SZTE Info

kiemelt_TamasGabor

A viselkedő ember agyműködését vizsgálja Dr. Tamás Gábor, az SZTE professzora

Az emberi agy összes típusú idegsejtjének a megismerését célul tűző nemzetközi konzorcium tagja a szegedi „Tamas Lab”. Ennek a Dr. Tamás Gábor, az SZTE biológus professzora által vezetett csoportnak a másik sikere, hogy az NKFIH „Élvonal…” programján 5 évre 300 millió forintot kap. Ezzel a szegedi agykutató az emberi idegsejtek közötti hálózatos működés és a viselkedési, illetve magasabb rendű intelligencia összefüggéseit vizsgálja, készül új felfedezésekre.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Egy életre szóló munkát ad annak a 2-3 agykérgi idegsejtnek a vizsgálata, amelyre fókuszál. Milyen témával pályázott és nyert a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Élvonal – Kutatói Kiválósági Program 2019. évi felhívására reagálva?

– Az emberi idegsejtek közötti hálózatos működés hogyan hozható összefüggésbe viselkedési, illetve magasabb rendű intelligenciával?

 

 

Forráskutatás ERC, NAP és GINOP után

 

– Az állati és az emberi agy különbségére választ keresve kutatja a tanulás folyamatát és a memória kialakulásának titkát, az idegrendszeri betegségek kialakulásához vezető változásokat- Tehát agykutatóként több projekten is dolgozik, az Európai Kutatási Tanács, az European Research Council is támogatta már munkáját. Az „Élvonal…” programmal melyik témáját folytatja?

– Két évvel ezelőtt járt le egy jelentős, ERC uniós pályázatunk. Azóta gyakorlatilag ennek a pályázati témának az utóéletével foglalkozunk. Technikailag az elmúlt néhány évben sikerült jelentősen túllépni azokon a módszertani paradigmákon, amiket annak az európai pályázatnak a megvalósításakor használtunk. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak úgy tudunk idegsejtek közti kapcsolatokat keresni, illetve vizsgálni, hogy az agyból úgynevezett agyszeleteket készítünk, és – úgymond – izolált agyterületeket vizsgálunk, hanem viselkedő állatokban, s reményeink szerint majd viselkedő emberekben is sikerülhet megvalósítani azokat a vizsgálatokat, amelyeket eddig csak viszonylag izolált agyterületeken tudtunk megcsinálni.


TamasGabor2

 

– Szabad mozgásuk közben vizsgálták az állatmodelleket, így kerestek választ a kérdésre: Hogyan tanul az agy? E kísérleteik módszertanáról 2016-ban Neuron folyóiratbeli publikációjukban számoltak be, majd nyilatkozott az SZTE Hírportáljának 2017-ben a Megérteni a memória működését című interjúban. Most az a céljuk, hogy mindennapi életüket élő embereket is tudjanak vizsgálni?

– Nem beszélhetek NKFIH-pályázatunk olyan részleteiről, amely szellemi tulajdon-szenzitívek

 

– Többféle pályázati forrást megszerezve végzi kutatásait, tartja fönn csoportja munkáját. Ezek között hol helyezkedik el a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Élvonal – Kutatói Kiválósági Program legutóbbi pályázatán elnyert támogatás?

– A magyar pályázati rendszeren belül az „Élvonal…” a legnagyobb egyéni kutatócsoport számára adható program. Ez nem az unió által részben vagy teljesen finanszírozott program, csakis magyar forrás az alapja. Vannak olyan részben vagy egészében az Európai Unió által finanszírozott programok, mint például a GINOP projektek, amelyhez a kapcsolódva a Szegedi Tudományegyetem több kutatócsoportja több milliárd forintos támogatást használhat fel, köztük a mi MTA-SZTE Agykérgi Neuronhálózatok Kutatócsoportunk is.

 

Hogyan értékeli az „Új idegsejt típusok azonosítása és funkcionális jellemzése az ember és a rágcsálók agykérgében” című, idén lejáró projektet szakmai vezetőként?

– Ez futó GINOP-pályázat, amely eddig nagyon sikeres, de nemsokára véget ér. Ennek lényegi részét fogja „helyettesíteni” – felfogásom szerint – az „Élvonal…”- pályázat. Illetve: ez az „Élvonal…”- pályázat fogja előkészíteni az újabb, nemzetközi szinten benyújtandó pályázatainkat. Ez feltétele is az Élvonal – Kutatói Kiválósági Program támogatásával végzett munkának. Tehát az európai színtérbe kilépve kell pályáznunk.

 

– Öt évre 300 millió forint támogatást nyert az NKFIH Élvonal – Kutatói Kiválósági Program legutóbbi pályázatán. Ez az összeg az ön és csoportja által elvégzendő kutatómunka támogatási igényéhez mérten mit jelent?

– Ez a munkánk elvégzéséhez szükséges anyagi forrásoknak körülbelül az egyharmadát fedezi.

 

– Azaz: mit tesz lehetővé az „Élvonal…” programhoz való kapcsolódás?

– Inkább megfordítanám a kérdést: „Mit nem tesz lehetővé ez a támogatás?” Nem teszi lehetővé a kutatócsoport jelenlegi szintű megtartását, a csapat tagjainak európai szintű megbecsülését. Oda fog vezetni, különösen a jelenlegi koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben, hogy kutatócsoportunk zsugorodni fog.

 

– Milyen arányú lesz a csökkenés?

– Az attól is függ, hogy milyen más pályázati forrásokat sikerül elnyerni. Mert nem ülünk a babérjainkon és nem kesergünk, amikor arról van szó, hogy milyen pályázati forrásokat nem sikerült elérni, mert azon dolgozom, hogy a kulcs munkatársaimat nemzetközi szintű megbecsülésben tudjuk részesíteni.

 

– Az „Élvonal…” program révén támogatott problémafelvetés megoldásán hány kutatót tud foglalkoztatni?

– Öt-hat magasan képzett munkatársra lesz szükség.

 

– Itt mit jelent a kifejezés „magasan képzett”?

– Nem feltétlenül posztdoktori szintet jelent. Munkatársaimnak megfelelő szakirányon világszínvonalú előképzettséggel kell rendelkezniük. Az asszisztensek hozzájárulásától kezdve a szenior posztdoktorokig terjed az a skála, amit a magas színvonal alatt értek. Tehát nem csak a diploma jelenti a kutatói sikerhez a hozzájárulást, hanem az adott szakirányon a megfelelő előképzettség, ami nálunk, szerencsésre, adott.

 

 

Fókuszban a „csipkebogyó idegsejt” és társai

 

– Említette: a közeljövőben az „emberi idegsejtek közötti hálózatos működés” vizsgálata a célja. Ebben mi a szerepe legutóbbi, világszenzációt keltő felfedezésüknek, a „csipkebogyó idegsejtnek”?

– A „csipkebogyó idegsejt” és más, kizárólag az emberre jellemző sejtek működését próbáljuk feltárni ebben a most induló programban. Az emberben, illetve csak az emberben előforduló idegsejtek funkcióját próbáljuk vizsgálni. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az emberben kifejlődött, az evolúció során újonnan megjelenő sejttípusok mivel gazdagítják az emberi ideghálózat működését az állatokban megfigyeltekhez képest. Ezért kétfrontos programot tervezünk. Az egyikben az evolúciósan konzervatív sejttípusok működését vizsgáljuk. Ezeket állatokban is lehetséges megvalósítani. Az itt alkalmazott kísérletekhez képest más, mérsékelten invazív módszert fogunk alkalmazni a másik irányban, az emberek vizsgálatánál – a reményeink szerint.


TamasGabor

Laboratóriuma honlapján felfedeztem egyetemi órái anyagának pdf-változatát, köztük a „Modern vizsgálati módszerek” témakört. Mi az, amit az embereknél is alkalmazható legújabb vizsgálati kutatói módszerük lényegéről elárulhat?

Sejtfelbontású módszerekkel vizsgáljuk az emberi agykérget is. Az a célunk, hogy az emberi agykéreg újonnan megjelenő sejttípusainak a hozzájárulását vizsgáljuk meg egy emberi és állati közös platformhoz képest.

 

– A most elkezdhető kutatási irány a módszertani újítás mellett járhat-e olyan eredménnyel, amely a kóros idegrendszeri folyamatok okaira világít rá vagy ezen idegrendszeri betegségek terápiájában hozhat újdonságot?

– Igen a válaszom. Két szabadalmi folyamat elején járunk. Két jelentős műszerezettségi előrelépést sikerült elérnünk laboratóriumon belül. Házon belül sikerült olyan módszereket fejlesztenünk, amelyek új eszközök formájában is megjelennek. Ezeknek az új eszközöknek a segítségével új információkat tudunk nyerni nemcsak egészséges betegségmodelleket jelentő állatokról, hanem bizonyos idegrendszeri kórképekben szenvedő emberekről is. Etikai engedélyeket kaptunk arra, hogy ilyen jellegű kísérleteket végezzünk.

 

– Korábban nyilatkozott arról, hogy az Alzheimer-kór és bizonyos cukorbetegség kiváltó okaira bukkant az agysejteket vizsgálva.

– Valóban: az elbutulás okozói és a diabétesz agyi megnyilvánulásai érdekelnek bennünket. De arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen folyamatok vezetnek az agykérgi működés kontroltalan megjelenéséhez. Ilyen például az epilepszia.

 

 

Analizálás és publikálás járvány idején

 

– Nem egyedül, hanem hálózatban dolgoznak. Kikkel együtt?

– Nagyon szelektíven működünk együtt a kollégákkal a világban. Azért, mert a jelenlegi biológiatudomány – ismereteim szerint – legnagyobb horderejű programjába kaptunk meghívást. Ez az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) gigantikus programja. Erről indulásakor az NIH elnöke úgy nyilatkozott, hogy „a modern biológia Manhatten Projectje”. Amerikai laboratóriumok kezében van az erőforrások többsége, de egy maroknyi Amerikán kívüli csoportot is meghívtak a konzorciumba, mint ahogy tették a második világháborús Manhattan terv megvalósítása idején. Ám most Európából és Izraelből négy kutatócsoport – rajtunk, az SZTE Tamas Lab csoportján kívül a Karolinska Intézet, az Amszterdami Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem – kapcsolódhat be ebbe a munkába. E program célja, hogy az emberi agy összes típusú idegsejtjét megismerjük, illetve azoknak a funkcionális vizsgálatát elvégezzük. A molekuláris vizsgálatok döntő része az Amerikai Egyesült Államokban történik. A funkcionális vizsgálatok jónéhány aspektusában a szegedi egyetemi Tamas Lab csoportunk úttörő munkát végez a következő időkben is.


IMG_1778

 

– Öt évre szól az „Élvonal….” pályázat támogatása. Lehet-e látni, hogy mikorra várható újabb kutatási eredmény, amely Tamás Gábor akadémikus és csapata tagjainak nevéhez köthetünk?

– A koronavírus-helyzet felgyorsítja a publikációs folyamatokat. Egyszerre négy publikáción dolgoznunk. Azokból lesz majd olyan muníció, amelyekkel plusz erőforrásokat is pályázhatunk. Van olyan eredményünk, ami bizonyos, hogy az eddigi színvonal megtartásához járul majd hozzá.

 

– A COVID-19-pandémia hogyan befolyásolja a munkájukat?

– Kísérletezni nem, de az eredményeket analizálni és publikációkká formálni tudjuk ebben az időszakban is.

 

– Nem először fordul elő, hogy nagy presztízsű, a Szegedi Tudományegyetem körein kívüli visszacsatolást kap az ön kutatócsoportja és a tudományterület, például elnyert pályázati forrás formájában. Milyen következményekkel jár egy olyan siker, mint amit az „Élvonal…” programba való bekapcsolódás jelent?

– Ideje lenne egyetemi és szegedi szinten elgondolkodni arról, hogy miként lehetne kiemelt tudományterületként kezelni az idegtudományt, illetve miként lehetnek határterületi tudományterületként kezelni azokat a csoportokat, amelyek már sokszor versenyképesnek bizonyultak.

 

– Mit jelent a kutatói szótárában a „kiemelt tudományterület”, illetve ennek elismerése?

– Ha e humán projektünket ki szeretnénk bontani, akkor idegsebészeti, neurológiai tudományterületekről kell e körbe munkatársként bevonni. A műszerfejlesztésben a nanotechnológiai és mérnöki együttműködés, a mesterséges intelligencia irányban erősíteném a kapcsolatokat, mert az adatanalízist már most is használjuk, de e tudományterületet tovább kell erősíteni a jövőben.

 

 

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna

 

Korábban írtuk Dr. Tamás Gábor akadémikusról, az SZTE biológus professzoráról:

 

Világszenzáció az SZTE laboratóriumában is felfedezett „csipkebogyó idegsejt”

 

Megérteni a memória működését

 

Az agyelszívás ellen is dolgozik a Nemzeti Agykutatási Program

 

Az SZTE kutatói is részt vesznek a Nemzeti Agykutatási Programban

 

SZTE-kutató az agyprojektben

 

Akadémiai díjat kapott az SZTE TTIK két professzora

 

Nobel-díjas témák a szegedi laboratóriumokban - Agy(kutatás)ban (is) nagy az SZTE

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. október 15.

Nyito_MEFESZ_egyetemistak

„1956. október 16-án a szegedi egyetemi ifjúság mintakövetőből mintaadóvá vált” – összegezte a MEFESZ megalapításának jelentőségét Jancsák Csaba, az SZTE egyetemi docense. Miként született meg ez az ikonikus szervezet? Bekukkantottunk az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerébe, ahonnan egy visszaemlékezést, egy naplótöredéket és egy korabeli újságcikket idézve köszöntjük a 64 éve született MEFESZ-t.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.