1962 óta Magyarország élén a szegedi transzplantációs centrum

Az SZTE SZAKK Sebészeti Klinikán évente átlagosan 50 cadaver veseátültetést hajtanak végre, emellett több élődonoros veseátültetésre is sor kerül. A szervkilökődés korai felismerését szolgáló módszernek köszönhetően pedig, amelyet hazánkban először ugyancsak az SZTE SZAKK Sebészeti Klinikáján vezettek be, a transzplantált betegek ma már időben kapnak megfelelő kezelést, így a vese graft túlélése közép- és hosszútávon is jelentősen javult.

1962-TŐL NAPJAINKIG

A magyar transzplantáció története Szegedhez köthető, itt végezte ugyanis 1962-ben Prof. Dr. Németh András az ország első veseátültetését. A beavatkozás alapjait Angliában tanulta, Prof. Dr. Petri Gábor kiváló nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően. A műtét egy élődonoros veseátültetés volt, amelyben egy testvérpár vett részt. A vesét Petri Gábor professzor távolította el a donorból, és Németh András professzor ültette be a beteg testvérbe. Ez volt az első kelet-európai és a 38. ilyen műtét az egész világon. A szakmai mérföldkőnek tekinthető beavatkozás mégis szakmai és politikai támadások kereszttüzébe került. Ennek következményeként a transzplantáció hosszú évekig szünetelt az országban. A politikai és jogi környezet átalakulását követően Budapesten indult újra, 1973-ban, majd 1979-ben Szegeden, ahol mindezt Dr. Csajbók Ernő és Dr. Szenohradszky Pál indították újra, akik ugyancsak külföldön tettek szert tudásukra, melynek eredményeként az ország második transzplantációs centruma Szegeden nyílt meg. Ekkorra már a kilökődést megakadályozó gyógyszeres kezelés is magasabb szinten állt. A magyarországi, ezzel együtt a szegedi transzplantáció fejlődése szinte párhuzamos volt az európai fejlődéssel. Jelenleg az SZTE SZAKK Sebészeti Klinikája a magyarországi veseátültetés programjában a dél-magyarországi régió transzplantációs centruma. Ehhez a régióhoz négy megye tartozik − jogszabályban meghatározva –, ezek Csongrád-Csanád, Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye – kezdte gondolatait Prof. Dr. Lázár György, az SZTE SZAKK Sebészeti Klinika vezetője.

HOGYAN VÁLIK VALAKIBŐL DONOR?

- Átültethető szervet nyerhetünk élő donáció során, például, ha egy egészséges hozzátartozó felajánlja az egyik veséjét, vagy agyhalott donorokból, azaz olyan elhunytakból, akiknél megtartott keringés mellett az agy működése teljesen és visszafordíthatatlanul megszűnt. Magyarországon a feltételezett beleegyezés elve alapján megszületett törvény szerint donor lehet bárki, aki életében ez ellen nem tiltakozott. Tiltakozni az OVSZ által működtetett transzplantációs tiltakozási regiszterben lehet. Azok viszont, akik nem szerepelnek ebben a regiszterben, és a haláluk bekövetkeztekor sincs náluk olyan nyilatkozat, amely arra vonatkozna, hogy nem járulnak hozzá ahhoz, hogy donorok legyenek, a feltételezett beleegyezés elve alapján potenciálisan azzá válnak. Az agyhalál bekövetkeztének megállapítása azonban egy folyamat. Bizonyítani kell az agy működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnését. Ezt három, egymástól független szakorvos jegyzőkönyvbe foglalva állapítja meg. Ez idő alatt azonban már megkezdődhetnek az elhunyt alkalmassági vizsgálatai, amelyek alapján eldönthető, mely szervek lesznek alkalmasak az átültetésre. Így az agyhalál bekövetkezte és a jegyzőkönyv aláírása után néhány órával már az is körvonalazódik, hogy milyen szövettípusú betegek számára lesz alkalmas az adott szerv, ezáltal rövidíthető a szerv tárolási ideje, amely a kilökődés veszélyét is csökkentheti. Amennyiben megállapításra kerül az agyhalál, az adott kórház jelenti mindezt az Eurotransplantnak, amely közreműködésével a transzplantációs centrumoknak körülbelül 6 órájuk van arra, hogy eldöntsék elfogadják-e a felajánlott szervet átültetésre. Az Eurotransplant a meglévő várólista alapján kínálja fel a szerveket a centrumoknak. Ez idő alatt a halottat továbbra is kezelni kell az adott kórház intenzív osztályán. Ennek köszönhetően ugyanis biztonságosan fenntartható a szervek működése egészen addig, amíg azok eltávolításra nem kerülnek. Miután megszületett a döntés arról, hogy az adott centrum felhasználja-e a szervet, megkezdődik a betegek előkészítése a műtétre, akiket a beavatkozás után egy izolált helyiségben kezelnek tovább – ismertette Dr. Szederkényi Edit, az SZTE SZAOK Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztályának vezetője.

A TRANSZPLANTÁCIÓS TEAM TAGJAI

A régióban jelentett agyhalott donorokból történő szervkivételt egy, a transzplantációban már régóta jártas, mobil sebész team, azaz két sebész szakorvos, egy műtősnő és a centrum koordinátor végzi. A dél-magyarországi transzplantációs várólistán lévő, végstádiumú vesebetegek átültetése az SZTE SZAKK Sebészeti Klinikán történik. Itt egy sokéves gyakorlattal rendelkező team dolgozik ezen, tagjai: Dr. Szederkényi Edit, Dr. Hódi Zoltán, Dr. Rokszin Richárd, Dr. Borda Bernadett. A legtöbb beteg a szegediek mellett Kecskemétről és Szolnokról kerül a Klinikára.

MINDENT A VESEELÉGTELENSÉGRŐL ÉS A TRANSZPLANTÁCIÓRÓL

− Veseelégtelenséget leggyakrabban a cukorbetegség és a magas vérnyomás okoz. Emellett azonban vannak genetikailag örökölhető betegségek és legalább egy tucat más vesebetegség is vezethet végstádiumú veseelégtelenséghez. Minden korosztályt érinthet a gyerekektől kezdve az időseken át, a férfiak és a nők aránya pedig majdnem megoszlik. Várólistára egyfajta elvi szabály mentén 75 évnél fiatalabbak kerülhetnek, a kivétel persze erősíti a szabályt. Szegeden évente átlagosan 50 beavatkozást hajtanak végre, ez európai viszonylatban egy közepes méretű transzplantációs centrumének felel meg, ahogyan egész Magyarország transzplantációs aktivitása is a középmezőnyben helyezkedik el. 2018-ban azonban a szegedi központ rekordot döntött, 69 vesetranszplantáció történt az adott évben. A koronavírus-járvány azonban az elmúlt időszakban lefelezte ezt az aktivitást. Sok donáció hiúsult meg a COVID-pozitivitás kimutatása, a védőoltás hiánya illetve, az ellátórendszerek telítettsége miatt. Az izolált osztályok, ugyanis megteltek koronavírusos betegekkel. És a potenciális donorjelöltek, és élődonorok száma is apadt – mesélte a doktornő.

ÉLŐDONOROS VESEÁTÜLTETÉS

− Az élődonoros veseátültetés sokkal hatékonyabb a cadaver veseátültetésnél, kisebb ugyanis a kilökődés és a szövődmények kialakulásának veszélye. A vese eltávolítás új módszerét 2006 óta alkalmazzuk, egy úgynevezett kézzel asszisztált, minimálisan invazív módszerrel. Ez azt jelenti, hogy a vese eltávolítása egy kevésbé megterhelő módszerrel történik. Az elmúlt 15 évben közel 70 műtétet végeztünk el ezzel a metodikával, jó eredménnyel. Az egyik évben a rekord 11 sikeres beavatkozás volt. Arányait tekintve azonban az élődonoros vesetranszplantáció még mindig nem annyira gyakori, mint a cadaver veseátültetés. A tapasztalat és a statisztika azt mutatja, hogy azok, akik felajánlják a veséjüket, sokkal tovább élnek, mint az átlag ember. Ez részben annak a rendszeres ellenőrzésnek köszönhető, amelyen ezek a személyek aztán életük végéig átesnek. Részben pedig a tudatos és egészséges életmódnak, amelyet éppen emiatt folytatnak. Ezen kiváló eredmények alapján mi is mindent megteszünk, hogy népszerűsítsük a módszert és így javítsuk a veseátültetések sikerességét – emelte ki a professzor úr.

A TRANSZPLANTÁCIÓ UTÁN FONTOS AZ IMMUNRENDSZER VÉDELME

− A transzplantáció után az egyik legfontosabb dolog a beteg immunrendszerének csökkentése a kilökődés megakadályozásának érdekében. Ez kockázatokkal is jár, mert ezzel együtt csökken a szervezet fertőzés elleni védekezése is. Fontos, hogy a pácienseket izolált környezetbe tudjuk helyezni, ahol a gyors és biztonságos gyógyulás és a megfelelő szakmai ellátás lehetősége elérhető a számukra – fogalmazott a doktornő.

A TRANSZPLANTÁCIÓS CENTRUM FELADATA

A transzplantált betegek utógondozása szintén a centrum feladata. A transzplantációs járóbeteg rendelésen − hétfőn, kedden és csütörtökön − a veseátültetett betegek rendszeres ellenőrzése történik. A régió végstádiumú vesebetegeinek transzplantációs várólistára helyezése, arról való levétele, illetve az átültetésre való alkalmasság elbírálása a Regionális Transzplantációs Bizottság feladata, amelyet az OVSZ működtet. A Bizottság minden páros hét pénteki napján 10:00 órától ülésezik, és ekkor fogadja a régió betegeit is.

ÚJ FELISMERŐ MÓDSZER

Az SZTE SZAKK Sebészeti Klinikán került először bevezetésre egy új diagnosztikus módszer, amely az elváltozások korai felismerését szolgálja, ez az úgynevezett protokoll biopszia. Az eljárás során az átültetett veséből rendszeresen vett szövetminta szövettani vizsgálata segítségével már korán, a klinikai tünetek megjelenése előtt információt kaphatunk az esetleges kilökődési folyamatokról. A módszer bevezetésének köszönhetően a transzplantált betegek időben kapnak megfelelő kezelést, így a vese graft túlélése közép- és hosszútávon is jelentősen javult, az 5 éves graft működés 81%-os.

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Bobkó Anna/Sahin-Tóth István