A magyar űrhajós ellenfele volt a pályán

A munkahelyén a gyógyszeres interakciók laboratóriumi gyakorlati jelentőségével foglalkozik, szabadidejében pedig a panoráma fotózást űzi immár 20 éve. A munkája során, apró dolgokat nagyít fel mikroszkóppal, utána pedig a fényképezőgép lencséjén keresztül a világ hatalmasságait kicsinyíti le egy kép erejéig, hogy mindenkihez eljuthasson. Ehhez a küldetéshez egy másik hobbi ad neki erőt, ez pedig a teniszezés, amit nem csak „szeret” de tud is művelni. Dr. Földesi Imrével beszélgettünk.

Mióta űzi a fényképezést és a teniszezést?

- A fotózást a 90-es évek elejétől kezdtem. Kezdetben kamerázással is foglalkoztam. A Németországban töltött időszakban, a kirándulások során fedeztem fel a videózást és a fényképezést is. Akkor kezdtem fényképezgetni, először csak klasszikus formában, ezt követően egy komolyabb eszköz beszerzése után kaptam szárnyra a fotózásban. A teniszezést, 1986-ban még hallgató koromban ismertem meg. A régi SZOTE pályán kezdtem el a játékot, már az első ütésnél rájöttem, hogy ez az én sportom, nem csak megmozgat, hanem fejben is játszanom kell, ami a legkedvesebb nekem, hogy teljes egészében leköt. A játék fiatalon tart, mert az időstől a fiatalig minden ellenféllel játszottam már.

Mi a legemlékezetesebb teniszmeccse, amire jó emlékként gondol?

- A játékkal kapcsolatban talán egy, igazán fontos emlékem van. Kecskeméten voltam katona a honvéd kórházban, ahová a végzésem után vonultam be. Jeleztem a parancsnokságon, hogy szeretek teniszezni. A parancsnok ezt örömmel fogadta, és így szólított meg a kantinban: „Szerénység a legfontosabb honvéd, hallottam, hogy maga szeret teniszezni, lényeges különbség. Nem tud, hanem szeret.” A szerény ismerkedés után egy erős győzelemmel mutattam meg a tudásomat, amit örök meghívóval hálált meg a parancsnok a teniszpályára. A legemlékezetesebb játékom Farkas Bertalannal zajlott le, a kecskeméti repülő századnál, aki akkor már sztárként volt ismeretes, de a pályán egy átlagos játékosként viselkedett. A tenisz megmutatja minden ember valódi jellemét, és ő egy jó ember volt. Hallgató koromban, amikor kezdtem a játékot a SZOTE mögötti „1-es” pálya volt az elit pálya. Mindig oda vágytunk, mára annyi idő telt el, hogy ott játszunk mi is. Kellemes megélni, hogy fordul az egész és, hogy mi emberek mennyire egyenlők vagyunk.

További képek a képgalériában tekinthetőek meg.

„Térfelet váltva”, mi a kedvenc képe és miért?

- Kedvelem azokat a képeket, ahol a víz tükrében a város is megjelenik, ahogy egy bizonyos szögben áll a fény. A legemlékezetesebb ilyen élményem Luzernben volt, Svájcban. Egy konferencia keretében jártam, ott, és ahogy megérkeztünk a szállásra, azonnal ez a kép fogadott. Nem volt idő hezitálni, azonnal előkaptam a gépet és leszaladtam elkészíteni a képet, mert a nap tökéletes szögben állt. A dolog pikantériája, hogy ezt követően az ott tartózkodásunk alatt egyszer sem volt napsütés. Ha akkor nem megyek le, akkor nem tudtam volna elkészíteni ezt a képet. A jó felvételért mindenre képes a fotós. Fontos, ha ott a téma, akkor el kell kapni és nem hezitálni.

Mi az átfedés a munkája és hobbijai között?

- Amint mondtam az interjú elején is: ha csinálod, akkor csináld jól. Mindenben meg kell találni a szépet. A fotózásnál a szemed többet jelent, mint a legjobb gép. A teniszben pedig az emberek megismerése jelenti ugyanezt. Abból, ahogy a pályán te és a társad játszik, kirajzolódik, hogy milyen emberek vagytok. Így észreveszed munka közben is az emberek minden apró rezdülését, amit a fotózás során is kamatoztatni lehet. Ez a megismerés segíti a vezetői konszenzuson alapuló döntéseket. Ha a pályán az ember úriember, akkor az életben is.

Mi az üzenete a hallgatók számára, amit a hobbija tanított meg az Ön számára?

Töltsék hasznosan a szabadidejüket, mert nem lesz idejük. Figyeljenek arra, amivel foglalkoznak és ezt a gondolatot mindenre rá lehet húzni. Mert lehet bármi is a foglalkozás tárgya, akár munka vagy hobbi, emberekkel történik, közvetlen vagy közvetve az mindegy, mert így emberéletek múlhatnak a nemtörődömségen.

*

Névjegy:

Dr. Földesi Imre 1988-ban végzett gyógyszerészként. 1992-ben klinikai laboratóriumi vizsgálatok szakvizsgát tett. 2000-ben PhD tanulmányaival végzett. 2012 óta az SZTE KK Laboratóriumi Medicina Intézet docense, és laborjának vezetője.

SZTEInfo – Kovács-Jerney Ádám

Fotó: Sahin-Tóth István