 

- Azzal, hogy szétválogatjuk a szemetet - erre ma már szinte mindenhol lehetőség van - mennyiben járulunk hozzá ehhez a bizonyos környezettudatossághoz?  

- A környezettudatosság egyik fontos alappillére az együttműködés a környezetvédelmet érintő kérdésekben. Nem elég csupán egyetérteni, cselekedni is kell. A környezettudatos ember figyel arra, hogy hétköznapjaiban, személyes szokásainak alakítása során kerülje a fokozott környezetterheléssel járó tevékenységeket. Ezen kívül részt vesz a különböző közösségi akciókban, például a közterületek és a folyópartok megtisztításában, kisebb illegális hulladéklerakók felszámolásában és többek között a hasznosítható hulladékok szelektív gyűjtésében is. Aki környezettudatos, annak ez fontos elvi kérdés, mert tisztában van az ő személyes részvételének fontosságával. A hulladékok anyagfajtánkénti szétválogatása leginkább azért fontos, hogy az egyes frakciók ne szennyezzék el egymást. Szinte mindig szükség van a szelektíven gyűjtött hulladék utóválogatására és hasznosításra történő előkészítésre. Elsősorban a hasznosítható elemeket (papír, műanyagok, üveg, fémek, és így tovább…) kell elkülönítetten begyűjteni ahhoz, hogy a hulladék újrahasznosítható legyen, ami gazdaságossági szempontból igen kényes feladat, hiszen gyakran még a szelektíven gyűjtött hulladék hasznosítása sem gazdaságos. Azaz a gyűjtés, előkészítés és hasznosítás felmerülő költsége sok esetben magasabb, mint a hasznosítás során előállított termék vagy szolgáltatás értékesítésének bevétele.

Vitathatatlanul jó üzlet a kereskedelemben nagy mennyiségben keletkező jó minőségű csomagolóeszköz hulladék, karton, papír, műanyag fóliák hasznosítása. De a sok, különböző helyen és kis mennyiségben keletkező intézményi és lakossági hulladék begyűjtése és hasznosítása már nagyon sokszor veszteséget okoz a hulladékgazdálkodási szolgáltatónak. Ezt az anomáliát próbálja kezelni a termékdíj rendszer, amelyet az egyes, kiemelten környezetterhelő hulladékokat eredményező termékek esetében már a gyártónak kell megfizetnie. Ez az állami bevétel lehetőséget termet arra, hogy kompenzálják a társadalom számára fontos, de egyébként veszteséges hulladékgazdálkodási tevékenységeket végző szolgáltatókat.

Nyugat-Európa több országában, ahol nincs megfelelő kompenzációs rendszer, a hulladékok anyagában történő újrahasznosítása (recycling) visszaszorulóban van, inkább törekszenek a magas fűtőértékű hulladékok (papír, műanyag, fa) energetikai célú hasznosítására (energy recovery), elsősorban villamosenergia előállítására. Valószínűleg ez lehet a jövő útja hazánkban is.

- Mi a sorsa a szétválogatott szemétnek - leginkább szegedi viszonylatban?

- A korszerű hulladékgazdálkodás első lépése a hulladék szervezett begyűjtése, amely nélkül a hulladék rövid időn belül környezetszennyező anyaggá válna. A begyűjtés fontos része a szelektív hulladékgyűjtés, amelynek rendszere jelentősen átalakult Európában az utóbbi 15-20 évben. Kezdetben speciális hulladékgyűjtőket, gyűjtőszigeteket helyeztek ki a forgalmas közterületekre, valamit olyan hulladékudvarokat alakítottak ki, ahol a lakosság az otthon feleslegessé vált, de még hasznosítható hulladékát leadhatta. Mára a közterületi szelektív hulladékgyűjtés mellett – német, osztrák mintára – elterjedt a házhoz menő gyűjtés, melynek keretében sok körzetben már Szegeden is többféle kuka található meg a háztartásokban. A sárgazsákos begyűjtést felváltotta a sárga kuka, amelybe a hasznosítható hulladékok (papír, műanyag, fa, fém, üveg) kerülnek.

Ez a kevert, de hasznosítható anyagokat tartalmazó hulladék, amely egyéb szennyezett anyagokat, biológiailag gyorsan lebomló szerves hulladékot nem tartalmaz, a szolgáltató válogató üzemébe kerül, ahol a különböző anyagfajtákat szétválogatják és értékes másodnyersanyag frakciókat állítanak elő. A művelet során a papírt, a műanyagot és az üveget is több frakcióra válogatják szét. Az elavult kézi válogatást mára Szegeden is lassan felváltja a korszerű optikai válogatás. Ez a művelet már a hulladék hasznosításra történő előkészítése, melynek fontos része lehet a tömöríthető anyagok (papír, műanyag és az erős szerkezeti anyagokat nem tartalmazó fémek, alumínium italos dobozok) bálázása. A válogatóüzem területén belül és a külső tárolótérben halmozódnak fel a bálák, amelyekért a hulladékhasznosító vállalkozások kamionjai folyamatosan érkeznek a cég telephelyére.

- Miből, mi készülhet? Mit emelne ki a legérdekesebbek közül?

- A szelektíven gyűjtött, utó-válogatott, hasznosításra előkészített hulladék teljes mennyisége hasznosításra kerül. Nagyvárosi legenda, hogy a szétválogatott hulladékot később újra összekeverik. Lehet, hogy ilyen előfordult, vagy még ma is előfordul valahol, de Szegeden biztosan nem. Ahhoz túl sokba kerül a másodnyersanyag előállítása, hogy a végén kidobjuk a szemétbe.

Ahány másodnyersanyag, annyi féle hasznosítási lehetőség van, sőt, annál még sokkal több. Gumiőrleményből lehet előállítani gumibitument, amely rugalmasabb, ellenállóbb aszfalt előállítását teszi lehetővé, de az aszfalthoz keverhetünk őrölt üveget is, amely javítja az útfelület tapadási tulajdonságait, növeli a kopásállóságát, és még csillog is este a reflektorfényben. A PET palackból magas hőmérsékleten lehet szálat húzni és műszálas pulóvereket gyártani. Általában ugyanannak a gyártására használják a hulladékot, mint amiből keletkezett. Kartonból kartont (és dobozokat), egyéb papírhulladékból papírt gyártanak. A fémek hasznosítása talán a legegyszerűbb, a tiszta fémhulladékot kohósítják, azaz beolvasztják, és máris felhasználható. Az üvegcserepet is beolvasztják a gyártás során, de előtte színre kell válogatni, mert csak a fehér üveg használható univerzálisan. A hulladék nem lehet nagyon szennyezett, a fehér üveg-hulladékból lehet síküveget és öblös üveget is gyártani, a színes üveg inkább csak öblösüveg gyártásra alkalmas, ilyen például a zöld vagy barna sörösüveg.

Talán a műanyag hulladékok hasznosítása a legnehezebb. A bálázott műanyagból ugyancsak műanyag lesz, de ehhez még további előkészítés szükséges: aprítás, mosás és szárítás, ha szennyezett. Ezt követi az extrudálás, melynek eredménye az a granulátum, amelyet azután hozzákevernek a friss alapanyaghoz, fóliahúzás vagy fröccsöntés előtt. A hasznosítás legfontosabb előfeltétele első lépésben a műanyagfajták egymástól történő szigorú szétválasztása. A lágy és kemény polietilén (PE, HDPE), polipropilén (PP), a PVC, a PET és a poliuretán nem jó, ha keveredik egymással, mert az lehetetlenné teszi a hasznosítást. A lágy PE fólia húzásra alkalmas, a többi frakciót leginkább fröccsöntéssel vagy préseléssel lehet újra hasznosítani.

Folyamatosan kerülnek nyilvánosságra az újabb és újabb hasznosítási eljárások. Ma az egyik divatos téma az elektronikai hulladékok hasznosításának kutatása. Elsősorban azért, mert azok tele vannak értékes fémekkel, a rezet már többé-kevésbé sikerül visszanyerni, de a csekély mennyiségben jelenlévő nemesfémek, elsősorban az arany gazdaságos visszanyerése még nem mindenkinek sikerült. Világosan kell látni, hogy a hasznosítás alapvetően méretgazdaságossági kérdés. Ha egy hulladékból tartósan nagy mennyiség keletkezik és annak begyűjtése gazdaságosan megoldható, akkor előbb-utóbb megszületik a hasznosítási eljárás is. A nagyon sok helyen, kis mennyiségben keletkező hulladék hasznosítása csak akkor lesz lehetséges, ha a begyűjtés nem túl költséges és annak rendszerét valaki megszervezi.

- Az SZTE hol tart ezekben a kérdésben?

- Az SZTE zöld egyetem, konkrétan a szelektív hulladékgyűjtést tekintve, elég, ha végigmegyünk a folyósokon vagy bemegyünk bármelyik tanterembe, mindenütt megtaláljuk a szelektív hulladékgyűjtő tárolókat. Évtizedes az egyetem együttműködése a szegedi hulladékgazdálkodási közszolgáltatóval, mely még akkor kezdődött, amikor én voltam a társaság ügyvezető igazgatója. Az egyetem elsődleges feladata az oktatás és a kutatás, a környezetvédelem területén az oktatásban és a kutatásban is élen járunk, de jól látható, hogy nem maradunk el a tényleges és a környezetvédelmet közvetlenül szolgáló intézkedések területén sem.

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Pixabay