„Hiszem, hogy az olvasás terápiának is kiváló. Szerintem ráadásul az egyik leghatékonyabb módja a személyiségfejlesztésnek” – vallja Szabados Ágnes, az SZTE alumnája, az RTL Klub híradósa, riporter. A Nincs Időm Olvasni Kihívás alapítója, irodalomterapeuta, 2021. 09. 14-én a következő Alumni Uni – Tudásműhely előadás vendége lesz, melynek témája az önismeret és az irodalomterápia.
Szabados Ágnes Kiskunhalason nőtt fel, a Szegedi Tudományegyetemen Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, kommunikáció és médiatudomány, majd politikatudomány szakjain tanult. A húszas évei közepén már az RTL Klub képernyőjén szerepelt, először riporterként majd hírolvasóként.
Gyakran mondjuk azt, hogy nincs időnk olvasni… az Ön élete nem mondható eseménytelennek, mégis rendszeresen vesz könyvet a kezébe. Van esetleg valamilyen szabály, amelyet saját magával szemben állított fel és segít abban, hogy minden nap olvasson?
A Nincs Időm Olvasni Kihívással nem csak másokat, hanem magam is motiválom, és a visszajelzések is nagyon inspirálóan hatnak. Bár ma már a munkám része is az olvasás, természetesen vannak saját magam felé állított szabályok, amik segítenek –például az, hogy lefekvés előtt már mindig csak olvasok telefonnyomkodás helyett, illetve, hogy mindig van nálam egy könyv, amit a holtidőkben kézbe vehetek.
Nem lesz-e kötelesség az olvasás, ha az a munkája része is egyben?
Számomra azért nem kötelesség, mert a havi közös könyv mindig olyan, amit egyébként is lenne kedvem olvasni – az, hogy a végén beszélgetünk is róla, még egy plusz inspiráció is. Illetve azért sincs nyomás, mert akkor sincs semmi, ha egy könyvet nem sikerül elolvasnom, hiszen nem verseny ez – általában csak akkor olvasok, ha érdekel az adott történet.
Mit adott Önnek az irodalomterápia?
Amikor rátaláltam az irodalomterápiára, azonnal éreztem, hogy foglalkozni szeretnék ezzel – hiszen hasonló ahhoz, amit már egyébként is régóta csinálok, hogy olvasok, és nagyon gyakran önismereti céllal választom ki a könyveket. Az irodalmon keresztül válaszokat találok a saját kérdéseimre, elakadásaimra, és arra gondoltam, hogy ezt nagyon szívesen megmutatnám másoknak is. Riporterként jól tudok kérdezni és figyelni, ami szintén fontos, ha irodalomterápiás csoportot vezet az ember. Mindezek miatt végeztem el a képzést, azóta pedig volt már jó pár csoportom és egészen elképesztő változásokat, fejlődést láthattam a résztvevőkön. Óriási élmény számomra ezt csinálni, nagyon feltölt.
Általában konkrét problémákkal érkeznek az emberek irodalomterápiás csoportba, vagy inkább általános önismereti céllal? Miért érdemes irodalomterápiára járni?
Inkább azt veszem észre, hogy az irodalomterápia előszobája annak, hogy valaki elkezdjen komolyabban is önismerettel foglalkozni.
Nagyon sokan kíváncsiságból jönnek, magukkal kapcsolatos kérdéseik vannak. A csoportban tulajdonképpen az irodalom apropóján beszélgetünk bizonyos problémákról, és inkább általános személyiségfejlesztésről van itt szó, valamiféle elindulásról az önismeret útján.
Érdemes-e irodalomterápiára mennie annak, aki nem szeret olvasni?
Járt már hozzám olyan is, aki nem szeretett olvasni, és neki is fantasztikus élmény volt a csoport. Azért nem problémás az sem, ha valakinek egyébként nem az olvasás a hobbija, mert egy-egy alkalmon az idő rövidsége miatt csupán egy novellát olvasunk el, nem egy regényt – bár egyébként inspirálóan tud hatni ez is, azok a résztvevők, akik nem szerettek olvasni, gyakran inspirációt kaptak, hogy további könyveket ragadjanak a kezükbe.
Amennyiben a téma felkeltette érdeklődését, hallgassa meg szeptember 14-én, 17 órakor a Campus emeleti termében Dr. Papp-Zipernovszky Orsolya és Szabados Ágnes előadását az irodalomterápiáról és önismeretről. A belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi linken lehetséges a „Regisztráció” gombra kattintva.
SZTEinfo - Kósa Boglárka