A #Szegedendivatazolvasás felhívásra válaszolva az olvasók online bejelentkezhetnek egy-egy fotóval, jelenlegi olvasmányukkal a kezükben pózolva Szeged nevezetes helyszínein. Tegyük közösen „egyetemivé” a felhívást: pózoljunk az egyetem különböző helyszínein, mutassuk meg és ajánljuk kedvenc könyvünket! Most az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság újságíró gyakornokai mutatják meg, hogy #Szegedendivatazolvasás.
CSENDÉLET A HÁBORÚRÓL (2.)
Az ajándékkönyvektől a kedvenc írók művein át egészen a versekig. Liska Dórát, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar másodéves, kommunikáció szakos hallgatóját olvasmányélményeiről kérdeztük.
- Mit olvasol jelenleg és miért?
- Sarah Winmantől olvasom a Csendélet című könyvet, karácsonyra kaptam a nagynénémtől. Amikor elkezdtem olvasni, az tűnt fel először, hogy mennyire gyönyörű ez a könyv, ugyanis az egész mintázata végigmegy a lapokon. Azt már egy kicsit nehezebb megmondani, hogy miről szól, ugyanis a történet a második világháború ideje alatt, Olaszországban játszódik, és több élettörténetet követhetünk benne végig. Ahol én tartok ott most épp egy katonáról van szó.
- Magyar szerzőktől szoktál olvasni? Ha igen, kik a kedvenceid?
- Persze, szoktam. Böszörményi Gyulát nagyon szeretem, az Ambrózy báró esetei sorozata volt az egyik kedvencem. Talán ő az, akihez rutinszerűen visszatérek és megveszem mindig a legújabb könyvét. Próbálom rávenni magam a kortárs költőinkre is, ilyen: Simon Márton vagy Závada Péter - de nehezebben fogadom be a verseket, mint a regényeket. Egyébként Grecsó Krisztián írásait szoktam még sokat olvasni.
- Milyen műfajú könyveket olvasol legszívesebben?
- Régen a romantikus regények voltak a kedvenceim, ma már azonban sokkal szerteágazóbb az érdeklődésem, például nagyon szeretem a történelmi regényeket is. Emellett sok klasszikust is pótoltam mostanában, ilyen volt Shakespeare. Próbálok vegyesen válogatni, mikor, mi jön éppen szembe. Talán a horror és krimi regények állnak tőlem a legtávolabb. Olvastam már ugyan izgalmas krimit, de továbbra sem a kedvencem.
SZTEinfo - Oláh Zsanett
Fotó: Liska Dóra