Bezár

Hírarchívum

IMG_0316

„Egy kutatónak hinnie kell abban, hogy létre tud hozni valami újat” – interjú Prof. Dr. Kemény Lajossal

„Egy kutatónak hinnie kell abban, hogy létre tud hozni valami újat” – interjú Prof. Dr. Kemény Lajossal

2022. április 28.
5 perc

2022-ben minden kategóriában az SZTE polgárait tüntette ki a Szegedért Alapítvány – március 15-én a fődíjat Prof. Dr. Karikó Katalin, az SZTE kutatóprofesszora, világhírű biokémikus vehette át, mellette nagy tisztelettel elismerték Prof. Dr. Kemény Lajos bőrgyógyász, Prof. Dr. Szatmáry Károly csillagász és Temesi Mária operaénekes munkásságát is.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratórium Szőkefalvi-Nagy Béla díját 2022-ben Prof. Dr. Kemény Lajos, bőrgyógyász, akadémikus, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar egyetemi tanára kapta. Az alapítványi kitüntetést Dr. Vécsei László, a Tudományos Kuratórium elnöke adta át.

 

Prof. Dr. Kemény Lajos, bőrgyógyász, allergológus, immunológus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológai Klinika igazgatója, a HCEMM és ELKH kutatócsoport vezetője. Több mint egy tucat, hivatásában kiemelkedő szervezet oszlopos tagja és elismerés tulajdonosa. Neve alatt számos nagysikerű cikk és könyv fut. Hallgatói és kollégái számára egyaránt kiváló példakép, kutatási eredményei pedig kétségkívül hozzájárultak a bőrgyógyászat fejlődéséhez.


IMG_0243

 

- A Szegedért Alapítvány 33. alkalommal ismerte el díjaival azon személyiségek tevékenységét, akik kiemelkednek a város szellemiségének alakításában, tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagításában, értékei megóvásában, akik hírt és megbecsülést szereznek Szeged városának és a Szegedi Tudományegyetemnek. Milyen érzések kerítették hatalmába, amikor kiderült, hogy megkapta szülővárosától a Szegedért Alapítvány díjat?

 

- Sokféle díjban részesültem már, mindnek más-más miatt örültem. A Szegedért Alapítvány díja viszont a szegediek elismerése, ettől olyan különleges és megtisztelő a számomra. Egy-egy ilyen elismerés ugyanis azt bizonyítja, hogy, amit az elmúlt évtizedekben orvosként, kutatóként, tanárként és emberként egyaránt letettem az asztalra, annak volt értelme.

 

- Az elmúlt évtizedekben megszerzett tapasztalatokból mi az, amit szeretne átadni a hallgatóknak?

 

- A hallgatóknak és a kollégáimnak egyaránt azt szeretném megmutatni, megtanítani, hogy mennyire fontos és alapvető a naprakészség, a betegekre való odafigyelés, a velük való együttérzés, a gondolkodásmódjuk, problémáik megértése. Orvosként számomra ezek a legfontosabbak. A kutatásra ugyan hobbiként tekintek, mégis fontosnak tartom, hogy a jövő generációjával ismertessem azt is, hogy mennyire izgalmas új ismeretekre, tudásra szert tenni, vagy éppen azokat létrehozni. Persze önmagában már az is nagyon jó, hogy azt, amit mások kitaláltak, feltaláltak, létrehoztak meg lehet tanulni és alkalmazni lehet a betegek meggyógyításában, de egy teljesen másfajta örömet nyújt valami olyat feltalálni, létrehozni, amire más még nem gondolt. Ezek a pillanatok mindig különleges érzéssel töltenek el.


uj_laboratorium

 

- Olyan hobbija akad, amely nem a hivatásához kapcsolódik?

 

- Számomra a kutatás adja azt a bizonyos pluszt. Persze, szeretem a jó filmeket, szeretek mozogni, szeretem a családi programokat, ezek azok, amelyek a hivatáson és a hobbim, azaz a kutatáson felül teljessé teszik a mindennapjaimat és lehetőséget biztosítanak a kikapcsolódásra.

 

- Járt-e áldozatokkal, lemondásokkal ennek a különös hobbinak a gyakorlása a család szempontjából?

 

- A családomnak köszönhetem azt, hogy tudtam úgy a hivatásomnak, mint a hobbimnak élni. A feleségem mindenben támogatott, úgy, hogy közben teremtett egy biztonságos bázist, minek köszönhetően a gyermekeink semmiben sem szenvedtek hiányt. Így nekem sem kellett különösebb áldozatokkal, lemondásokkal szembe néznem.


IMG_4893

 

- Jelenleg milyen kutatások töltik ki a mindennapokat?

 

- Az alapkutatásoknál továbbra is a pikkelysömör körül forog az érdeklődés, a HCEMM - Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine, azaz a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központban vezetett kutatócsoportomban viszont most például azon dolgozunk, hogy kiderítsük, hogy a bőr legfelső része, azaz a hám hogyan, milyen módon emlékszik vissza a korábbi gyulladáskeltő hatásokra. Továbbá, egy a gyógyításhoz már közelebb álló kutatásunk a különböző sejtterápiákra vonatkozik, ilyen például, hogy a zsírszövetből kivont sejtek a betegellátásban hogyan, mely területeken alkalmazhatók. Ezutóbbinak az elmúlt időszakban konkrét eredményei is születtek.

 

- A koronavírus-járványnak köszönhetően mennyiben változott meg az emberek hozzáállása a kutatókhoz?

 

- A kutatók munkája az elmúlt két évben felértékelődött. Ennek ellenére nagyon óvatosan és megfontoltan kellett mindazt a tudást és ismeretet, ami a birtokukban volt kommunikálniuk. A felelősség minden esetben óriási volt és legtöbbször együtt járt a hitelességgel. Sőt, a koronavírus-járvány ideje alatt az is körvonalazódott, hogy mekkora hatást tudnak gyakorolni a döntéshozókra és az emberekre egyaránt az egészségügyben és a különböző kutatási területeken dolgozók azzal, hogy elmondják, amit gondolnak, amit tudnak. Ezzel a felelősséggel meg kell tanulni helyesen bánni.


img_8785_450x330

 

- Nyitottabbá váltak az elmúlt években az emberek a különböző kutatásokra és azok eredményeinek gyakorlatban való alkalmazására?

 

- Igen, ezt jól bizonyítja a koronavírus-járvány is, amely felhívta a figyelmet a kutatók munkájára, azon belül is az általuk folytatott alapkutatásokra, amelyek hosszú-hosszú évtizedeket vesznek igénybe. Mivel erről kevés szó esett eddig a médiában, volt, akit éppen emiatt bizonytalanított el az a tény, hogy a vakcinák hatékonyak.


IMG_5095

 

- A kutatásoknál mekkora jelentősége van a hitnek?

 

- A tudományos eredmények nem hit kérdésen alapszanak, hanem sziklaszilárd evidenciákon és bizonyítékokon. Abban viszont nagy szerepet játszik a hit, hogy az adott kutató elhiszi-e, hogy képes valami újat létrehozni vagy sem. A betegek ellátásában viszont fontos a jelenléte, ugyanis, ha a páciens elhiszi az orvosnak, hogy az a gyógyszer vagy terápia segít rajta, azzal maga is hozzájárul a gyógyulás esélyéhez.

 

- Melyik a legemlékezetesebb élménye a betegellátással kapcsolatban az elmúlt évtizedekből?

 

- Volt egy páciensem, aki súlyos, ízületi gyulladással is járó, pikkelysömör betegséggel küzdött. Hosszú éveken át, hónapokon keresztül kezeltük, de mindig csak ideiglenes javulást értünk el nála. Sajnos ez a betegség annyira megnehezítette a mindennapjait, hogy képtelen volt dolgozni, teljesértékű életet élni és rokkantnyugdíjassá nyilvánították. 2005 környékén azonban, amikor elérhetővé váltak a biológiai gyógyszerek, egy infúziós terápia segített rajta, és teljesen tünetmentessé vált. A beteg ezt úgy interpretálta egy nagyviziten, hogy: „Kedves professzor Úr! Jól kitoltak most velem, ki fogja ezek után elhinni, hogy rokkant vagyok?” - ez egy szép emlék marad a számomra.


SZTEinfo - Pósa Tamara


Fotó: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek