Az SZTE egykori hallgatójának egy célja van: minél több gyermek életét megmenteni – Dr. Tajti Zsanettel beszélgettünk

A kiskunfélegyházi születésű Dr. Tajti Zsanettnek mindene a gyógyítás. Már kisgyermekként tudta: orvos szeretne lenni. Általános, majd középiskolai tanulmányai után egyértelmű volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemen szerez doktori címet. A kiváló orvosképzés mellett a sokszínű lehetőségek, és az emberléptékűség vonzotta. Tetszett neki, hogy nincsenek távolságok, minden gyorsan, könnyen elérhető és az is, hogy a klinikák legtöbbje egymással szomszédos.

- Nagyon szerettem egyetemista lenni! Kiváló tanáraim és évfolyamtársaim voltak! A mai napig élénken él bennem az a hangulat, amely egy-egy anatómia szemináriumon uralkodott. Örökre bevésődött a sebészeti gyakorlatok izgalma, vagy például, hogy a Fonyó, Az orvosi élettan könyve 1116 oldal és hogy annak van szerencséje, aki tisztességesen felkészül. Összetartó társaság voltunk, hatalmas kalandokat éltünk át együtt, közben pedig életre szóló barátságok köttettek – kezdte gondolatait Dr. Tajti Zsanett, gyermekorvos.

Az SZTE egykori hallgatójának a gyógyítás a mindene. Ez hajtja, ez élteti.

- Több olyan eset is van, amelyet soha sem felejtek majd el Vagy azért, mert bravúrosan sikerült ellátni az adott beteget, vagy éppen azért, mert nem tudtunk már segíteni rajta. Nagyon kedves emlék például a sztrókos, nyolc éves kisfiú története, aki az ellátás után rövid időn belül meggyógyult, a szemem előtt cseperedett fel és egészséges nagyfiúvá vált. Ám ugyanilyen jó érzést keltenek bennem a szívsebészeti műtét után kezelt kisbetegeink is, akik szerencsésen felépültek. A Gyermekintenzíven nagyon gyorsan a szívünkhöz nőnek a betegek és a szüleik is, sokukkal még egy veszteséget követően is, a mai napig tartjuk a kapcsolatot – magyarázta a gyermekorvos.

Dr. Tajti Zsanettnek egy kisfia van, aki szerencsére nagyon ritkán beteg.

- Legtöbbször azt érzem, hogy objektív tudok maradni a saját gyermekemmel szemben is, ugyanakkor a szívem szakad meg, ha bágyadtnak látom, vagy, ha fáj valamilye. Az viszont szinte rémálomba illő jelenet volt, amikor el kellett kísérnem a fül-orr-gégészeten a műtőig. Amikor átvették tőlem, megkértek, hogy legyek szíves várni a folyosón. Ezt követően én csak hallgattam a kiszűrődő monitor csipogását, számoltam a pulzusát és azon szurkoltam, hogy minden rendben legyen. Sajnos mivel sok rémtörténetet láttam, akaratlanul is minden leperegett a szemem előtt. Mindez azonban talán abban is segít, hogy mindig elővigyázatos vagyok és igyekszem megelőzni a baleseti szituációt, illetve orvosként igyekszem a szülőket folyamatosan tájékoztatni és megnyugtatni - mesélte.

A kihívásokból is kijutott a doktornőnek.

- Miután megszereztem a doktori címet és munkába álltam, sok-sok kihívással és nehézséggel találtam magam szembe. Az ember pályakezdőként ugyanis azt hiszi, hogy mindent tud, aztán a betegágy mellett rájön, hogy egészen mások a prioritások, a tankönyvben leírt dolgok pedig már nem elegek. Pláne akkor nem, ha az ágyban egy kisgyermek fekszik. Mára azonban sokat változott az oktatás, több hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra és a készségek fejlesztésére, így a friss diplomás fiatalok gyorsabban fel tudják venni a ritmust – ismertette az SZTE egykori hallgatója.

Gyermekorvosként egy célja van: egészségessé és boldoggá tenni az alig 500 grammos koraszülöttől kezdve, a kiskamaszon át minden kis beteget, aki panasszal fordul hozzá.

- A gyermekintenzív ellátás a szívem csücske, a sürgősségi ellátás mindig jobban vonzott, mint a konvencionális gyermekorvoslás. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a kezdetek óta azt a munkát végzem, amelyet mindig is szerettem volna. Nagyszerű tanáraimnak, feletteseimnek, köszönhetően napról-napra egyre nagyobb tudásra, tapasztalatra és élményre teszek szert. Az orvosi munka mellett azonban fontosnak tartom azt is, hogy az élet többi területén is támogassam a rászoruló, súlyosan beteg gyermekeket. Emellett a szülőkkel való kommunikációra is nagy hangsúlyt fektetek. Szeretek több lábon állni és előre gondolkodni, folyamatosan tanulni, fejlődni. Azt hiszem, ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben részben szakirányt váltottam. Elkezdtem elsajátítani a bőrgyógyászat csínját-bínját az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján. Ez azt jelenti, hogy 13 év után újra rezidens vagyok, és többnyire felnőtt betegekkel foglalkozok, ami több, mint egy évtized után nagy kihívás. A bőrgyógyászat által most egy teljesen új, ám annál izgalmasabb oldalát is megismerem az orvoslásnak, igyekszem ott is helytállni – emelte ki a Tündéri Doktornéni.

Dr. Tajti Zsanett 2015-ben létrehozta a “Kisgyerekek is lehetnek nagybetegek” programot, amely azóta is a szegedi Gyermekintenzív Osztály támogatására szolgál. Küldetése már akkor is az volt, hogy a programban, különböző jótékonysági eseményekre építve, új orvostechnikai eszközöket és a gyermekek kényelmét szolgáló, használati tárgyakat szerezzenek be. A karitatív rendezvények az elmúlt években azonban akkora sikernek örvendtek, hogy a program kinőtte magát és 2019 óta önálló alapítványként működik. A Szegedi Tudományegyetem egykori hallgatója 2017-ben útjára indította a Tündéri Doktornéni néven futó, gyermekorvosi rendelőjét az online térben. A legnépszerűbb közösségi oldalon működő tanácsadás az elmúlt négy évben sok-sok anyukának nyújtott segítő kezet és 2019-ben önálló weboldallá alakult.

Végezetül arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a hivatása, amiért odáig van a következő választ adta: „Nyughatatlan lélek vagyok, folyamatosan fejlődni szeretnék és a gyermekorvosi munkámat tökéletesíteni, ezáltal egyre több gyermeknek megadni a maradéktalan gyógyulás lehetőségét. Én ebben találom meg a kihívást, a boldogságot, és ez nyújt erőt az élet egyéb területéhez is.”

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Sahin-Tóth István