Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Újság a szegedi egyetemi ifjúságnak. Gólyabál, ahol színes papírfezt tesz a fejére a professzor és a hallgató is. Diákotthon a szegedi Dugonics tér 13. szám alatti egyetemi épület 2. emeletén. Három példa arra, hogyan változatta meg a szegedi egyetemisták éltet, hozta létre a „diákegységet” rektorként Szent-Györgyi Albert. Az SZTE Nobel-díjas rektorának szegedi időszakáról, Szent-Györgyi emlékezetéről a regionális és az egyetemi lapok cikkei alapján villantunk föl részleteket.
„Amint az előre látható volt, Szent-Györgyi Szegeden az egyetemi ifjúságnak is ideálja lett. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az ifjúságot egységes egyetemi egyesületbe tudta szervezni. Addig az ifjúság, szétforgácsolva, különböző egyesületekhez tartozott…” – emlékezett vissza a Szent-Györgyi Alberttel töltött évekre Laki Kálmán. Az 1929-1933 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi, majd a természettudományi és a matematikai karon is tanulmányokat folytató ifjú 1936-ban az országban elsőként szerzett biokémiai doktori oklevelet, de már másodéves orvostanhallgató korától a Szent-Györgyi Albert mint mester körül kialakult tanítványi, majd munkatársi körbe tartozott. Így aztán személyes tapasztalatok nyomán állapíthatta meg, hogy a szegedi hallgatókat érintő egyetem közéletébe jelentős változásokat hozott Szent-Györgyi Albert mint rektor.
Beszéd a diáksághoz
A 80 évvel ezelőtti szegedi napilapok folyamatosan beszámoltak a szegedi egyetem Nobel-díjas rektorának erőfeszítésiről.
Például a Szent-Györgyi Albert rektor beszéde a diáksághoz a diákegység megteremtéséről című cikk a Délmagyarország 1940. december 14-i számában jelent meg. Az egykori tudósító kiemeli: „zsúfolásig megtelt az auditórium maximum”.
A rektor kifejtette: azért van szükség a diákegység megteremtésére, hogy „a széthúzó és sok irányban elágazó egyesületek helyett olyan közösség jöjjön létre, amelyben módja legyen az ifjúságnak önmaga erejével megteremtenie azokat a lehetőségeket, amelyek az egyetemen kívüli továbbképzésben, klubéletben és minden egyéb vonatkozásban azt a célt szolgálják, hogy egyéniség, ember váljék a diákból”.
Ez az újságcikk elérhető a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. köteteként napvilágot látott Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című könyvben is. A dr. Hannus István, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar nyugalmazott professzora által összeállított kötet letölthető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumából, illetve az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapján a Szent-Györgyi Albertet bemutató aloldaláról is itt. Ezeken a felületeken megtalálható a Szegedi Egyetemi Tudástár 1. kötete, a magyarul és angolul is közzétett Szent-Györgyi Albert szellemi öröksége című tanulmánygyűjtemény, amelyben dr. Jancsák Csaba, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar egyetemi docense részletezi a rektor diákegységről vallott nézeteit.
Fényes egyetemi bál
A szegedi egyetemen „a komoly tudományos munka mellett megindult az eleven pezsgő diákélet is, amely az egyetem fiatalságának a város társadalmába való szerves bekapcsolódását célozza, és nyilvánvalóan a kapcsolatok kimélyítését eredményezi” – fogalmaz az 1941. január 25-i Délmagyarországban a „fényes sikerrel” tartott egyetemi bálról tudósító újságíró. „A Hungária-szálló termei pazar ünnepi díszbe öltöztek erre az alkalomra. A kávéházi termet virág- és színes villanyfüzérékkel díszítették. A zenekar számára külön látványos hidat építettek…”
Elegáns könnyedséggel teremtett kapcsolatot az egyetemistákkal is a Nobel-díjas professzor. Ilyen emlékeket dédelgetet saját gólyabáljáról is Szent-Györgyi egykori tanítványa, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont nyugalmazott munkatársa, Wollemann Mária.
„Az a közvetlenség, ami belőle áradt, mindenkit megfogott a hallgatóság körében. A legdemokratikusabb volt az akkori egyetemi professzorok között” – fogalmazott Wollemann Mária. A tudós a Szegedi Egyetem Magazin 2012. év 2. számában megjelent interjúban arról is mesélt, hogy az akkori gólyabálokon színes, lelógó bojtos papírfezt hordtak a résztvevők, a gólyák zöldet, az egyetemi tanárok pirosat, illetve a többiek évfolyamonként különböző színűeket. A professzorok felkérték a hallgatókat is táncolni.
Meglepetések a Szegedi Hídban
A Szent-Györgyi Albert által támogatott diákszervezet, a Szegedi Egyetemi Ifjúság, a SZEI 1941 májusától Szegedi Híd címmel egyetemi lapot jelentetett meg.
A Szegedi Híd első számában Szent-Györgyi Albert „A SZEI-ről” című cikkét a 2. oldalon, József Attila: A betűk sivatagában című versét a 3. olvashatjuk. E lapszám is fellelhető az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriumi rendszerében az SZTE UnivHístória címszó alatti Egyetemtörténeti kiadványok között.
„Üdvözlöm a Szegedi Hidat, az ifjúság lelkének és a SZEI életének ezt az új megnyilatkozását” – írta Szent-Györgyi Albert.
„…A SZEI központja egy tágas, egyszerűen, de ízlésesen berendezett diákotthon az egyetem központi épületében, ahol a diák pihenhet, olvashat, szórakozhat és diáktársaival találkozhat. A tágas előszobából háromfelé visz az ajtó. Az egyik visz a játszóterembe, ahol zöld pingpong asztalok állnak. Mellette a derűs, nagy olvasó és társalgó. A harmadik ajtó megett egy derék altiszt már fillérekért tápláló eleséget és üdítő italokat ad. Kártya, alkohol, vagy illetlen beszédnek nincs helye a falakon belül…” – ad leírást a diákotthonról az ugyancsak a szegedi Dugonics tér 13. szám alatti épületben székelő rektor.
A SZEI-ről és a szervezethez tartozó csoportokról kifejti: „a diákok választott tanácsa vezeti. Itt minden a diáké. A SZEI-n belül azután, érdeklődésük-nek megfelelően, a diákok munka-közösségekbe csoportosulnak. Ilyenek: az énekkar, a cserkészcsapat, a színjátszó társaság, a most alakuló sportegylet, stb.”
A Szegedi Híd 3. oldalán az egykori egyetemi hallgató, József Attila versbe öntött érzéseiről olvashatjuk:
„A gót s latin betűk sivatagában,
Fáradt diák, virágot keresek.
Oly szürke vagyok múltban és mában
S szeretnék élni én is keveset!
(…)
Szeretném bátran becsukni egyszer
A kopott könyvek ócska földelét
És csókolózni illatozó esttel,
Mikor reám vár és reá a rét.
De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester,
Csak vágyam kóborolhat szerteszét,
Míg én magam süket betűkben élek,
Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.”
70-100 éves történetek a digitalizált kincsesbányában
A diákegység jegyében létesített az egyetem hallgatóinak „pompás társalgót, olvasót, játékszobát és étkezőt” magába foglaló diákotthont Szent-Györgyi Albert – adta hírül a Délmagyarország 1941. március 15-i száma is. Ezt a Szombaton megnyílik a szegedi egyetem diákotthona című cikket és a Laki Kálmán fentebb idézett visszaemlékezését is szemlézte a 2012-ben az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság székházában rendezett Szent-Györgyi emlékkiállítás. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár munkatársa, Pap Kornélia állította össze a gazdag tárlat anyagát, amelynek virtuális változata elérető az SZTE Szent-Györgyi Albert Emlékoldalon itt.
(Az SZTE Hírportálon belüli, a Nobel-díjas tudósról összeállított, frissülő Szent-Györgyi emlékoldal információtartalmának gazdagságáról és hasznosítási lehetőségeiről itt olvashat.)
A szegedi egyetemen tilos a „Méltóságos uram”! – olvasható Délmagyarország 1941. szeptember 18-i számában. E 79 éves történet hátterét is kifejti a két könyvtáros, Marton János és Pap Kornélia: Szent-Györgyi Albert Magyarországon című kötete.
A szegedi egyetem legismertebb oktatója és kutatója életének nyilvánosság előtt zajló mozzanatairól, illetve emlékezetéről 92 éve adnak hírt a szegedi egyetemi újságok, a regionális és országos napilapok.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi-könyvtár szakmai erőfeszítésének köszönhetően, továbbá a regionális napilap, a Délmagyarország kiadójának a támogatásával digitalizált újság adatbázisa elérhető:
Kincsesbánya a DélmagyArcíhív és az SZTE Klebelsberg Könyvtár „Contenta” repozitórium-rendszere a tudomány- és egyetemtörténet iránt érdeklődők, a szemináriumi és szakdolgozat szerzők számára.
Újszászi Ilona
Archív fotók, dokumentumok: SZTE Klebelsberg Könyvtár
