A kolozsvári és szegedi gyökerű Neohelicon a legjobbnak értékelt folyóirat a Springer kiadványai között

– A Neohelicon „folyóirat az összehasonlító irodalomtudomány és a világirodalom területéről közölt tanulmányok szemléje. Különös figyelmet kapnak az irodalomtörténet korszakainak, irányainak összehasonlító, szintetizáló bemutatását elősegítő tanulmányok” – olvashatjuk az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet és a Springer lapkiadó honlapján. Ez az 1973 óta jelentkező periodika – a szerzők véleménye alapján – a Springer legjobban szerkeszett kiadványai közé emelődött. E kitüntetés kapcsán néhány internetes felületen holland folyóiratként írják le a Neohelicont…

– …Mivel legújabban a Springer adja ki a lapot, sokan hollandnak tekintik, holott az európai összehasonlító irodalomtudományt a kolozsvári egyetemi alapokról indulva, a szegedi egyetemi hagyományokkal bővítve képviseli a Neohelicon.

– Hogyan kapcsolódik a Neohelicon Kolozsvárhoz és Szegedhez?

– Szimbolikus jelentőségű az 1973/74. tanév a Neohelicon című folyóirat történetében. Ekkor került a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára Vajda György Mihály. Nemzetközi tekintélyű tudósként érkezett, hiszen – többek között – Kanadában, Franciaországban, majd az MTA Irodalomtudományi Intézet osztályvezetőjeként gyűjtött tapasztalatokat. Az 1973/74-es tanévtől azért dolgozott, hogy létrejöjjön a szegedi egyetemen – a magyar komparatisztika jelentős műhelyeként – az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, amelynek egyik „társintézményeként” Budapesten megalapította a Neohelicon című folyóiratot, amelynek alcíme „beszédes”: Acta Comparationis Litterarum Universarum. Az irodalomtörténész professzor a Neohelicon folyóirat megalapításával a 100 évvel korábban a kolozsvári egyetemen elindított Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok című folyóirat hagyományait követte. Ez a szerkesztőként Meltzl Hugó és Brassai Sámuel által jegyzett irodalomtudományi lap világviszonylatban is úttörő jelentőségűnek számított megjelenésének időszakában, 1877 és 1888 között, hiszen magyar, angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven jelent meg, cikkei összehasonlító folklorisztikával, illetve tárgy-, motívum- és hatástörténettel foglalkoztak.

– Hogyan érzékeltethető a Neohelicon jelentősége az indulásakor?

– A „Neohelicon. Acta Comparationis Litterarum Universarum” folyóiratot a magisztrális kiadói vállalkozás előkészítésére, segítésére Szabolcsi Miklóssal közösen alapította meg Vajda György Mihály. Ez eleinte az amszterdami Benjamins és a budapesti Akadémiai Kiadó közös vállalkozása volt. Akkoriban európai nyelvű irodalmak története című, sok kötetes sorozatot is kiadott a Neohelicon folyóiratot gondozó kiadói team. Ha a jelenből visszatekintünk a múlt század ’70-es évekbeli irodalomtudományára, megállapítható, hogy rendkívül erős volt a magyar komparatisztika, amelyben főszerepet játszott Vajda György Mihály, mellette Sőtér István, Szabolcsi Miklós.

– Tanítványaként, szakdolgozójaként, később kollégájaként hogyan jellemezné Vajda György Mihály szegedi korszakát?

– Furor pedagogicus az MTA Irodalomtudományi Intézetből érkezett Vajda György Mihály. Nevelői szenvedélytől hajtva a tudósok szűk körén kívül a hallgatók felé is nyitott a szegedi egyetemen. Megalapította 1975-ben a szegedi JATE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékét, ami új perspektívát jelentett és új dimenziókat nyitott az akkori neves oktatógárda – például Kanyó Zoltán, Bojtár Endre, Fried István – számára is.

– Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán 45 éve van Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék és a Neohelicon folyóirat is él, 47 éves, sőt: a neves Springer kiadó sikeres folyóirata. Hogyhogy?

– Mindent túlélt a Neohelicon. Túlélte a rendszerváltást, az anyagi érdekek előtérbe kerülését a humántudományok területén, hiszen 1973 óta folyamatosan működik. Saját magát „tartja el” erős nemzetközi versenyhelyzetben. Nemzetközi szerzőgárdával évente két számot jelentet meg a négy nyelven jelentkező Neohelicon. Az összehasonlító irodalomtudomány két „hivatalos nyelvén”, az angolon és francián kívül, a német mellett eleinte oroszul is megjelent. 1999-től, amióta társ főszerkesztőként dolgozom ezért a lapért, az orosz olasz nyelvre cserélődött, kifejezve szűkebb tudományos érdeklődésemet is.

– A Neoheliconban különös figyelmet kapnak az irodalomtörténet korszakainak, irányainak összehasonlító, szintetizáló bemutatását elősegítő tanulmányok. A szerzők 2019-es tapasztalataikat úgy összegezték, hogy „a szerkesztők tanácsai és megjegyzései hozzájárultak a cikkek színvonalának a javításához”, „a szerkesztők jól irányították a szakértői értékelési folyamatot”. Miként tartható a nemzetközi folyóirat színvonala, amit legújabb elismerésével díjaz a Springer?

– Az évente kétszer jelentkező folyóirat körüli szerzőket tematikus számokkal is ösztönözzük a kutatómunkára, az írásra. Ezeket a témákat mi, főszerkesztők vagy a szerkesztőbizottság iniciálja. Például a kezdeményezésemre 2018-ban az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó két évtizedéről szóló tanulmányokkal jelentkezett a Neohelicon. Vagy: az irodalomtudomány olyan speciális kérdéseit állítja középpontba, mint a materialitás, a széles értelemben vett „anyag” irodalmi reprezentálása. A 20 tanulmány vendégszerkesztője az ötletgazda, az SZTE díszdoktora, Thomas Bremer. Az irodalom és a materialitás kapcsolatáról lesz szó legújabb számunkban.

– Az elégedettségi felmérésre a szerzők 88 százaléka válaszolt. Milyen egyéb „leg”-ek jellemzik a Neohelicon szerzőit és olvasóit?

– Elégtétel, hogy életben sikerült tartani az egyetlen magyar szellemi közegben megszülető nemzetközi irodalomtudományi folyóiratot, ami kaput jelent a világra – a szerzők és az olvasók szemszögéből is. Minden európai irodalomtudományi központból a legjelentősebb irodalomtörténészek szerepelnek a mindenkori szerkesztőbizottságban. Többek között az SZTE díszdoktorai közül Claudio Magris olasz író, publicista, germanista. De közénk tartozik a tavaly elhunyt Jean Starobinski svájci irodalom-, eszme- és tudománytörténész is. A Szegedi Tudományegyetem oktatói közül például Fried István rendszeresen publikál itt, de az utóbbi időben Hárs Endre, Odorics Ferenc is adott tanulmányt. Az egyetemisták oktatásába bekapcsolódik a folyóirat, amelynek minden nyomtatott száma fellelhető és olvasható az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. Hajdu Péter főszerkesztő társammal egyetértésben a magyar és az európai irodalom kapcsolódási pontjait is beemeljük a lap tematikájába. Például legújabb számunkban arról írt tanulmányt egy olasz hungarológus, hogy Kazinczy Ferenc miként kapcsolódott jogelméleti, jogfilozófiai nemzetközi vonulatokhoz.

– Miért támogatja a Springer, az Akadémiai Kiadó társkiadója a Neohelicon folyóiratot?

– Mert látja, hogy nagy a nemzetközi érdeklődés az összehasonlító irodalomtudomány iránt. A Neohelicon nyomtatott változatban is sokfele eljut, miközben digitális változata könnyen hozzáférhető. Számonként különböző, átlagosan évente 50-60 tanulmányt közöl a lap. A kiadó, az olvasottságra tekintettel, kéri: növeljük a tanulmányok számát, s ehhez támogatást is kapunk.

– A hazai irodalomtudományban az egyetlen nemzetközi folyóirat legújabb elismerése mit jelent a jövőt illetően?

– A szerzőink elégedettek azzal az együttműködéssel, amit a kiadótól és a szerkesztőktől kapnak. Ez a tudományos közeg elismerése, amihez hozzájárul, hogy sokan olvassák ezt a folyóiratot, amely a világ számos pontjára eljut. A Springertől kapott elismerés megerősíti: kell ez a folyóirat, szükség van az összehasonlító irodalomtudományra, amikor együtt látjuk a fejleményeket – elsősorban a kompetenciánkba tartozó – európai irodalomban.

– 2019-ben több mint 53 ezer letöltéssel büszkélkedhet a Neohelicon. Milyen következményekre számít a (társ)főszerkesztő?

– Növekszik a folyóirat presztízse. Ennek nagy a jelentősége a humántudományokban, mert kevés a nemzetközi szintű periodika. Az itt közölt tanulmányok kvalifikációja emelkedni fog. Az érdeklődés máris nagy, a közlésre kért tanulmányok egy részét el kell utasítanunk. Az elismerés egy újabb lépés, ami a cél felé visz: azt szeretnénk, hogy a Neohelicon a világ legjobb irodalomtudományi folyóiratai közé tartozzon, hogy elérjük a Q1-es szintet.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Bobkó Anna

A Neohelicon elismerésének részleteiről itt olvashat:

https://www.springernature.com/gp/editors/campaigns/editorial-excellence

2020 nyarán, az SZTE virtuális könyvheti beszélgetés-sorozatában megjelent cikkek, ajánlók:

Míg nincs vakcina, a járvány elleni védekezés eszköze – több száz éve – a karantén

„A megismerés szintjei – Haikufüzér utazóknak” az SZTE geológus professzorától, M. Tóth Tivadartól

A mesék birodalmában Mórocz Károllyal, az SZTE alumnusával

„Izgalmas belátni a történelem kulisszái mögé” – véli a PhD-értekezést író Szent-Györgyi-kutató könyvtáros

Egy kalandokkal teli könyv kalandos élete

Sors-cserepek – Erósztól a festővászonig

Zelka, a fagyos Persephoné

Aszterión, a csillagközi vándor

„Rajongani kell a választott médiumért” – véli Sebők Orsolya könyvillusztrátor

Az SZTE könyves beszélgetései az ünnepi könyvhéten és a Klebelsberg Könyvtárban

Virtuális Könyvhét